erotika öngondoskodás rutin

Esther Perel az erotika és mondhatjuk, hogy a házasságtörés szakértője. A párterápiás tapasztalatai révén Perel arról vált híressé, hogy a hűtlenséget átélt párokat a bosszúval szemben a megbocsátásra, a harag helyett pedig empátiára buzdítja. 

Gondolkozzunk el újra a hűtlenségről című TED-előadása (elérhető magyar felirat), már lassan 20 millió megtekintésnél jár. 2006-ban megjelent a Szeretkezés fogságban: A szexualitástól az erotikáig című könyvét pedig már 24 nyelvre fordították le. Előadásaiban mindig kiemelt szerepet kap az erotika értelmezése és újrafelfedezése. Azt állítja ugyanis, hogy az erotikus intelligencia középpontjában nem a „szex mikéntje”, hanem „a szex miértje” áll.

Perel szerint az erotikára hajlamosak vagyunk úgy gondolni, mint két vagy több ember közös szexuális helyzetére, pedig valójában az erotika már az egyénnél elkezdődik.

Mi az erotika? 

Inkább, mi nem az erotika? Az erotika nem szex, hanem az emberi képzelet által formált szexualitás. Az erotikát alakítja az összes gondolatunk, álmunk, várakozásunk, a féktelen indulataink, sőt még a fájdalmas emlékeink is.

Erotikus világunk a tapasztalatainkból építkezik, amelyet az érintés, a játék vagy a trauma korai gyermekkori élményei rétegeznek, és ezek később erotikus életünk sarokköveivé válnak. Most már tisztán látjuk, hogy még azok a dolgok is, amelyek a legnagyobb élvezetet nyújtják számunkra, származhatnak a legfájdalmasabb forrásokból. Az erotika soha nem egy rendezett, konformista dolog. Belső vívódások, érzelmi feszültségek, az izgalom és a szorongás keverékét tárja fel.

Éppen ezért nincs olyan az erotika világában, hogy normális, hiszen teljesen egyedi egyvelegről beszélünk.

Mi az, ami beindít minket

Perel szerint ahhoz, hogy rájöjjünk arra, ami minket beindít, ahhoz először le kell vetkőznünk a túlzó önkritikánkat, „egyszerűen engedélyt kell adunk magunknak, hogy szépnek lássuk a testünket, személyiségünket, hogy élvezzük a saját társaságunkat, hogy együttérzőbbek és reálisabbak legyünk önmagunkkal anélkül, hogy a szélsőségek között csapongnánk.”

Tudjuk-e, mi az, ami elfojtja azt az életerőt, vibrálást bennünk, ami beindít minket? – teszi fel a kérdést Perel, számtalan dolgot megnevezve, ami elszívja az energiát az erotika elől. Ilyen például a munkahelyi stressz, az önbírálat, vagy ha egyszerűen csak elfelejtünk magunkra odafigyelni.

Pedig az erotika gyakorlása akkor kezdődhet csak, ha időt szánunk az öngondoskodásra: kirándulunk, táncolunk, kényeztetjük magunkat, kapcsolódunk a testünkhöz, az érzékeinket megéljük, az érzékiségünket ápoljuk. Ez feltölt minket energiával, és általa sokkal könnyebben összpontosítunk. Nem feltétlenül valamilyen konkrét célra, például az orgazmusra, hanem a jelen pillanatra. Testi érzékeink felébrednek, elménk újra éber összeköttetésbe kerül a fizikai tapasztalatainkkal.

Ne legyünk restek felfedezni a testünk összes porcikáját, tanácsolja a szakértő. Nagyon sokan még ez elől is elzárkóznak ezernyi okra hivatkozva. Mert gyakran a bezárkózás az egyetlen dolog, amit irányítani tudunk. Az erotika beépítése az öngondoskodási rutinunkba megváltoztathatja a kontrollhoz való viszonyunkat, és átalakíthatja a létállapotunkat.

Befogadás, nyitottság, reaktivitás

Anélkül, hogy mindenre igent mondanánk, igyekezzünk kicsit fogékonyabbak lenni az újra. Perel azt várja tőlünk, hogy kíváncsiak legyünk. Ha azt akarjuk, hogy mások ránk vágyjanak, akkor azt csak úgy élhetjük át, ha erre nyitottá válunk.

A vágy és az önértékelés kéz a kézben járnak. Ahhoz, hogy vágyakozhassunk, éreznünk kell, hogy érdemesek vagyunk rá. Ezt a gondolatot Susan Rubin Suleiman vizsgálta a The Female Body in Western Culture (A női test a nyugati kultúrában) című könyvében. Sajnos túlságosan gyakran fordul elő, hogy amikor épp rossz passzban vagyunk, nem tudjuk elképzelni, hogy társunk más szemmel lát minket. Ilyenkor talán azt sem érezzük, hogy megérdemeljük az ő érzéki érintését. Ugyanígy elutasíthatjuk a saját érintésünket is. 

Ezen mindenféleképp változtatnunk kell. A következő gondolatokat kell mantráznunk: 

Ez mind csak egy döntés, hogy észrevegyük azt, amire általában nem figyelünk, és megnyíljunk a befogadásra és reakciókészekké váljunk. 

Az érzékek birodalmának kiszélesítése

Amikor kitágítjuk az érzékek birodalmát, magunkba invitáljuk a világ élményeit. Perel azt javasolja, hogy próbáljunk meg válaszolni az alábbi kérdésekre:

• Milyen vízhőmérsékletet favorizálunk? 
• És a szabadban mi az ideális hőmérséklet számunkra? 
• Hogyan reagálunk a napra, a szélre, a levegőre?
• Észrevesszük-e, hogy mi érintkezik a bőrünkkel?
• Mosakodás közben milyen kapcsolatot ápolunk a testünkkel?
• Élvezzük-e azt, ahogy megérintjük magunkat? Itt nemcsak a nemi szervekre kell gondolni, hanem önmagunk simogatására, megnyugtatására.
• A kávét vagy teát kortyolgatva, ízlelgetve isszuk-e, vagy csak megszokásból? 
• Tudatában vagyunk-e az érzékszervi és fizikai tapasztalatainknak? 
• Melyik érzékszervünkkel tapasztaljuk a legerotikusabb élményeinket?
• Melyik érzékszervünkről feledkezünk meg rendszeresen?

Az erotika beépítése az öngondoskodásba

Nagyon sokféleképpen építhetjük be az erotikát az öngondoskodási rutinunkba, kezdve az érintés különböző típusainak integrálásától – a masszázs, a simogatás, a csiklandozás és a perverz játékok felfedezéséig. Ilyenkor csak egy szabályt kell észben tartanunk: a testünkben lenni nem a teljesítményről vagy az eredményekről szól. 

Ha azt akarjuk, hogy jobban tudjunk kapcsolódni a testünkhöz, akkor különböző tapasztalatokra lesz szükségünk, amiket az érzékeink és az érzékiségünk által gyűjthetünk be. A testünkkel történő barátkozás és a vele való megbékélés az egyik legjobb kapcsolat, az önmagunkkal való kapcsolat első lépése.