vörös káposzta

A vörös káposzta, mint neve is mutatja, a káposztafélék családjába tartozik, olyan, nem éppen közkedveltnek mondható zöldségek társaságában, mint a kelkáposzta vagy a kelbimbó. Lila káposztaként is emlegetjük: jellegzetes színét az antocián adja, s ez a vegyület a napsugárzás káros hatásai ellen védi a növényeket, egyúttal erős antioxidáns is, amely segíti a szabad gyökök elleni védekezést. Szerencsénkre ezt a kedvező tulajdonságát akkor is megtartja, miután megettük – ezért is célszerű minél több színes zöldséget és gyümölcsöt beiktatni az étrendünkbe.

Antociánok: kulcs a szív- és érrendszer egészségéhez 

Az antocián kedvező élettani hatásait illetően számos kutatás zajlik, és az eredmények azt sugallják, az elhízás és a 2-es típusú cukorbetegség ellen is eredményesek ezek a pigmentek. A vörös káposzta például az elhízott kísérleti egerekben csökkentette a súlygyarapodás mértékét, továbbá a vérzsír és a káros koleszterint szintjét. Egy 2019-es tanulmány szerint az antociánok segítenek a szív- és érrendszer egészségének megtartásában, és azoknál, akik rendszeresen fogyasztanak antociánban gazdag táplálékot – például vörös káposztát –, kisebb a szívinfarktus és a szívbetegséggel összefüggő halálozás kockázata.

A gyulladáscsökkentő szulforafán

A vörös káposzta nagy mennyiségben tartalmazza a szulforafán nevű vegyületet, amely egy erős antioxidáns: csökkenti a szervezetben kialakuló gyulladásokat, amely által több betegség, köztük a szívinfarktus is megelőzhetővé válik. A magasabb antociánbevitel tehát összefügg az alacsonyabb vérnyomással és a szívbetegségek alacsonyabb kockázatával. A vörös káposzta több mint 36-féle antociánt tartalmaz, így kiváló forrása ezeknek a jótékony vegyületeknek. Ráadásul kutatások azt sugallják, hogy a vörös káposzta akár 4,5-szer erősebb antioxidáns, mint zöld levelű rokonai.

A vörös káposzta kiváló C- és K-vitamin-forrás

A nyers káposzta ezenkívül gazdag forrása a C-vitaminnak (100 gramm főtt vörös káposztában 57 mg C-vitamin található) és a K-vitaminnak is. Ezek nélkülözhetetlenek az erős, egészséges csontozat felépítésében és fenntartásában. A lila káposzta folátot is nagy mennyiségben tartalmaz, amely a vörösvértestek előállításában játszik kulcsfontosságú szerepet. A népi gyógyászatban is ismert a káposzta gyulladáscsökkentő hatása: leveleit borogatásként ajánlották fekélyek, furunkulusok, ízületi gyulladás, valamint szoptatás esetén mellgyulladás kezelésére.

Rostokkal a bélrendszer egészségéért

A káposztafélék, így a vörös káposzta is kiváló rostforrásnak számítanak, így védik a bélrendszer egészségét.

A vörös káposztában található, izotiocianátoknak nevezett vegyületek különösen jótékony hatásúak, mivel a bélbaktériumokat rövid láncú zsírsavak termelésére ösztönzik – ezek olyan értékes vegyületek, amelyek nagymértékben befolyásolják bélrendszerünket és egészségünket.
Akik viszont gyulladásos bélbetegségben, Crohn-betegségben vagy fekélyes vastagbélgyulladásban szenvednek, óvatosan fogyasszák ezt az egészséges zöldséget, hiszen a rostban gazdag káposztafélék puffadást és gázképződést okozhatnak. 

Egy kis káposztatörténelem

Az ókori egyiptomiak szívesen fogyasztottak főtt káposztát az étkezések kezdetén, hogy csillapítsák a később elfogyasztott bor bódító hatását. Az ókori rómaiak is előszeretettel választották a káposztaféléket: Apicius szakácskönyvében több javaslatot találunk arra, hogyan készítsük jól el a káposztát. Például a zsenge káposztához ezeket a fűszereket javasolja: „Római kömény, só, óbor és olaj. Ha akarsz, adj hozzá borsot és lestyánt, mentát, rutát, koriandert. A fiatal leveleket főzd, vagy ízesítsd garummal, borral és olajjal.”

A rómaiak úgy tartották, a káposzta enyhíti a köszvény, a fejfájás és a gombamérgezés tüneteit – valamint a részegséget.

(Ma is szívesen kanalazunk egy tányér korhelylevest egy-egy görbe este után.) A 17. és 18. században a káposzta alapvető élelmiszernek számított Közép-, Észak- és Kelet-Európában, ennek emlékét őrzi például a mi töltött káposztánk és a kelet-európai konyha számtalan káposztával készülő levese is. Az európai tengerészek pedig hosszú hajóútjaik során savanyú káposztával igyekeztek védekezni a skorbut ellen.

A vörös káposzta nyersen is fogyasztható, ekkor íze jellegzetesen csípős, de legtöbben mégis főzve szeretjük, hiszen ekkor lágyabb és édesebb lesz. Ízvilága jól harmonizál az almával, de szokás borban, almaborban, esetleg pezsgőben is párolni. Mindenesetre vigyázzunk, hogy ne adjunk hozzá túl sok alkoholt vagy cukrot, hiszen így igen gyorsan megnövekszik a vörös káposzta egyébként elenyésző kalória- és cukortartalma.