Léteznek olyan szinte banálisnak tűnő sérülések, amelyek bár a mindennapokban is előfordulnak, a szürrealitás határát súrolják, és meglehetősen kínos vagy éppenhogy kacagtató, hogy ilyen megtörténhet velünk – még akkor is, ha épp fájdalmak közepette bosszankodunk vagy mosolygunk rajta. Ilyen például amikor tüsszentés, köhögés vagy nevetés során meghúzzuk a hasizmainkat.
A hasizmok sérülése természetesen előfordulhat sportolás közben is, vagy valamely tudatos fizikai tevékenységünk során, jelentős igénybevétel esetén. Ilyenkor a sérülés leggyakoribb oka lehet a bemelegítés hiánya, a túlzott erőkifejtés, az eleve hipertónusos, görcsös izomzatot érő behatás, vagy éppen a fáradt izmok további erőltetése. Az izomhúzódások fajtáiról és kezelési protokolljairól itt írtunk már korábban.
A sporttevékenységektől eltérően az olyan önkéntelen reakciók, mint a tüsszentés vagy a köhögés, valamilyen külső stimulus hatására történnek. Szervezetünk elsődleges célja ilyenkor egy reflexszel helyreállítani a légutak integritását. Ilyenkor a rekeszizom és a bordaközi izmok erőteljesen összehúzódnak, hogy a levegő erőteljes kifelé lökésével megszabaduljunk a problémát kiváltó, irritációt okozó dologtól. Ebbe a folyamatba a hasizmunk is bekapcsolódik: ha nagyon erőteljes az irritáció, akkor akár egészen fájdalmas mértékben.
Ráadásul, mivel a törzsizmaink frontális láncolata révén ezen a területen szinte minden mindennel összefügg, a hasi nyomás növekedése a medencefenék izmaiban is kontrakciót vált ki: ha a hasizmaink vagy a medencefenék izmai eleve gyengék, akkor ez a kigyűrűző hatás akár alhasi vagy medencekörnyéki fájdalom formájában is jelentkezhet.
Elviekben tehát akár egy darab erőteljes tüsszentés, köhögés is kiválthat olyan mértékű igénybevételt az izmokban, hogy húzódás lesz az eredménye – főleg, ha nem vagyunk rá felkészülve – de hasonló eredménye lehet egy intenzívebb nevetőrohamnak is.
Vannak olyan esetek, amikor ez még kellemetlenebb kimenetelű lehet, például:
- Terhesség során, amikor a hasizmok egyébként is megnyúlnak
- Hason fekvő helyzetben, megnyújtott izmokkal
- Hasi műtétet követően, még nem teljesen begyógyult sebbel
Mit tudunk tenni a reakció tompítása érdekében? Természetesen magán a kiváltó inger mértékén, ha már elindult a folyamat, nem tudunk változtatni, de íme néhány tipp, amelyekkel tompíthatjuk az igénybevételt, ha érezzük, hogy szervezetünk már készülődik beizzítani a tüsszentést, köhögést, nevetést:
- Próbáljunk az addigi véletlenszerű testtartásunkból mihamarabb egyenes helyzetbe kerülni, és előre bekapcsolni a törzsizmainkat.
- Igyekezzünk elkapni a légzés ütemét. Mivel a reakció során levegő áramlik kifelé, próbáljunk már elkezdeni egy kilégzést, mire élesedik a tüsszentés vagy köhögés.
- Ha van egy párna a kezünk ügyében, próbáljuk a hasunkhoz szorítani, hogy tompítsuk a feszülést. Hasizmaink működésének integritása egyébként is problémás terhesség során, közvetlenül szülés után, műtétet követően, kezeletlen szétnyílt hasizom esetén. Ilyenkor az izomzat gyengesége miatt rosszabbul reagál a hasüregi nyomásra: még jobban szétnyílnak a hasizmok a gyenge pont mentén (heg, linea alba); ekkor valamit rászorítva tudjuk csökkenteni rajtuk a nyomást. Enélkül ráadásul a medencefenékre hárul a nyomás ereje lefelé, mely további tüneteket (fájdalom, inkontinencia) okozhat.
- Nézzünk fel! Ha felfelé nézünk, jobb helyzetbe kerül a törzsünk ahhoz, hogy bekapcsoljanak a medencefenék izmai és tompítani tudják a lefelé ható nyomást; ugyanígy a haránt hasizmaink, melyek a gerinc és ezáltal a törzs stabilitásáért felelnek.
Ha a rendelkezésünkre álló néhány másodpercben sikerül a fentiekből néhányat kivitelezni, jelentősen csökkenthetjük az izomszövet károsodásának kockázatát. A továbbiakban végignézzük, mik a teendők, ha mégis bekövetkezett a baj.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A húzódás kezelése
A húzódás során az izomrostok különböző mértékben sérülhetnek. Ennek a tünetei lehetnek:
- fájdalom
- duzzanat
- görcsös izomállapot
- képtelenség az izmok megfeszítésére, bekapcsolására
A regeneráció első lépése az érintett izmok pihentetése lenne egy kis ideig (legalább 1-2 napig), bár ezt a hasizmok esetében meglehetősen nehéz kivitelezni. Próbáljuk – amennyire lehet – kímélni a törzsizmainkat: ne csavarodjunk erőteljesen, az ágyból az oldalunkra fordulva keljünk fel, valamint ne emeljünk, ne hajolgassunk. Az érintett területet jegelhetjük is, hogy a gyulladás lejjebb menjen.
Óvatos, finom nyújtások segíthetnek a vérkeringés fokozásában – azonban mindig figyeljük a fájdalomküszöbünket, a túlnyújtás még nagyobb károkat okozhat!
Ha súlyos a húzódás, bandázzsal vagy haskötővel segíthetünk az izmokról levenni a terhelést a gyógyulás során.
Használhatunk izomlazító krémeket (gyulladáscsökkentő komponenssel), fordulhatunk gyógymasszőrhöz, esetleg kinesio tape-pel vagy manuálterápiás kezeléssel is elősegíthetjük a szövetek regenerálódását.
Mikor forduljunk feltétlenül orvoshoz?
Bár alapvetően az izomhúzódást érdemes orvosnak megmutatni, enyhébbnek tűnő esetben nem feltétlenül szükségszerű. Ám ha a következő tünetek közül bármelyiket észleljük, ne késlekedjünk:
- ha a fájdalom erőteljes, és nem csökken
- ha a tünetek nem múlnak
- rosszullét, hányás, szédülés esetén
- láz esetén
- ha az izomsérülésen kívül kidudorodást is tapasztalunk a hasfalon (ebben az esetben sérv is jelentkezhet)
A gyógyulás első fázisát követően óvatosan dolgozzunk újra az érintett izmokkal. Forduljunk kérdéseinkkel az orvosunkhoz, kérjük gyógytornász, képzett edző, mozgásterápiás szakember segítségét. A teljes gyógyulás – a sérülés mértékétől függően – heteket vagy hónapokat is igénybe vehet, melynek során kellő gondossággal és sok türelemmel kell eljárnunk, hogy az esetleges rásérülésnek elejét vegyük.
