Már tudom, miért éri meg a reggeli sminkelés helyett inkább futni

Lassan egy hónapja nyomom a felkészülést a Szigligeti Félmaratonra, úgyhogy itt a második futónaplóm ideje. (Ha az első részről lemaradtál volna, itt pótolhatod.) Hajnali, közösségi futóélményektől a folyamatos izomlázon át a sebesre dörzsölő sportmelltartóig volt itt már minden finomság. Mesélek ezekről is – gondolom, mindegyik iszonyúan érdekel, főleg a sebeim –, de arról is, hogy a szakértők szerint milyen a tökéletes edzésterv, mit csinálj, ha véletlenül kihagysz egy edzést, és hogyan bírd rá magad a normális bemelegítésre és nyújtásra. (Igen, tudom hogy te is csak ímmel-ámmal csinálod, mert én is.)

Az első hetek: közösségileg edzeni jó, viszont hetek óta fáj minden

Az állapotfelmérést május 29-én, hétfőn csináltuk meg, azóta heti négyszer edzek. Háromszor futok és egyszer valami mást csinálok (erősítek, jógázom, kirándulok). Már egy jó ideje nem idegen tőlem a rendszeres sport, de most valami elképesztő durván fáradt vagyok, folyamatosan izomlázam van. Persze az, hogy befizettem egy két órás air yoga workshopra, egyértelműen az én hülyeségem volt, mert előtte hónapokig nem csináltam, számítani lehetett rá, hogy utána fájni fog.

De futni eddig is rendszeresen futottam, most mégis olyan, mintha eddig nem csináltam volna semmit. Valószínűleg ennyit számít, ha az ember nemcsak úgy random 5-8 kilométereket futkos aktuális hangulatától függően, hanem pontos terv és meghatározott pulzuszónák szerint edz.

Az első hetek fontos tapasztalata volt még, hogy rájöttem, ha a heti három futóedzésemet komolyan akarom venni, és a kánikulában – a lehetőségekhez mérten – fájdalommentesen akarom csinálni, akkor muszáj fejlesztenem egy kicsit a felszerelésemet.

A pontos feladatvégrehajtáshoz például kellett egy jó futóóra. Eleinte egy Fitbit Charge HR-rel futottam, és őszintén hittem, hogy a telefonomra telepített Nike appal kombinálva bőven elég lesz, kell a francnak újabb sportóra. De a Fitbit sajnos alkalmatlan volt a feladatra. Főleg a sprinteknél mutatott teljesen véletlenszerű értékeket, úgyhogy vettem egy mély lélegzetet, aztán meg egy Polar M400-as órát. A mellkaspántja miatt ugyan kényelmetlenebb (a Fitbit csuklóról mért pulzust), viszont sokkal megbízhatóbb, és a GPS miatt pontosan rögzíti, merre jártam, milyen szintet, tempót futottam. Persze ha nem kéne ennyire szigorúan figyelnem a pulzusomat, akkor jól ellettem volna a Fitbittel és a Nike appal is. De ha már foglalkozik velem egy profi edző, akkor nyilván igyekszem a lehető legpontosabban csinálni, amit kér. Különben mi értelme?

A másik, hogy bár komplett kollekcióm volt sportmelltartóból, a kánikulai hosszú futásokon mindegyik – változatosabbnál változatosabb helyeken – sebesre dörzsölte a bőrömet. Utánanéztem, milyen szempontokat érdemes figyelembe venni (ez és ez pl. tök jó cikk a témában), és addig vadásztam, amíg nem találtam egy olyat, ami tényleg kényelmes nekem. Hála az égnek, nem a létező legdrágább darab passzolt a legjobban, hanem a Decathlon saját márkás, halálegyszerű, zárt szabású sportmelltartója. (Ha érdekel, ez az.) Szépnek nem szép, viszont pont jó, eddig háromszor futottam benne hosszabbat dögmelegben anélkül, hogy sikítva kellett volna zuhanyoznom utána.

Megvolt egyébként a felkészülésem első közösségi edzése is a Runner’s World csapatával és olvasóival. Hajnali 6:30-kor találkoztunk a Margisztigeti Atlétikai Centrumban – hát, nem mondom, hogy könnyen indult. Aznap 4:45-kor csörgött a ébresztőórám, és mindenre vágytam, csak arra nem, hogy felöltözzek és elvonszoljam magam a szigetig. Aztán ahogyan kezdtem magamhoz térni, kezdett eljutni a tudatomig, hogy az a sok ember, akivel együtt zötykölődöm a villamoson, nyilván már épp a munkahelyére siet. És hogy ez valószínűleg minden munkanapon így van. Egyből röhejes problémának tűnt a nyavalygásom, mert kivételesen korán kellett kelnem, hogy futni menjek. 

A közös bemelegítés után tempófutásokat csináltunk, egy kört gyorsan, utána két kört lassan kellett futni. Meg voltam róla győződve, hogy a többiekhez képest béna vagyok, de aztán az edzőm, Sipos Fanni elárulta, hogy az egyik 400 méteres kört olyan gyorsan futottam, mint amilyen tempóban még életemben nem mentem előtte.

Azért fura másokkal együtt futni, ha korábban még nem csináltad, mert egyből elkezded magad a többiekhez mérni. Ha hozzám hasonlóan viszonylag kezdő vagy, akkor valószínűleg elsőre nem leszel oda a teljesítményedtől a körülötted nyargalászó profikat – vagy azokat, akikről azt hiszed, hogy azok –figyelve. Még akkor sem, ha közben épp életed legjobbját futod. De jó, ha emlékezteted magad rá, hogy ezzel szinte mindenki így van az elején. Edzés után az öltözőben beszélgettem a többiekkel, és többen is azt érezték, hogy másokhoz – például hozzám – képest milyen lassúak.

Szóval nagyon úgy tűnik, mi kezdők, mind parázunk, pedig kívülről nézve senki nem tűnik bénábbnak a többieknél, sőt. Tehát az semmiképp ne tartson vissza a közösségi futóélménytől, hogy ügyetlennek fognak nézni. Senki nem fog. (Maximum te nyomasztod majd saját magadat hülyeségekkel, de ez a sztori meg már régen nem a futóteljesítményedről szól.)

Az egészben egyébként nem is maga az edzés volt jó – közben nagyon morcos voltam, és az aktuálisan mellettem futót kérdezgettem, hogy mégis minek csináljuk mi ezt –, hanem az, ahogyan utána éreztem magam. Lezuhanyoztam, elmentem reggelizni, és utána olyan szépnek láttam a világot, mint már nagyon régen. Csináltam egy szelfit, és olyan kisimult volt az arcom, mint nyaraláskor (mondjuk, a hajam is pont olyan vizes volt, mintha a tengerből jöttem volna). Lehet, hogy a reggeli sminkelés helyett hasznosabb futni egyet? Lesz néhány közösségi edzés szeptemberig, úgyhogy tesztelhetem még egy darabig.

Milyen a tökéletes edzésterv? A szakértők szerint ilyen

Ahogy az első részben ígértem, nemcsak az élményeimről írok, de a Runner’s World szakértőit is kifaggatom. Ezúttal a tökéletes edzéstervről, a keresztedzésekről és a sajnos gyakran elsunnyogott bemelegítésről és nyújtásról kérdeztem őket. Ha te is őszi félmaratonra készülsz, de nincs edződ, mindenképp olvass tovább, rengeteg hasznos tippet kaptam tőlük. 

Hányszor, hogyan fuss, és mit csinálj, ha kimarad egy edzés? Sipos Fanni megmondja:

Heti három-négy futóedzéssel számolj, és ezenfelül egy keresztedzéssel (ezekről bővebben mindjárt). A futóedzések száma attól is függ, hogy hol tartasz a felkészülésben, és hogy mi a célod az egésszel. Nyilván többet kell edzened, ha baromi jól akarod megfutni az adott távot, mintha csak a teljesítésre mennél. 

Az, hogy milyen típusú edzésekre van szükséged, attól is függ, milyen pályára készülsz. Ha lesz benne szintkülönbség, akkor kell hegyi résztávokat is futnod. Emellett fontos, hogy legyenek hosszú, lassú tempójú futásaid, ezek az állóképességedhez fontosak, így fejlődik a zsíranyagcsere az oxigéndús aerob közegben. A gyorsításhoz pedig intervall/résztávedzéseket iktass be a tervedbe.

Nagyon fontos, hogy melyik edzésfajta után melyik következik, nem jó, ha kedved szerint cserélgeted a napokat. A technikai edzések a hét első edzései legyenek, amikor még kipihenten egyben van a koordináció. Majd a gyorsítók, mert azok is sérülésveszélyesek lehetnek. Minél kipihentebb állapotban kell csinálni a nehéz edzéseket. A hétvégi lassú, hosszú, tehát nem csak az időmenedzsment miatt csúszik hétvégére.

Az, hogy hány pihenőnappal érdemes tervezned, edzettség- és regenerációfüggő. Illetve attól is függ, hogy mennyire leterheltek a hétköznapjaid. Figyelembe kell venni a munkahelyi stresszt is! Egy pihenőnappal mindenképp számolni kell, amikor nincs semmilyen jellegű edzésed.

Mit csinálj, ha véletlen kimarad egy edzésed? Ha pl. egy magas intenzitású edzésed lenne kedden, szerdán pedig egy laza átmozgató egyórás, és a keddit kihagyod, akkor érdemes szerdán inkább a magas intenzitásút csinálod. De ha, mondjuk, kedden és csütörtökön is lenne egy-egy keményebb edzésed, és a keddi kimarad, akkor szerdán pótold a keddit, de a csütörtökit told későbbre, hogy ki tudd pihenni magad.

Mi az a keresztedzés, és miért kell ez nekem? Szántó Nelli már mondja is:

Keresztedzésre egyfelől azért van szükség, mert a napi rendszerességgel végzett futás közben az izomzatnak nincs elegendő ideje a regenerálódásra. A különböző sportágak pozitív hatással vannak a keringésre, miközben a futás során használt izmok is dolgoznak. 

Más sportágak beépítésével megtörhető az edzések egyhangúsága, ami segíti a motiváció fenntartását. Alapvetően a keresztedzés minden sportágban hatásos lehet, így a futásban is elengedhetetlen, arra azonban ügyelni kell, hogy milyen gyakorisággal és intenzitással végezzük ezeket a kiegészítő tréningeket.

A keresztedzés különböző célokat szolgálhat: rehabilitáció, erősítés, technikajavítás, stabilitás fejlesztése vagy valamilyen sérülést követően az erőnlét, állóképesség fenntartása. Különösen ajánlott futók számára a kerékpározás, úszás, jóga, valamint a funkcionális edzés.

• A funkcionális erősítés, stabilitás fejlesztésére szolgáló gyakorlatokat érdemes beépíteni egy-egy futást követően az edzésprogramba (10-15 perc), de önálló edzést is alkothat. (Nekem Fanni ezt és ezt a videót javasolta eddig, egy videót egymás után háromszor végigcsinálva. Elsőre egész könnyűnek tűnik, a végén már alig kapsz levegőt, az izomláz pedig garantált – a szerk.)

• A kerékpározás azért kiváló választás, mert a futáshoz hasonlóan elsősorban a lábakat dolgoztatja, de a térdeket kíméli. Intenzív kerékpározással megőrizhetjük az erőnlétünket, míg az alacsony intenzitású kerékpározás tökéletes a pihenőnapokra, mivel az ízületeket kevésbé veszi igénybe amellett, hogy a keringési rendszer kellően alacsony szinten van terhelve.

• Az úszás keringési rendszerre gyakorolt pozitív hatása mellett elsősorban a felsőtestet dolgoztatja meg, ezáltal erősödik a törzsizomzat, ami nagyon fontos a futók szempontjából.

• A funkcionális edzések során kiemelt figyelmet kell fordítani a törzsizmok erősítésére (core-gyakorlatok), valamint a boka, térd stabilitását elősegítő gyakorlatok (stability workout) is elengedhetetlenek a futók számára, hogy a sérülések kockázatát minimalizálni tudják.

• A jóga azért lehet tökéletes választás, mert a belső egyensúly megtalálása mellett nagyon hatékonyan fejleszti a hajlékonyságot, amire sajnos sok futó nem fordít elegendő figyelmet. A merev izmok mozgatása nehézkesebb, sérülésveszélye fokozottabb, míg a rugalmas, laza izomzat ideális esetben képes elnyelni azt az erőhatást, ami minden egyes futólépés becsapódáskor éri a testet. A nyújtás növeli az ízületek és ízületcsoportok mozgástartományát, így rendszeresen végezve pozitív hatással lehet a teljesítményre. 

Miért fontos a bemelegítés és a nyújtás, és hogyan ne hagyjuk ki? Markocsán Sándor tippjei:

Nem egyszerű a kérdés. Kezdeném onnan, hogy a futás egyéni sportág, tehát, ha a bemelegítést elsunnyogod, azzal csak magaddal teszel rosszat, így csak magadat okolhatod később. A bemelegítés fontos része a futásnak, mert – ahogy a nevében is benne van – a futásra melegíti be, „üzemkész” fokozatra kapcsolja az izmokat.

Hogy milyen trükkökkel tudod magad rávenni? Legjobb lenne, ha tudatosan be tudnád építeni az edzéseidbe, kvázi a futás részeként tekintenél rá. Ha már mindenképp trükköket, fondorlatokat vársz tőlem, akkor javaslom, hogy minden héten más kedvenc zenédre végezd, vagy ha többen mentek futni, próbáljátok meg páros gyakorlatokkal játékosabbá tenni a bemelegítést.

Az is megoldás lehet, hogy mindig másvalaki mondja be a következő gyakorlatot, amit közösen kell végrehajtani. Ezzel egymásra vagytok utalva, ha nem csináljátok, kollektív bűntudatotok lesz. A bemelegítésnél figyelni kell arra, hogy a fejtől indulva kezdjük, majd fokozatosan megyünk végig a testen, fokozatosan kezdjük a pulzust is emelni. Figyelni kell arra, hogy bemelegítésnél nem nyújtunk izmokat!

A nyújtást mindig az edzés végére hagyjuk, mikor már kellőképpen melegek az izmok, de itt is figyelni kell arra, hogy ha intenzív edzést csináltunk, akkor az izom fáradt lehet, ilyenkor kíméletesebben kell a gyakorlatokat végrehajtani. Ha hideg izmot nyújtunk, azzal sérülést is tudunk okozni.

Ha nincs kedved nyújtani, akkor gondolj arra, hogy ez olyan, mintha nem tisztelnéd meg azzal az izmaidat, hogy kényezteted őket. Ha elhanyagolod őket, akkor ők sem fogják segíteni az eredményes futásaidat, merevek lesznek. Szóval add meg az izmoknak, ami jár nekik, ők pedig hálásak lesznek és a sérülések is elkerülnek. Win-win.