maca fáradtság

Az Andok lankáin vadon termő zöldfélét a perui orvoslás évezredek óta használja. A változatos színekben pompázó gumók aminosavakban, vitaminokban és ásványi anyagokban egyaránt gazdagok, élénkítő és erősítő hatásuk miatt szeretik leginkább.

Dél-Amerika hegyei számtalan olyan, európai szemmel különleges növényt adnak a világnak, melyek gyógyírként szolgálhatnak különféle megbetegedésekre. Az egykor virágzó indián kultúra népi gyógyászatának fontos eleme volt a macagyökér, a Lepidium meyenii. 

Stresszcsökkentő gumó a föld alatt

Távolról leginkább a fokhagymára hasonlít, mind színe, mind formája hasonló ahhoz, ahogy a gerezdek összekapcsolódnak, a maca azonban egy egységes felszínű kis gumó, melyet leginkább szárítva és porrá őrölve fogyasztanak. Eredetileg a perui indiánok csodaszere volt. A káposztafélék családjába tartozó, perui zsázsának is nevezett gumós termés Bolívia és Peru területén őshonos. 

Történelmi források szerint a maca gyökerének főtt verzióját már az ókorban előszeretettel használták az inka harcosok, csatába indulás előtt ezzel turbózták fel erőnlétüket. Állítólag nemcsak a fizikai erőre, de a férfiasságra is hatással volt, és megesett, hogy egy-egy csatát követően, mire visszatért a győztes had, az asszonyoknak el kellett bújniuk, olyannyira magas maradt a törzs férfiúinak libidója, hogy testi épségüket féltették. A macát azonban manapság nem potencianövelő tulajdonságai miatt fogyasztják világszerte, hanem egyéb egészségügyi előnyei okán – az alábbiak, ellentétben a libidónövelő funkcióval, tudományosan is bizonyítottak. 

A maca kiemelkedő szerepet játszott az inkák kereskedelmében és a mindennapjaikban. Olyannyira nagy értéket képviselt a gyarmatosítás előtti dél-amerikai történelem során, hogy egyes korszakokban a használatát is korlátozták, az aktuálisan a politikai hatalmon lévő család rendelkezhetett a törzsek macakészletével. Aki nem volt a család tagja, legfeljebb érdemeinek köszönhetően fogyaszthatott néha belőle. A maca ugyanis fizetőeszközként is szolgált a cserekereskedelemben, ára az aranyénál is többet ért. Gabonát, húsokat, egyéb növényeket vásároltak macáért. 

Magas tápértékének köszönhetően a szegényebb, alultáplált gyermekekkel teli, alacsonyabban fekvő andoki területeken, ahol nem teremtek olyan változatos és bőséges élelmiszerek, igazi kincs volt akár a mindennapi táplálkozást, akár a bevitt energiamennyiség növelését tekintve, ugyanis a maca immunizáló hatással is bír, helyreállítja a legyengült immunrendszert.

A gyökérgumó, hasonlóan a rizshez, a búzához vagy a kukoricához, magas tápértékű, színe a feketétől a vörösön és a lilán át egészen a fehérebb árnyalatokig igazán változatos megjelenést kölcsönöz neki, de levele is fogyasztható, a helyiek salátaként eszik. Perui ginszengként is ismert. A gyökereket a tisztítást követően sós vízben főzik puhára, szárított változatát porrá őrölve pudingot készítenek belőle, mely mazamorra néven terjedt el a térséget meghódító spanyolok körében. 

Erősíti az immunrendszert és elmulasztja a fáradtságot

A növény az elmúlt évek során világhírnévre tett szert mint hatásos szuperélelmiszer, nem véletlenül. A macagyökér szénhidrátokat, fehérjéket, lipideket és rostokat, valamint kalciumot, káliumot, magnéziumot és vasat is nagy mennyiségben tartalmaz. A tradicionális perui népi gyógyászatban a növény gumójának gyökeréből készített főzetet menstruációs problémák és fájdalmak csökkentésére, vérszegénység ellen használták, a menopauzatünetek és a gyomorbajok ellenszerének tartották.

A maca segítségével kezelték a tuberkulózisban szenvedőket, ugyanis enyhítette a tüdőbetegséggel együtt járó tüneteket, és segített a regenerálódásban is. Hatásos a memóriazavarok ellen, frissíti az elmét, gyors gondolkodásra sarkall – tartották róla. 

Az 1960-as években nemzetközileg is ismertté váltak jótékony hatásai a számtalan vizsgálatnak köszönhetően, melyekkel a népi gyógyászatban betöltött, évezredes szerepét igyekeztek – sikerrel – alátámasztani.