edző vicces

Korábban tanárok beszámolói alapján kínáltunk már egy csokorral érettségi bakikból, idegenvezetők válogatásai alapján hoztunk turista-aranyköpéseket, de ingatlanközvetítők gyöngyszemeiből sem szenvedtünk hiányt. Most egy belvárosi konditerem fiatal, népszerű és szakmailag igen elismert testépítő bajnok személyi edzője, Ádám történeteiből válogattunk.

 

Sokrétű tapasztalás

A személyi edzői munkakör sok emberrel hozza össze a trénert. Van, amit saját szemével lát, bár alig hisz, s van, amit mesélnek neki. Van, hogy ő rakja össze a mozaikokat, s a végén van, hogy sír, máskor sírva nevet. Az „aranyásóknak” nevezett fiatal csajok, akik vagy egy kisportolt fiatal srácra „gyúrnak” a konditeremben, vagy a wellnessrészlegen egy ráérős, jómódú, őszes halántékra, ma már éppen annyira nem meglepő jelenség, mint a szaunában hiányos öltözékben villantó vendég. Tudni kell nemet mondani, és a humorérzék is jól jön a túléléshez olykor-olykor.

Az edző legviccesebb élményei

„Azt tudni kell rólam, hogy elég szabadszájú vagyok, viszonylag könnyedén tudok kapcsolatot teremteni idegenekkel, és hamar egy hullámhosszra kerülök az újonnan érkező vendégekkel is, s egy konditermi közegben ez így jól el is fér.” Az ember ismerkedik, beszélgetést kezdeményez, és lassan egyre többet tud meg másikról. Ez egy bizalmi pozíció, ahol az ember olyat is megtudhat, amit másnak nem kötnek az orrára. 

Extra kívánságok – extra következmények

Ádám tarsolyában mindenféle sztori van: „volt, hogy azzal hívott fel telefonon enyhén spicces állapotban egy férfi, hogy nagyon jó segget akar magának gyúrni, és hogy egy kedves női rokona látott lent a teremben, így engem ajánlott edzőnek, mondván, hogy nekem olyan jó van, hogy enni lehetne róla. Biztos fogok tudni segíteni neki ez ügyben. Aranyos volt maga a szitu, pláne, hogy beleszólt a kedves női rokon is a telefonba, és mindezt nekem is részletesen ecsetelve elmondta. 

Az úriember azóta is jár hozzám, és töretlenül haladunk a hőn áhított tökéletes hátsó felé, azóta már szín józanul.”

Van, ami mégsem annyira vicces…

Ádám maga is úgy véli, következő esete inkább sírásra ad alkalmat, nem nevetésre.

„Volt még réges-régen egy pocakos idős bácsika a teremben, még egy előző munkahelyemen. Az idős úr dress code-ja szigorúan birkózóruha (természetesen alsónadrág nélkül), cipő, kesztyű. Tartom az órát, és egyszer csak a tekintetemmel épp elkaptam, hogy a bácsika belenyúlt jó mélyen, öblösen a birkózódresszbe, hogy megigazítsa combközépig érő büszkeségét. Ezt követően természetesen egyből a súlyzókhoz nyúlt, és folytatta az edzését. Halkan szóvá tettem neki a recepciónál, hogy ezt nem így kéne, figyeljünk már egymásra, egymás higiéniájára! A válasz: hát, de kesztyű volt rajtam! Itt döntöttem el, hogy bezárom a kommunikációs csatornát.”

Pasizós lányok

„Vannak azok a lányok, akik pasizni jönnek le a konditerembe” – meséli a valóban kellemes adottságait munkája során csak tovább tökéletesítő személyi edző. „Én ezzel akkor szembesültem először, amikor odajött hozzám egy dekoratív csajszi, és megkért, nézzem meg a fenekét, hogy nem kisebb-e az egyik farpofája a másiknál. A poén az, hogy tényleg kisebb volt.”