vizelési inger

Vízesés, csöpögő csap, a kádban zubogó víz… ezek mindegyike kiválthatja a vizelési ingert; kiváltképp akkor, ha nem fogadtuk meg az urológus tanácsát, és továbbra is megesik, hogy a zuhany alatt pisilünk. Az internetet nem is olyan régen bejárta egy videó, amelyben dr. Teresa Irwin urológus a következőre figyelmeztet: „Nem szabad állandóan csinálni, mert minden alkalommal, ha meghalljuk a víz csobogását, a hólyagunkat olyan inger éri, ami miatt pisilnünk kell majd.”

Feltételes reflex

Ebből talán sejthető, hogy a jelenség a feltételes reflexekre vezethető vissza. A vízcsobogás ugyanolyan hangot ad ki, mint a vécécsészébe érkező vizelet, így az agyunk összekapcsolja a két dolgot. Gyakorlatilag ugyanarról a jelenségről van szó, amit Pavlov már a 19. század végén megfigyelt: minden alkalommal, amikor enni adott a kísérlethez használt kutyáknak, megszólaltatott egy csengőt. Egy idő után az állatok már akkor nyáladzani kezdtek, ha meghallották a csengő hangját, holott az ételnek még a közelében sem voltak. Beindult tehát a feltételes reflex, és megvalósult a klasszikus kondicionálás: a feltétlen inger feltételes jelhez kötődött.

A csobogó hang meghozza a vizelési ingert

Mindezek után nem nehéz észrevenni, hogy a vízcsobogás esetében gyakorlatilag ugyanerről van szó. A jelenség olyannyira általános, hogy 2015-ben tanulmány született egy olyan mobiltelefonos alkalmazás használatáról, amely vizeletürítési nehézségekkel küzdő férfiak körében vizsgálta a csobogó víz hangjának hatását. Ha a Föld lakosságának azon szerencsés egyedei közé tartozunk, hogy vízöblítéses vécébe pisilhetünk, valószínűleg évtizedek óta összekötjük a tevékenységet a csobogó hanggal, így – elviekben – meg is lenne a magyarázat. A bökkenő ott van, hogy a vízcsobogás – állítólag – azoknál is ugyanilyen hatást kelt, akik nem vízöblítéses vécét használnak. Egy másik elmélet szerint a vízcsobogás vagy csöpögés nyugtató hatást gyakorol a paraszimpatikus idegrendszerre, így könnyen olyan állapotba kerülünk, hogy ellazulnak hólyagizmaink, és úgy érezzük: ideje meglátogatni a mellékhelyiséget.

Egyéb okok is kiválthatják

A vízcsobogáson kívül egyébként egyéb biológiai-pszichológiai indokok is hasonló hatást gyakorolhatnak ránk. Így például a fáradtság, a hideg, a stressz, de ismert a „lakáskulcs-szituáció” is, amikor abban a pillanatban jelentkezik az inger, amikor hazaértünk. Ennek is létezik tudományos oka: gyerekkorunktól kezdve arra kondicionáltak minket, hogy csak az otthoni mellékhelyiségek tisztasági állapotában lehetünk egészen biztosak, ezért indulás előtt és hazaérkezés után az első dolgunk azt meglátogatni. Agyunk így egy idő után automatikusan rááll arra, hogy hazaérve vizelési ingert jelezzen, akár tele van a hólyagunk, akár nincs.

A jelenség ártalmatlan egészen addig, amíg nem szenvedünk inkontinenciától. Ha viszont vizelettartási panaszok jelentkeznek, sokszor már nemcsak az inger jelentkezik, hanem maga a vizelet is. Ennek megelőzésére érdemes idejekorán elkezdeni az intimtornát, ha pedig már kialakult a baj, mihamarabb urológushoz fordulni.