Hiába kényelmes a lapos szandál és a flipflop, egyáltalán nem tesz jót

Mindazok, akik ösztönösen irtóznak a magas sarkú cipő viselésétől, nyáron és ősszel is szívesen hordanak papucsot, szandált, balerinacipőt, kényelmesnek tartott lapos talpú cipőket. Nem szabad azonban azt gondolnunk, hogy ez minden esetben egészséges és jó választás is. 

Itt írtunk részletesebben a lábfej boltozatáról, anatómiai felépítéséről. Bemutattunk lúdtalpgyakorlatokat, és foglalkoztunk már azzal is korábban, hogyan teszi tönkre gerincünket a magassarkú. De vajon mitől lenne káros a kis egyszerű futkosós cipő? 

A lábfej instabilitása

A legtöbb modell felsőrészében egyszerűen nincsen annyi anyag, hogy az megfelelő támasztékul szolgáljon a lábfejünknek. A papucsok, szandálok vékony pántja vagy a balerina- és belebújós cipők minimál kialakítású, jóformán csak a lábujjakat fedő orr-része teljesen alkalmatlan arra, hogy a boltozatot bármilyen mértékben segítse, megtámassza. Ez a hiányosság még egy egészséges lábfej esetén is aggályos, hiszen napi több órán keresztül állunk vagy sétálunk a lábbeliben, s ennyi használat során az izmaink mindenképpen fáradnak, szükségük van a megfelelő tehermentesítésre. A helyzet természetesen még sokkal rosszabb, ha lábboltozatunk eleve gyenge – tudunk-e róla vagy sem –, a bokánk kifelé vagy befelé dől, hiszen egy ilyen kialakítású cipellőben esélyünk sincsen azt a korrigált tartást felvenni, amely biztosítaná az ízületek helyes működését, az izomzat kiegyensúlyozott használatát. 

Becsapódás

Mivel a talprész az esetek többségében alig egy centiméter vastagságú, ráadásul rendszerint nem a legigényesebb alapanyagokból készül – tisztelet a kivételnek –, nincs benne gyakorlatilag semmi, ami elnyelje a járás közben történő becsapódás miatt visszaható rezgést. Mint ahogy arra is alkalmatlan, hogy ergonomikusabb talpvonal-kialakítást vagy sarokbetétet foglaljon magába. Hogy ezekre miért lenne szükség? Járás közben a lent levő egy darab támasztó lábunkra a testsúlyunknál is nagyobb erő hat: minél jobban szedjük a lábunkat, ez annál inkább multiplikálódik, ha futunk a busz után, akkor a terhelése a testsúlyunk négyszeresére is növekedhet. Amint elemelkedik a sarkunk, a lábujjunkra a testsúlyunk felének megfelelő erő hat.

Rezgéscsillapítás és sarokvédelem nélkül jóval nagyobb az esélye az izom-, ín- sőt csonthártyagyulladásnak, sérüléseknek, kopásoknak. 

Izzadás

Lábfejeinken mintegy 250.000 izzadtságmirigy található. Átlagosan napi egybögrényi izzadságot leadunk a lábunkon keresztül. Amennyiben a talpbélés anyaga és kialakítása ezt nem segít felszívni, elvezetni, újabb instabilitásnak nézünk elébe: a csúszkáló lábfejnek, melyet ugye szinte nem is támaszt meg a felsőrész kialakítása. A hámsérüléseken túl a kompenzálásként megfeszített izmok miatt nagyobb a lágyrészek túlterhelésének előfordulása, gyulladás kialakulásának a valószínűsége is. 

A lábujjak deformitása

Számos esetben önkéntelenül is a lábujjainkkal próbáljuk kipótolni a nem létező támasztékot: a vékony pántos szandálok vagy a lábujjközös pántú szandálok és flipflopok, vietnámi papucsok kedvelői számolhatnak kisízületi problémákkal, rosszabb esetben kalapácsujj kialakulásával.

Sérülések 

A fentiekből is következik, hogy az ilyen cipőkben kevésbé stabilan, kissé ügyetlenebbül járunk, lépéshosszunk rövidebb lesz, mint egy másik, a lábat jól tartó lábbeliben. Nagyobb tehát az elesés esélye, nem beszélve a horzsolásokról, felületi sérülésekről. A boka és lábfej támasztékának hiánya könnyen eredményez bokaficamot, rándulást, részleges vagy teljes szalagszakadást.

Összességében mindezek nem csupán a lábfejben okoznak problémákat: instabilitás és hibás lábfejtartás esetén a térdünk, csípőnk, gerincünk ágyéki szakasza is elmozdul egészséges tartásából, mely további izom-túlerőltetést, diszbalanszok kialakulását fogja eredményezni, melyek sérülésekhez vezethetnek – nem beszélve a hamar jelentkező fájdalomról. 

Mi az ideális sarokmagasság? 

Lábfejünk az egyik legkomplexebb testrészünk, izmainak, szalagjainak, ízületeinek rendszere mindenkinél egyéni. Nem lehet tehát egyértelmű kijelentéseket tenni, hogy mi az, ami mindenki számára követendő. A végleteket mindenesetre kerüljük: sem a teljesen lapos, sem a tűsarok nem jó választás. A talpnak legyen minőségi, ergonomikus kialakítása, a sarok magasságát illetően a 2-3 cm már megfelelő vastagság ahhoz, hogy rezgéscsillapításra alkalmas legyen, de mégsem túl magas ahhoz, hogy tartásproblémákhoz vezessen. Az, hogy kinek milyen hosszú vagy mennyire ruganyos a lábfeje, mekkora ívet képes felvenni a talpon gördülésnél, alapvetően meghatározza, hogy mennyire bírja a magasabb sarkú cipőt túlerőltetés nélkül. 

Hogyan vásároljunk lábbelit? 

• Sose a nap elején induljunk a cipőboltba: várjuk meg, amíg a nap során kicsit megduzzad a lábunk, és arra próbáljunk.
• Csak a megfelelő mérettel elégedjünk meg.
• Ügyeljünk a talprész kialakítására.
• A cipő rendelkezzen elegendő pánttal. Minél nagyobb részét fedi a lábfejnek, valószínűsíthetően annál jobban lesz képes támasztani is.
• A boltozaton túl a sarok-, bokatámasztékot se hanyagoljuk el.
• Próbáljuk fel mindkét lábra, hiszen a két lábunk, lábfejünk a legritkább esetben egyforma.
• Elsősorban a kényelem és a komfortérzet döntsön, ne a tetszetős kinézet!

Nem kis kihívás tetszetős, jól funkcionáló és közben egészséges lábbelit vásárolni, de mozgatórendszerünknek sokat ártunk, ha nem veszünk figyelembe minden tényezőt a kiválasztásnál! Alapvetően itt is igaz, hogy a minőségbe érdemes beruházni: a megfelelő kialakítás és anyagok bizony nem a filléres modellek jellegzetességei. Gondoskodjunk lábfejünk számára a megfelelő rendszeres pihentetésről napközben is, hogy az izomzat és a szalagok, ízületek új erőre kapjanak a következő menet előtt.