Az izomhúzódások a leggyakoribb sportsérülések közé tartoznak, de hétköznapi tevékenységeink során sem ritkák. A háttérben alapvetően mozgatórendszerünk gyengeségei vagy kondicionális problémái állnak.
Az izomhúzódás során az izomrostok károsodást szenvednek, túlnyúlnak vagy sérülnek. Az okokat megvizsgálva alapvetően kétféle húzódásról beszélhetünk: létezik az akut, illetve a krónikus izomhúzódás.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandóstorna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Akut izomhúzódás
Az akut izomhúzódás egy adott esemény közvetlen következménye: lehet az túlterhelés, fáradt izom terhelése, vagy egy izom nem megfelelő használatából adódó sérülés is. Alapvetően olyankor következik be, ha az izom állapota nem megfelelő. Például:
- Nincs megfelelően bemelegítve, ezáltal eleve merevebb, vérellátása rosszabb: ilyenkor egy olyan mértékű terhelés is sérülést okozhat, ami megfelelő bemelegítést követően nem okozna problémát.
- Alaptónusa kötött, görcsös: ez természetesen vázizomzatunk egyedi jellemzője, mozgásmintáink, izomegyensúlyunk függvényében változhat, de a legtöbb embernél a nyak, a trapézizom felső szakasza, az ágyék izmai, a comb hátsó oldalának combhajlító izomcsoportja rendszerint a kritikus kategóriába tartozik.
- Túlterhelés, fáradt izom szükségtelen terhelése: nem megfelelő edzésterv, a terhelés túl gyors emelése vagy az intenzitás túl korai fokozása könnyen lehet az oka: ilyenkor egyszerűen az izom kondíciója nem alkalmas erre a mértékű igénybevételre.
A trauma oka alkalmanként a sport jellegében keresendő, például a kontaktsportok esetén nagyobb a bekövetkezés valószínűsége.
Krónikus húzódás
Krónikus húzódásról beszélünk akkor, ha a károsodás nem köthető egy kiváltó eseményhez, hanem ismétlődő mozgások ártalmas kihatásai idővel sérülés formájában jelentkeznek. Ilyenek lehetnek a ciklikus sportok (futás, kerékpározás) vagy fizikai munka során végzett repetitív mozdulat. A statikus – káros – testtartások is vezethetnek húzódáshoz: tipikus például a nyak feszített, mozdulatlan tartása monitor előtt vagy hosszú, monoton autóvezetésnél.
Az izomhúzódás mértéke eltérő lehet, könnyebb sérülés esetén néhány nap leforgása alatt regenerálódhat, míg komolyabb rostszakadás esetén akár hónapokig is elhúzódhat a teljes gyógyulás. A fájdalmon kívül számos kísérő jelensége lehet a károsodásnak, például:
- duzzanat, ödéma;
- gyulladás az érintett területen;
- görcsök, csomók, izommerevség;
- ízületi mozgástér beszűkülése;
- izomgyengeség, -diszfunkció.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A húzódások kezelése
Az izomrostot érő könnyebb sérülések konzervatív protokollját a PRICE betűszó fedi le. Ha húzódásunk nem igényel orvosi ellátást, eljárhatunk magunk is eszerint:
P – protection, védelem: A sérült területet óvjuk a behatásoktól. Ennek módja lehet kötés, tapasz, merevítő, a sérülés függvényében. Célja, hogy megakadályozzuk a további rásérülést, terhelést.
R – rest, pihentetés: Az első időszakban pihentessük a sérült testrészt, kíméljük, hogy a lágyszövetek önmaguktól regenerálódni tudjanak. (Régebben a hosszabban tartó pihentetés volt a javaslat, ma ez maximum 2-3 napra redukálódott, ha nincs járulékos sérülés.)
I – ice, jegelés: A területet jegeljük, ügyelve arra, hogy a jegelésre használt csomag a bőr felületével közvetlenül ne érintkezzen.
C – compression, nyomókötés: A további duzzanat kialakulásának megakadályozása céljából érdemes lehet rugalmas bandázst alkalmazni, ez egy esetleges érintett ízület megtámasztásában is segít, így a sérült izomról terhelést vesz le.
E – elevation, megemelés: A felpolcolással megakadályozzuk a vér felhalmozódását a sérült területen, amely további duzzanatot eredményezne.
Ha felmerül az izom részleges vagy teljes szakadásának lehetősége, illetve kapcsolódó sérülés a környező kötőszövetek kapcsán (inak, szalagok, térdben a meniscus), feltétlenül orvoshoz kell fordulni! Ha a fájdalom fokozódik, láz kíséri, fokozódnak a gyulladásos tünetek, esetleg érzékeléskiesést tapasztalunk, ne kísérletezzünk az otthoni gyógyulással!
Aktív terápia
A PRICE-protokollon túl egyre több kutatás jut arra a megállapításra, hogy a szövet-, illetve idegi regeneráció a sérült területen gyorsabb lehet akkor, ha a pihentetés helyett aktív terápiát alkalmaznak. Ez a POLICE:
P – protection, vagyis védelem: Ez ebben az esetben nem jelent feltétlenül immobilitást. A megfelelő mértékű terheléskönnyítés mellett (például mankó, kinesio tape) megengedett a mozgatás is.
OL – optimal loading, vagyis optimális terhelés: A sérülés függvényében, egyedileg megállapítva a megfelelő mértékű terhelés segíti a szövetregenerációt, az idegpályák gyors újraépítését. Vannak olyan területek, melyeken a mozgatás kifejezetten segíti az ödémák felszívódását (például boka, vádli). Természetesen ezek szakemberek által összeállított és kivitelezett mozgatások, melyek sérülésspecifikusak, egyénileg testre szabott intenzitással, időtartammal.
Az I-C-E elemek megegyeznek a PRICE-ban bemutatottakkal.
A POLICE-elv léte arra hívja fel a figyelmet, hogy napjainkban egyre fontosabb a sérülések gyors és biztonságos rehabilitációja: már nem csupán az élsportolók kiváltsága az, hogy a mozgásszervi funkciókat minél jobban helyreállítsuk egy-egy váratlan sérülést követően. A konzervatív protokoll hosszadalmas pihentetése nyomán nagyobb valószínűséggel alakulhat ki izommerevség, mozgásminta-kiesés, és persze az izmok nagy mértékű gyengülése, a mozgás újrakezdésének kitolása csak hozzájárul a funkcióvesztett izmok újabb rásérüléséhez.
Egy sérülést követően tehát ne törődjünk bele a fájdalomba, ne fogadjuk apátiával a gyógyulás hosszú heteit, hónapjait, hanem forduljunk olyan szakemberekhez, akik segítenek a helyzetünknek megfelelő legoptimálisabb – és a teljes felépülést biztosító – megoldás megtalálásában.
