Az utóbbi évtizedben Berlin afféle második aranykorát éli. Az 1920-as évek után, majd egy kerek évszázaddal ismét csodaországként gondolhatnak a városra a szabad(os) élet szerelmesei: a móka sosem ér véget, a város dugig van szórakozóhelyekkel, klubokkal, bárokkal, és a budapestiekhez hasonlóan a helyiek is odavannak a romos (lássuk be, baromi ronda szocreál) épületekből/ben kialakított kreatív terekért. Ahol pedig a művészet, a kreativitás, és a tolerancia a sokféleség iránt együtt tudja megvetni a lábát, ott előbb-utóbb óhatatlanul afféle „meleg-mennyország” kezdi felütni a fejét – igaz ez Londonra, Tel Avivra, és ahogy a 20-as 30-as években is, most (ismét) Berlinre is. Születésnapi néhány napos kiruccanásom alkalmából végigjártunk néhány híres, hírhedt, vagy épp most híressé/hírhedtté váló melegbarát helyet, és mindketten egyetértettünk abban, hogy nem utoljára utaztunk Berlinbe.
A legbarátságosabb - Melitta Sundström
Késő éjszaka érkeztünk meg, és bár Kreuzbergben, az utóbbi évek során baromira felkapott városnegyedben szálltunk meg, konkrét tervünk nem volt, hol koccintsunk a vakációra – így egyszerűen csak elindultunk valamerre. Sétálgatás közben pillantottunk meg egy érdekesnek tűnő bárt, amely a környék kávézóitól eltérően tök sötét volt, csak aprócska piros gyertytartók világítottak az asztalokon és izgalmasan lüktető tene szólt bentről. Fogalmunk sem volt, hogy történetesen egy melegbárba csöppentünk, csak belépéskor fedeztük fel a szivárványzászlót az ajtón. Ez a hely nem afféle táncikálós vagy sötétszobás klub, szimplán csak jó a hangulat. Baráti társaságok nevetgélnek, gátlástalanul tekerik a cigiket odabent is, a legdrágább bor pedig 4 euró – ami egy Tel Aviv-i árakhoz szokott utazónak még mindig döbbenetesen olcsó. Egy Facebook-os becsekkolás után elolvastam a hely történetét: egy a hatvanas években született, híres berlini tranvesztitáról, Melitta Sundströmről nevezték el, és a leírás szerint „azok a melegek járnak ide, akik túl lusták a gay-negyedig, Schönebergig utazni, és persze a leszbikusok, akik amúgy se mennének Schönebergbe.” Külön érdemes meglátogatni a mosdót is, mert a szilánkokból kirakott tükörben profilkép-gyanús selfie-ket lehet lőni.
A legsokszínűbb – Südblock
Másnap este már segítségünk is volt, hogy te tévedjünk le a szivárványszín ösvényről: a majd' három évtizedes múltra visszatekintő melegmagazin, a Manner főszerkesztőjével találkoztunk. Kriss Rudolph (akinek a világon semmi köze a mi Krisz Rudinkhoz) még Tel Aviv-i telelése során keresett meg, hogy írjak a lapnak a közel-keleti melegek világáról, így nem is volt kérdés, hogy az ő városában is összefutunk – már csak azért is, mert kíváncsi voltam, mik az ő törzshelyei. Így kerültünk a Südblockba, amely egyszerre étterem, bár, kávézó, szórakozóhely és koncertek, fellépések helyszíne. “A legizgalmasabb ebben a helyben, hogy mennyire színes a közönsége. Nyáron például a teraszon egymás mellett kávézgatnak az előző éjszakai partit kiheverni igyekvő melegek, és a hidzsábba öltözött muzulmán nők” – mesélte Kriss. Az enteriőr annyira Berlin, amennyire csak lehet: ez is egy régi, meglehetősen rusnya épület, mintha valami régi békásmegyeri közösségiházat alakítottak volna át szupermenőséggé – mindenütt diszkógömbök, a fellépéseket és partikat hirdető plakátok, a vitrinben finomabbnál finomabb torták sorakoznak, a felszolgáló srácok pedig az überhipszter embertípus tökéletes példányai, de némi mosollyal felolvasztható a sznobiziusuk.
Admiralstraße 1-2, 10999, Berlin
A legviccesebb – Möbel Olfe
A környéken maradva, Kreuzberg központjában áll az egykori bútorboltból lett Möbel Olfe – erre a múltra utal a plafonra erősített, ócska fotelek sokasága. Ám új ülőgarnitúra után nézelődők helyett sorrel koccintó haveri társaságok népesítik be – főként melegek és leszbikusok. A bár törökök által meglegetősen sűrűn lakott környék kellős közepén áll, így gyakran előfordul, hogy betévednek mit sem sejtő szomjasék, de felfedezve a hely karakterisztikáját általában inkább tovább állnak. Akik már megtanulták a leckét, egyszerűen csak “a buzibár” megnevezéssel utalnak a Möbel Olféra, ám a gay kultúrában van egy szokás: ha valaki gúnynevet akaszt rád, azt ironikusan magadhoz öleled. Így a felirat – “Homo Bar” – még a kirakatra is kikerült.
Reichenberger Straße 177, 10999 Berlin
A legsztereotipikusabb - Schöneberg
Harmadik napunkon már afféle LMBTQ-kötelességnek éreztük, hogy megnézzük magunkat Schöneberget, amelyet a berlini Sohoként emlegetnek – és megérkezve megtapasztaltuk, hogy valóban olyan is, de ez nem feltétlenül pozitívum. Illetve nyilván attól függ, ki mit keres. Ez a környék képviseli mindazt a szereotípiát, amit a német pornófilmekből láttunk – van itt fél karomnyi dildókat árusító szexshop, lakk alsógatyákat kínáló fehérneműbolt, gay szaunák, sötétszobák és videóbárok non-stop kivetítőn futó pornófilmekkel, és gay karaokebárok, feszes atlétába préselt macik, akik nyüzüge szőke fiúcskákat fűznek, és így tovább.
Biztosan van, akinek ez a gay kult Mekkája, nekem inkább olyan volt, mintha visszareppentünk volna a kilencvenes évekbe, amikor még melegnek lenni annyit jelentett, hogy csak X és Y bárban érezheti magát biztonságban az ember. Nagyjából fél óra kóborlás után „haza” gyalogoltunk Kreuzbergbe, és megegyeztünk, hogy – ahogy az angolok mondják –„this is not our cup of tea”.
A Nollendorfplatz környéke, Schöneberg, Berlin
A legismertebb - SchvuZ
A születésnapom éjszakáján későig vacsiztunk és boroztunk a berlini barátokkal, így mondhatni kora hajnalban értünk oda Neukölln híres-hírhedt gay klubjába, a SchwuZ ba. Itt állítólag a szerda a legjobb este, amikor is két teremben zajlik a mulatság, az egyikben német slágerek hangzanak fel sorra (jaj), a másikban nemzetközi popdiszkóra lehet bulizni. Csütörtökön viszont – amikor mi érkeztük – “Sado-Mazo Disco”-néven fut egy partisorozat, amelyben a valóságban a szürke 50 árnyalatából egy felet sem láttunk, ez inkább csak afféle vicces elnevezése a techno buliknak. Ha korábban érkeztünk volna, láthattunk volna egy állítólag közepesen se izgalmas transzvesztita show-t, de erről már lemaradtunk, így kicsit lötyögtünk a parketten, aztán elslisszoltunk, és titokban már a reggeli friss croissant-unkra gondltunk. Hiába, ilyenek ezek a harmincas melegek.
Rollbergstraße 26, 12053 Berlin
A legmenőbb - Barbie Deinhoff
Bár ide most épp csak bekukkantottunk jártunkban-keltünkben, de legközelebb mindenképpen eltöltünk egy (két) estét a híres performanszművész, Lena Braun bárjában, Kreuzberg szívében. Ez az a hely, amely leghűségesebben eleveníti fel Berlinnek a Cabaret-korszakból ismerős, dekadens LMBTQ-arcát. Gyakran megdöbbentő és megosztó előadásoknak, művészeti installacióknak ad otthont, máskor pedig szokatlan, de cseppet sem polgárpukkasztó eseményeknek – mint mondjuk a hajvágó-nap, amikor a bárba érkező fodrászokhoz lehet előre bejelentkezni. A helyi gay-kalauzok a hipszter giccs és tero-futurizmus szavakkal jellemzik, de azt hiszem, ezekre a fennkölt szavakra nincs is szükség, ha elmondom: keddenként egész éjjszaka tart a “happy hour” kedvezmény a ház italaira.
Schlesische Strasse 16, 10997 Berlin
