pirulás arc

Az elpirulás normális fiziológiai reakció, amely az arc, a nyak és a mellkas kivörösödését eredményezi. Ez a szociális szorongásos zavar (SAD) gyakori tünete is, amely magában foglalja azt a fajta félelmet, hogy reflektorfénybe kell kerülnünk, esetleg mások negatívan értékelésének leszünk kitéve.

Az arcpirulás fiziológiája

Ilyenkor egyszerűen az történik, hogy az idegrendszerünk ellazítja az arcunk izmait, a bőrben lévő apró erek így kitágulnak. Ennek hatására a bennük áramló vér jobban látható, ez okozza a pirulást.

Ez minden embernél jelentkezhet, de eltérő mértékben. A jelenség látványosságát befolyásolhatja a hormonális és genetikai állapot, vagy például a bőrszín is, mert – talán te is tapasztaltad – a világos bőrű embereknél gyakoribb a pirulás.

Mivel ez a folyamat automatikus, szinte lehetetlen megállítani, sőt: valójában minél erősebben próbáljuk elkerülni, annál vörösebbel leszünk. Aki pirulós, már rég rájött, hogy az állapot nem szüntethető meg azzal, hogy arra gondolok, „most aztán nem fogok elpirulni”. Sajnos, ez nem működik. Amikor egy ember elpirul, az általában az automatikusan negatív gondolatokkal jár: „Mindenki észreveszi, milyen vörös vagyok” vagy „Mindenki azt hiszi, hogy furcsa vagyok”. Vannak, akik kifejezetten szomorúak és szoronganak attól, hogy amikor elpirulnak a figyelem középpontjába kerülnek, pedig erre vágynak a legkevésbé.

Hogyan kezeljük a szociális szorongás miatti elpirulást?

Ha az elpirulás problémát jelent számodra, nagyon fontos tudni, hogyan lehet megállítani vagy legalább csökkenteni a hatását. Annak érdekében, hogy megelőzd az elpirulást, gondolj azokra a helyzetekre, amikor általában elpirulsz. 

Ez magában foglalhat olyan relaxációs stratégiákat, amelyeket pillanatnyilag alkalmazhatsz, mint például mély légzés vagy egy pozitív mantrára való összpontosítás: „Nyugodt és ellazult vagyok”. Persze, ez nem mindig hozható össze, és ott vannak még a váratlan helyzetek is, amikhez alkalmazkodni kell.

Az elpirulást olyan erős érzelmek is okozhatják, mint a zavartság, a harag vagy az izgalom, de ez az állapot számos egészségügyi problémával is összefüggésbe hozható:

Karcinoid szindróma: A karcinoid szindróma egy tünetegyüttes, aminek a leggyakoribb jellemzői: a vízszerű hasmenés, a hasi fájdalom, kipirulás az arcon és a törzsön. A tünetek többnyire rohamokban, a betegség hosszabb fennállása esetén egyre gyakrabban és egymással csaknem egybeérően jelentkeznek.

Endokrin rendellenességek: Az endokrin rendszer normál működése számos bonyolult folyamat összehangolt funkcióján múlik, melyben több szerv is részt vesz. Ilyenkor hormonok szabadulnak fel, melyek igen fontos szerepet töltenek be több létfontosságú folyamatban, ezért az endokrin zavarok igen kellemetlen, akár súlyos panaszokat is okozhatnak.

Láz: A testünk hőmérséklete normálisan 36–37 °C között van, a 37–38 °C közötti testhőmérsékletet hőemelkedésnek, a 38 °C felettit pedig láznak nevezzük. Ez a tünet a szervezet egyik védekező reakciója, amivel az őt támadó kórokozókat igyekszik elpusztítani, ezért csak 38 °C felett kell csillapítani.

Rosacea: A rosacea egy krónikus, gyulladásos bőrbetegség, amely a lakosság 10 százalékát érinti. Ahogy az összes hiperérzékeny bőrpanasznál, az érintettek olyan kellemetlen érzeteket írnak le, mint a feszülő és égő érzések, melyek a hiperérzékenységgel hozhatók kapcsolatba. Rosacea esetén erős bőrpír jelenik meg az arcon, állon, az orron vagy a homlokon.

Sőt, bizonyos gyógyszerek, például a cukorbetegség és a magas koleszterinszint kezelésére használt gyógyszerek mellékhatásként szintén okozhatnak kipirosodást.

Ha viszont nem egészségügyi probléma áll a háttérben, akkor a pirulásért a személyiségünk a felelős, hiszen a jelenség általában akkor látható, ha zavarban vagyunk, kellemetlenül érezzük magunkat, bűntudatunk van vagy szégyelljük magunkat. Ha tehát valaki aggodalmaskodóbb, introvertált személyiség, könnyen jön zavarba, az gyakrabban pirul el.