csillag ánizs

1588. szeptember 9-én Sir Thomas Cavendish Desire nevű hajója több mint két év után visszatért az angliai Plymouth kikötőjébe. Cavendish a hosszú utazás során megkerülte a Földet, és gazdag rakománnyal tért vissza: egyetlen megmaradt hajóján aranyat, selymet, fűszereket, borokat, pézsmát és egyéb luxuscikkeket hozott I. Erzsébet angol királynő számára, aki ezért lovaggá is ütötte. Cavendish hosszú útjáról egy különös fűszert is magával hozott: a csillagánizst, amelyre Délkelet-Ázsiában tett szert.

Nyolcágú csillag

Az európaiak nagy valószínűséggel ekkor találkoztak először ezzel a különös, édeskés aromájú növénnyel, amely azóta számos nemzet konyhájának része lett: több étel- és italkülönlegesség neki köszönheti sajátos aromáját. A Dél-Kínában őshonos fűszernövényt a térségben évszázadok óta használták gyógyászati célokra, leginkább fájdalmak enyhítésére, illetve az emésztést serkentő hatása miatt hasfájásra, szélhajtásra, görcsoldásra. Nevét sajátos alakjáról kapta: termése éréskor nyolcfelé nyílik, és egy nyolcágú csillaghoz lesz hasonlatos, amelynek „ágaiban” ülnek a magok. A csillagánizs legtöbbször egészben kerül az ételbe, majd ha az átvette jellegzetes aromáját, tálalás előtt eltávolítjuk, de használhatjuk összetörve, porként is.

Nem ugyanaz, mint a japán csillagánizs!

A kínaiak és vietnámiak gyakran egészben rágcsálták a csillagánizst, amely szinte minden ázsiai otthonban megtalálható volt. Malajziában fejfájás ellen és energetizáló-vitalizáló szerként alkalmazták, és régóta használják a megfázás tüneteinek kezelésére is: enyhíti a köhögést, az asztma és az influenza tüneteit, de egyes bőrbetegségek és akne ellen is hatásos. Japánban Buddha virágaként vált ismertté, és gyakran ültetik buddhista templomok köré. Itt fontos megemlíteni, hogy a növény nem összekeverendő a japán csillagánizzsal (Illicium anisatum), amely erősen mérgező, és leginkább füstölők előállításához használatos – bár sajnos napvilágot láttak olyan esetek, amikor szándékos hamisítás eredményeképpen ez is belekeveredett a csillagánizs-teakeverékbe. Éppen ezért mindig kis mennyiséget használjunk a csillagánizsból, és ellenőrizzük, hogy biztonságos forrásból származik-e a megvásárolt termék.

Likőrök kedvelt alapanyaga

Európában hamarosan az ánizsmag kevésbé költséges alternatívájaként kezdték használni, és a 17. századtól kezdve egyre gyakrabban alkalmazták lekvárok és húsételek ízesítésére,

sőt, a cári udvarban teák ízesítőjeként is ismerték.

Leginkább azonban mégis a likőrgyártásban használták, hiszen hatóanyaga, az anetol ugyanaz, amely az Európában is ismert ánizsban is megtalálható. Ez az aroma pedig elengedhetetlen része különböző likőröknek: a Gallianónak, a Sambucának, a Pastisnak vagy a spanyol Pacharánnak, de sokszor az abszint készítésénél is ezzel helyettesítik az ánizst.

Influenza, gyomorbántalmak, idegesség ellen is hatásos

A gyógyszeripar is kihasználja a csillagánizs jótékony tulajdonságait. A tamiflu nevű, influenza elleni antivirális gyógyszer hatóanyaga például a növényből is előállítható sikimisav. Néhány kutatás azt sejteti, hogy egyéb vírusfertőzésekre (például a herpeszre) is hatékonyan alkalmazható, laboratóriumi vizsgálatok pedig azt mutatják, hogy felveszi a harcot a baktériumok okozta húgyúti fertőzésekkel szemben. A hagyományos kínai gyógyászatban vízbe áztatva használják légúti fertőzések, hányinger, székrekedés, hasmenés, puffadás, teltségérzet, étvágytalanság és egyéb emésztési bántalmak ellen.

De alkalmazták teaként idegesség és álmatlanság kezelésére, valamint nyugtatóként is.

Ázsiai ízvilág

A csillagánizs a kínai ötfűszer-keverék egyik alkotóeleme (a szecsuáni bors, a szegfűszeg, az édeskömény és a fahéj mellett). Ízvilága kiválóan passzol egyéb, az ázsiai gasztronómiában használatos alapanyagokkal, de párosíthatjuk birsalmával, vaníliával, citromfűvel is. Hidegebb napokra pedig jó választás lehet egy csillagánizzsal készült forralt bor – miközben esetleg egy kortárs írónő, Molnár Krisztina Rita Csillagánizs című novelláját olvasgatjuk.