A stressz, az általános ingerült állapot egy olyan negatív spirál, amely nemcsak az idegrendszert terheli, hanem kihat az izmok működésére, fejleszthetőségére is. És hát stressz az most van bőven. Feszült időszakban a reggeli ébredés pillanatai is inkább hasonlítanak ahhoz, mintha alvás helyett egy fesztiválon tombolt volna az ember egész éjszaka. Ha nem tudjuk a gondolatainkat fékezni, nem kapcsol ki az agy, megváltoznak az anyagcsere-folyamatok, és az izmaink nyugalmi állapotú feszülése, tónusa is fokozódik. Ennek következtében a rövidülésre hajlamos izmok pattanásig tudnak feszülni. Ilyenkor szűkülnek az erek, romlik a keringés, az oxigén- és tápanyagellátás, és az egyébként sem rózsás hangulat mellé konstans fejfájás vagy hát- és deréktáji panaszok tudnak társulni.
Ilyenkor az első, amit jó tanácsként szoktunk hallani, hogy „Ne stresszelj!” Ezzel az a baj, hogy az esetek döntő többségében ettől a mondattól csak idegesebbek leszünk, hiszen ez azt sugallja, hogy az én problémám nem is olyan nagy dolog, más könnyen kezeli ezt a helyzetet, és tulajdonképpen én vagyok megint esetlen, ügyetlen, és egyben alkalmatlan a probléma megoldására. Így pedig az alapfeszültségre jön még egy nagy lapát kudarcélmény.
A másik ilyen szuper megoldási javaslat szokott lenni az „Ülj le, és meditálj!” Mintha az olyan egyszerű lenne. De ha mindenki ezt mondja, akkor biztosan ezt kell csinálni, így azután fogja magát az ember fia és lánya, gyújt egy gyertyát és leül a földre átkulcsolt lábakkal, térdre helyezett kezekkel, lehunyt szemekkel, mert látta ezt már valahol, hogy így kell csinálni. És vár. Nagyon akar, nagyon bízik, és nagyon meglepődik, amikor a csendben az eddiginél is nagyobb mértékben zúdul elméjére a sok terhes gondolat, és szorongásai csökkenése helyett még több félelemmel szembesül.
A meditáció kiváló dolog, főleg, ha vezetik, de tanulni kell, nagyon kevés embernek sikerül azonnal. Van az a pillanat, amikor eljön az igény a változtatásra, amikor felismeri az ember minden jó tanács nélkül is, hogy kell valami megoldást találnia, amivel ki lehet engedni a gőzt.
Ilyenkor érdemes nagy levegőt venni, és tornaruhát, tornacipőt ölteni, majd némi bemelegítés után egyensúlyi testhelyzetek gyakorlásának nekikezdeni. Akár először fal mellett, szék mögött, hogy legyen egy biztos pont, egy kapaszkodó az ingoványos, ismeretlen helyzetben.
- Az egy lábon hosszabb ideig álldogálás igen fárasztó elfoglaltság, mivel odafigyelést igényel. Gyakorlás közben nem lehet azon gondolkozni, mi újság a nagyvilágban, a munkahelyen vagy a gyerekszobában. Jelen kell lenni a pillanatban, és így tud egy ilyen feladat is meditatív hatással bírni.
- A hasat nagyon be kell húzni, a farizmokat összeszorítani, és ezeket végig el nem engedni, egy pontra fókuszálni a szemekkel lent a földön, aprókat és lassan lélegezni, majd lassan és megfontoltan mozdulni pozícióváltáshoz.
- A fizikai test fárad, a szellem odabent megtisztul, a koncentrálástól felszabadul a többi teher alól. Tökéletes együttállás. (Főleg, ha utána rögtön egy kiváló masszőr kezei közé kerülünk.)
Mindezek együtt és külön-külön is javítják a keringést, gyorsítják az anyagcserét, tódulni fog az oxigén a sejtekhez, az agyhoz, és jogosan fogjuk érezni a testi és a lelki felszabadulást. Nem utolsósorban pedig nem várt következményként még a problémáinkra való megoldás felismerése is megérkezhet.
