Jung Sabina Spielrein pszichológia

1977-ben a genfi Wilson-palota pincéjéből egy addigra csaknem elfeledett pszichoanalitikus-nő naplójára bukkantak. A több mint ötven éve porosodó papírok között azonban nemcsak Sabina Spielrein 1910-es évekből származó naplóját találták meg, hanem a Freudnak és Jungnak írott levelei másolatait és piszkozatait is. Az épület korábban pszichiátriai intézetnek adott otthont, és a kutatók valószínűsítik, hogy az iratköteget dr. Spielrein „felejthette” az épületben, amikor 1923-ban hazatért Oroszországba. 

Sabina Spielrein az oroszországi Rosztovban született 1885-ben, kereskedő apa és fogorvos anya lányaként. Négy testvérével együtt jómódban nevelkedett, nevelőnő és zenetanár is járt hozzájuk, az orosz mellett franciául és németül is megtanultak. Érzelmi melegségben azonban nemigen volt részük: a családfő zsarnokként viselkedett, és a szülők rendszeresen bántalmazták a gyerekeket. Sabina gyakran betegeskedő, érzékeny gyerek volt, tizenöt éves korában pedig nem tudta feldolgozni húga elvesztését (a hatéves kislány tífuszban halt meg). 

1904-ben édesanyjával és nagybátyjával a svájci Interlaken szanatóriumába utazott, ott azonban nem vállalták a kezelését. Végül sürgősségi ellátásban került a Burghölzli Pszichiátriai Klinikára hisztéria és pszichózis diagnózisával, ahol akkoriban Carl Gustav Jung is praktizált, kezdő orvosként. 

Ideális páciens

Jungnak Spielrein volt első páciense, akit az új módszerrel, a pszichoanalízissel kezelhetett. A pszichoanalízis atyja, Freud szerint a kezelés feltétele a „természetes intelligencia és az etikai fejlődés bizonyos foka”, így a burghölzli pácienseinek többsége számára a pszichoanalízis nem volt járható út. A többnyelvű, képzett és intelligens új páciens azonban ideálisnak tűnt a módszer számára, és 1904 szeptemberétől Jung belevágott az analízisbe. Az anya, Eva Spielrein figyelmeztette az orvost: Sabina hajlamos gyorsan szerelembe esni, a csalódásokat pedig nehezen viseli. 

„Különösen nehéz és tanulságos” eset

Sabina állapota a kezelés során gyorsan javult. Kilenc hónapot töltött a klinikán, de már 1904 októberében úgy döntött, hogy megkezdi orvosi tanulmányait. 1905 áprilisában már a zürichi orvosegyetem hallgatója volt. A Jung és Spielrein közötti kapcsolat gyorsan átlépte az orvos-beteg viszonyt: nem tudni pontosan, mikor, de a kezelés folyamán tagadhatatlanul szoros érzelmi kapcsolat, erőteljes erotikus vonzalom alakult ki Jung, a példás életű, nős, többgyermekes svájci polgár és az orosz orvostanhallgató lány között. Feltételezhetjük, hogy Jungnak az eset kapcsán lelkiismeret-furdalása támadt, és ezért fordult 1906-ban mesteréhez, Freudhoz, hogy egy „különösen nehéz és tanulságos” esetéről számoljon be neki. Levelében elhallgatta a Sabinához fűződő kapcsolatát, semmi különösről nem számolt be sem akkor, sem később, egészen 1909-ig, amikor is a köztük lévő viszony kitudódott: Jung felesége levélben fordult Sabina anyjához, figyelmeztetve, hogy a kapcsolat tönkreteheti Sabinát, s arra kérte, hogy vessen véget neki.

„Beleszerettem egy pszichopatába”

Spielrein nem tagadta érzelmeit, így írt édesanyjának: „Beleszerettem egy pszichopatába, s szükséges-e elmagyaráznom, miért? Apámat sem láttam soha normálisnak.” Megírja, hogy Junggal úgy viselkednek, mintha egymás gondviselői lennének, s hogy a férfi dührohamai és sűrű hangulatváltásai a szüleire emlékeztetik. Naplójában így vall: „Azt mondta, senki sem tudta annyira megérteni, mint ahogy én. (…) A mi szerelmünk mély szellemi rokonságból és közös intellektuális érdeklődésből nőtt ki. (…) És kész voltam meghalni érte, feláldozni érte a becsületemet. Ez volt az első szerelmem. Nem együtt élni vele, vagy legalább érte, mert lehetetlennek tűnt, hogy gyermekkel ajándékozzam meg őt. Verseket írtam neki, dalokat szereztem róla, rá gondoltam éjjel-nappal. És a feleségére is…” 

„Megtagadtam tőle az örömöt, hogy gyermeke lehessen tőlem”

Zürichben arról kezdtek pletykálni, hogy Jung válni készül. A férfi végül úgy döntött, hogy megszakítja a kapcsolatát Sabinával, aki ezután levelet írt Sigmund Freudnak, és személyes találkozót kért tőle. Freud levélben érdeklődött Jungnál a Sabina által megírtakról, de meglepő választ kapott: „Egy nőbetegem, akit évekkel ezelőtt mérhetetlen erőfeszítések árán igen kellemetlen neurózistól szabadítottam meg, az elképzelhető leggyötrelmesebb módon sértette meg bizalmamat és baráti vonzalmamat. Hitvány botrányt kavart azért, mert megtagadtam tőle az örömöt, hogy gyermeke lehessen tőlem.” Sabina valóban szeretett volna gyermeket Jungtól: Siegfriednek nevezte volna, és arról ábrándozott, hogy majd ő fogja áthidalni a saját zsidó és Jung árja mivolta között húzódó szakadékot.

Jung után

Sabina 1911-ben Zürichből Bécsbe költözött, és tagja lett a Pszichoanalitikusok Bécsi Egyesületének. A szakítás után feleségül ment Pavel Scheftelhez, egy emigráns orosz orvoshoz, akitől kislánya született. Férje az első világháború kitörésekor visszatért Oroszországba, Sabina pedig lányával együtt Svájcba utazott. 1920-tól Genfben lakott, ahol pszichoanalitikusként dolgozott 1923-ig, amikor visszatért Oroszországba, ahol újra együtt élt férjével, és még egy leánygyermeke született. Moszkvában, majd szülővárosában, Rosztovban dolgozott pszichoterapeutaként. Férje meghalt, fivéreit a Gulágon megölték, Spielrein depresszióba esett, és 1931-ben felhagyott a praktizálással. 1942 augusztusában a német megszálló hatóságok összegyűjtötték a rosztovi zsidókat, köztük Sabina Spielreint és két leányát, Renatát és Evát is. A város közelében lévő Kígyó-szorosba (Zmijevszkaja Balka) hurcoltak mindenkit, ahol agyonlőtték és jelöletlen tömegsírokba temették őket.

Inspiráló kapcsolat

Sabina Spielrein Jung számos nézetére hatással volt. A pszichológust a vele való kapcsolata, annak nehézségei inspirálták az animus-anima elmélet megalkotásában: valószínűleg Sabina ébresztette rá, milyen az, amikor egy férfi megtalálja saját, nőnemű másik felét, animáját. Máskor a nőt mint a saját magában lévő rossz kivetülését határozta meg, megalkotva ezzel az árnyék fogalmát. Sabina naplójában leírja, milyen érzések kerítették hatalmába, amikor a férfi tudományos munkájában viszontlátta saját gondolatait. Spielrein 1911-ben saját skizofréniájának esettanulmányával szerezte doktori címét. (Ő volt az első nő, aki ezen a területen doktorátust szerzett.) 1912-ben tanulmánya jelent meg a rombolási ösztönről, megelőzve ezzel Freudot, aki 1920-ban írt a témáról. Ami Jungot illeti, önéletrajzában soha nem említette viszonyukat, de az elfojtás megbetegítő hatását annál inkább. Örökösei máig nem hozták nyilvánosságra a birtokukban lévő leveleket.