Kéthetente vesz új pár sportcipőt magának Jónás Gyula, most 250-nél tart, és Jordan gyűjteményéből kiállítás nyílt Budapesten.A fiatal sportember a cipők alaposabb megismerése kedvéért futni is elkezdett, mára csak egyetlen dolog zavarja egy 19 órán át tartó szupermaratonban: hogy unalmas, ha futás közben nincs kivel beszélgetnie.
„Itt van az én Carrie Bradshow-falam" – mutatja büszkén laptopján Jónás Gyula a fotót a teljes falat beborító cipőfaláról, de úgy sejti, a gyűjteménye nagyobb lehet, mint a Szex és New York főhősnőjének. A fiatal kosárlabdázó gimnazista kora óta sportcipőket gyűjt, mára nagyjából 250 pár cipője van, ezek egy részét – a kortárs Jordan cipőket – a Nyugati pályaudvar mellett található U26 Djuice Clubshopban állították ki.
Mint egy űrhajós szkafander bakancsa
Jónás Gyulával a kiállítás nyitónapján találkoztunk, és főleg a cipőfetizmus lélektanára voltunk kíváncsiak. „Úgy kezdődött az őrület, hogy 94-ben, a középiskola nyári szünetében egy sportboltban dolgoztam, mint eladó. A bolt mellett volt egy Nike márkaüzlet, amelyiknek a kirakatába kitettek egy különleges Jordan cipőt, a 9. számút: úgy nézett ki, mint egy űrhajós szkafander bakancsa. Először furcsának találtam, de ahogy minden reggel megálltam előtte egy pár percre nézegetni, egyre jobban megtetszett. A diákmunka végén megkaptam a teljes fizetésemet, és már vittem is át a borítékot, csaknem az egészet kifizettem a cipőre."
Az első zsákmánya óta pedig rendszeresen vásárolja a sportcipőket. „Nagyjából kéthetente vettem új cipőt. De van, amikor hónapokig nem veszek, majd amikor beszabadulok egy outletbe, jó impulzusvásárlóként veszek 4-5 párat. Egyszer csak azt vettem észre úgy 2003 környékén, hogy hoppá, már van száz pár cipőm, hová tegyem őket?"
Air Jordan
Michael Jordant a világ egyik legsikeresebb kosárlabdázójának tartják, aki generációja legjobban szponzorált játékosa volt. Az első Air Jordan a sportoló kezdő idényében, 1985-ben jelent meg, és sikeres kosaras cipővé vált. Ezt a Nike leányvállalata, a Jordan Company gyártotta. A vállalat a cipők mellett kosárlabda- és szabadidő-ruházatot is forgalmaz, ezek drágák, hazai viszonylatban felsőkategóriásnak számítanak.
Michael Jordan nem vette fel kétszer ugyanazt
A fiatal sportolónak volt honnan merítenie a cipőhalmozás módját. Elmondta, Michael Jordan sosem vette fel kétszer ugyanazt a cipőt az edzésein és mérkőzésein. A cégtől kilenc pár cipőt kapott minden egyes modellből és színállásból, hogy legyen egy biztos raktárkészlete. „Mivel minden edzésén és mérkőzésén új pár cipőt viselt, ezért évente több száz cipőt lehetett jótékony célra elárverezni, márkaboltba kitenni, elajándékozni."
A kiállításról szóló sajtóközleményben 8 milliót érő Jordan cipőkollekcióról számolnak be. Valójában a tulajdononos nem tudja megbecsülni, hogy pontosan mennyit költött a gyűjteményére, egy részüket ugyanis cégen belül szerezte meg, mint a Nike munkatársa. Sejtettük, hogy ennek hátterében is egy sajátos történet áll, és tényleg: Jónás Gyula egy vásárlása után megkapta a márkát ismertető ajándékkönyvet, és beleszeretett a cégfilozófiába. Többek közt az fogta meg, hogy a nemzetközi munkatársaknak kétórás ebédszünete van, és az alatt sportolnak is. „Ha arra gondolok, hogy apám 12 órában, 3 műszakban dolgozott a gyárban, még inkább azt érzem, hogy az ember dolgozzon úgy, hogy érezze jól magát közben."
{gallery}jordan1{/gallery}
Márkajelzés tetoválás
A multi szemléletére a kosárlabdázó a beszélgetésünk alatt bővebben kitért, miután kiderült, hogy a munkája szerint ő ekin (Nike visszafelé olvasva), és hivatása a márkát népszerűsíteni. Mint minden lelkiismeretes ekin, a bokájára tetováltatta a márkajelzést. Ekkor már kicsit eltávolodtunk a cipőgyűjtemény témájától, Jónás Gyula rátért a futószenvedélyére is.
„Miután tanítom a cipőkben lévő technológiákat, nem akartam úgy tanácsot adni, hogy nem ismerem a termékeket. Elkezdtem tehát futni. Azelőtt még egy szigetkört sem futottam le. Azóta 7-8 szoros maratonista vagyok, már ultramaratonista is." Legutóbb márciusban futott le egy kedves, 200 kilométeres szupermaratoni távot.
{gallery}jordan2{/gallery}
Futás közben mindent megbeszélnek
„19 órát futni elég unalmas. Szerencsére vannak olyan szakaszok, amikor két vagy több, nagyjából azonos tempót futó ember összeragad, és végigbeszélgetnek egy tíz-harminc kilométert. Egyedül az első tíz is olyan unalmas tud lenni, hogy megőrülsz." Jónás Gyula a futást a kávézói beszélgetésekhez hasonlította, amikor is néhány óra alatt a barátok mindent meg tudnak beszélni. „Nálunk is szóba kerül minden, a cipők, a szép kilátás, a borvidékek, a nők, csak épp futunk közben."
A fiatal reggel futással indítja a napját, este kosárlabdával fejezi be, NB2-ben játszik, májustól októberig hétvégente két mérkőzést vívnak, és mellette egy lánycsapat edzője. Mint minden megszállott, ő is kénytelen lemondani néhány dologról az életmódja kedvéért. „Mivel a barátaim ebbe a körbe tartoznak, az utazásokról kellett lemondanom. Nem szoktam például nyaralni. A zenéről is le kellett mondanom. Régen egy hiphop csapat MC-je voltam – a kosárlabdához ez a zenei műfaj illik – de nem volt időm azon a téren fejlődni."
Fotó: Markovics Balázs, Jónás Gyula
