Sok szempontból vissza kellene fordítani a tömeges városba költözést. Nem csak azért, mert a fokozódó élelmiszerválság miatt egyre fontosabb szerep jut az önellátásnak. A test táplálásán túl a vidéki életforma a mentális jóllétért is sokat tehet. Régóta ismeretes, hogy az életterünk és a környezetünk hatással van a fizikai egészségünkre. Kiderült, hogy a városi életmódnak nemcsak a testi egészség romlásához, hanem a mentális betegségek kialakulásához is komoly köze lehet.
A kényelemnek ára van
A 20. század elején az emberiségnek csupán 10 százaléka élt városokban. Ez az arány mára jelentősen megváltozott, napjainkban az emberiségtöbb mint 60 százaléka városokban lakik. Társadalomkutatók úgy vélik, ha ez így megy tovább, akkor 2050-re a városban élők száma eléri a 80 százalékot.
A változásnak számos oka van, egyebek közt az, hogy a városban könnyebben találnak munkát az emberek. Ez pedig a megélhetésük szempontjából igen fontos kritérium.
A városban élés előnye továbbá, hogy könnyű hozzáférni a közszolgáltatásokhoz, a szabadidős tevékenységekhez. De nem minden az infrastruktúra, hiába vannak utak, oktatás, egészségügyi központok, vízvezeték és közlekedés, ha jelentős a levegő-, a víz- és a talajszennyezés, magas a bűncselekmények száma és nagy a zaj. Ez az egészségtelen környezet nemcsak a fizikai, hanem a lelkiállapotunkra is kihat.
A városi ember egyre inkább elveszíti a természettel is és embertársaival is a kapcsolatot, hiszen sokszor még a szomszédait sem ismeri.
Vidéken közösséget alkotnak az emberek
A vidéki élet sem azt jelenti már, mint régen. A falvakban lakók sokkal inkább városias életmódot folytató vidéken élő emberek, mintsem falusi életmódot élő gazdálkodók. Pedig a falvakban élők nagy többsége két-három évtizeddel ezelőtt még a mezőgazdaságban dolgozott.
A vidéki élet előnye egyebek között, hogy bizonyos mértékig – növénytermesztéssel, állattartással – megoldható az önellátás, és a megélhetési költségek viszonylag alacsonyabbak, mint a városban. Az sem mellékes, hogy bioveteményessel, esővízgyűjtő hordókkal, elektromos naprendszerrel a tetőn és geotermikus hőszivattyúval, fatüzeléses kandallóval nemcsak hogy olcsóbb az élet, mint a városban, de kevésbé vagyunk kiszolgáltatottak.
De ugyanilyen fontos – ha nem fontosabb a lelki egyensúly megőrzése érdekében –, hogy a falu egy kis közösség, ahol készek egymásnak segíteni az emberek.
A városokban élő emberek viszonylag elfoglaltak, önzőek és magányosabbak a falusiakhoz képest. Igaz, a vidéki kistelepülések nincsenek úgy felszerelve, infrastruktúrával ellátva, mint a városok, ám a modern lét esetleges hiányosságait kárpótolja az a természethez közeli életmód, ami nyugalmat ad, a környezet csendes, és bőségesek az erőforrások.
Elő a szerszámokkal, menjünk (ki)kapcsolódni!
Amikor a természetet keressük, rájövünk, hogy az emberi természet része a közösségalkotás. Kétségkívül a vidéki élet egyik legvonzóbb tényezője a közösséghez való tartozás. A természetbe való visszatérés egyúttal a közösségbe való visszatérést is jelenti.
Már kutatások is bizonyítják, hogy a depresszió és más mentális betegség kockázatát csökkenti a természet.
Az önellátás utópisztikus gondtalanságát nem mindenki engedheti meg magának, és nem is kell feltétlenül vidékre költözni ahhoz, hogy részünk legyen a közösséghez való tartozás és a természet adta nyugalom élményében.
A szakemberek azt tanácsolják, hogy a kiegyensúlyozott lelkiállapot érdekében vállaljunk idényjellegű, időszakosan végezhető mezőgazdasági munkát. Ez egy olyan tevékenység, amely jót tesz a léleknek és a testnek egyaránt, javítja a hangulatot, enyhíti a szorongást és a depresszió érzését, valamint csökkenti a stresszt. A kerti munka eltölti az embert céltudattal, sikerélményt ad, nem mellesleg hasznosnak is érezhetjük magunkat, hiszen vidéken egyre nagyobb hiánya van az emberi munkaerőnek.
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
