Így állítsd be a vezetőülést, hogy ne törjön össze egy hosszú autóút sem

Az autóban ülés, hasonlóan az ülőmunkához, igencsak megterhelő a mozgatórendszerünk számára. Különösen fokozódik ez akkor, ha nem kényelmesen helyezkedő, időnként fészkelődő utasként, hanem a vezetőülésben, sofőrként ülünk az autóban.

Mivel fizikai állapotunk gyakran a bennünket körülvevő tárgyak ergonómiájának az eredménye, érdemes az autóval kapcsolatosan is áttekinteni néhány alapvetést. Sajnos az autók nagy részét még mindig nem úgy tervezik, hogy a benne ülés ergonomikus legyen, habár egyre több gyártó a kényelmi szempontok mellett erre is igyekszik már opciókat kínálni. 

Elsődleges szempontként érdemes megfontolni, hogy olyan autót válasszunk, amely kompatibilis az alkatunkkal. Természetesen járművet vásárolni épp elég kihívás anélkül is, hogy a saját testalkatunkat és testtartásunkat belekalkulálnánk, de ne felejtsük el, hogy alapvetően akár életünk jelentős részét is eltölthetjük az autóban, így érdemes figyelembe venni, hogy ne legyünk teljesen más méretkategória a járművünkhöz képest.

Másrészt – újfent az ülőmunkához hasonlatosan – érdemes autózás közben is rendszeres szüneteket beiktatni: időnként álljunk meg, szálljunk ki, mozgassuk át magunkat. Ez nyilván nem könnyű, főleg, ha hosszú távon utazunk és nagyon szeretnénk mihamarabb megérkezni. Azonban – főleg akkor, ha egyébként is már nyaki vagy derékproblémákkal küzdünk – jobban járunk, ha még azt a kis időt rászánjuk a kiállásra.

Az ülésmagasság beállítása

Toljuk teljesen hátra és alacsonyra az ülést, majd onnan közelítsünk a számunkra megfelelő magassághoz. Addig emeljük, amíg a csípőnk legalább a térdünk magasságába nem kerül, és ekkor győződjünk meg róla, hogy megfelelően látjuk-e a műszerfalat és az utat, semlegesen tartott nyakkal és fejjel előretekintve. Az sem jó, ha nem látunk ki, viszont a túl magas ülés miatt leszegett fejjel vagy görnyedő háttal ülve kifelé nézni sem szerencsés.

Ha nem sikerül megfelelő magasságot beállítani, akkor használhatunk plusz ülőpárnát is. Hasonlóan az irodaszéken használt párnákhoz, az ülőpárna nem csupán megemeli a helyzetünket, de segít a gerinc megfelelő ívének tartásában is, és bizonyos mértékig elnyeli a rázkódást.

Figyeljünk rá, hogy a térdhajlatunk ne feküdjön fel teljesen az ülés peremére, mert az nem tesz jót a keringésnek, hanem próbáljunk 1-2 ujjnyi távolságot tartani a térdünk és az ülés között. 

Mindezek után próbáljuk meg használni a pedálokat, hiszen az lenne a kívánatos, hogy úgy nyomjuk le a pedált, hogy ahhoz a fenekünknek nem kell előremozdulnia az ülésben. Az sem jó, ha a térdünk teljesen ki van feszítve: 20-30 fokos hajlítást tartsunk.

Természetesen a pedált nyomó lábfejünk helyzetére is figyeljünk oda: ne kelljen túlságosan nagy mértékű állandó feszítést beletenni, és ha éppen nem használjuk a kuplungot, akkor nyugodtan tegyük át a bal lábunkat a fix lábtartóhoz. Minél több támasztófelületet használunk, annál jobb a medencénknek és a gerincünknek.

Hogyan lesz jó a derekunknak és nyakunknak?

Az ülőlapot igazítsuk vízszintesre, és ahhoz képest a háttámla 100-110 fokos szöget zárjon be. Ha szerencsénk van, a gyártó a háttámlát deréktámasszal látta el, sőt ideális esetben ez állítható is. A támla alsó pereme a keresztcsontunknál, a medencénk fölött kezdődjön, a kidomborodó ívet pedig állítsuk úgy, hogy a lehető legjobban igazodjon a gerincünk ágyéki szakaszának ívéhez. Amennyiben ilyen nincs az autónkba beépítve, lehet külön vásárolni, különböző méretekben és anyagokból; lehetőleg olyat válasszunk, amely rögzíthető az üléshez. Deréktámasz nélkül igen hamar megfájdul a derekunk, a hátunk, ez pedig kényszertartást eredményez a gerincünket tartó izomzatban, és teljes testtartásunkra negatív hatással lesz. 

A háttámla magassága nagyjából a vállunkig érjen, persze elég csekély a valószínűsége, hogy ez pontosan stimmelni fog, de némi eltérés még belefér. Ha azonban teljesen más méret, akkor nem csupán a vállunkat fogjuk görcsösen tartani, de a fejtámla beállítása sem lesz megfelelő.

Figyeljünk rá, hogy a fejtámla párnája ne a nyakunk, hanem a fejünk mögött legyen, és a dőlésszöget úgy állítsuk be, hogy a fejünket nekitámasztva a vállunk és a fülünk egy függőleges vonal mentén helyezkedjen el. Ha túlságosan hátradöntjük, akkor kellemetlenül visszafeszítjük a fejünket, ha pedig előre, akkor az ülőmunkában is megszokott protrakciós fejtartással fogunk vezetni, ami igen hamar nyakfájdalmakhoz és a nyaki porckorong degenerációjához vezet. 

Mint ahogy azt a járművezetői tanfolyamról is tudjuk, a tükröket úgy állítsuk be, hogy minél természetesebben tudjunk beletekinteni, ne kelljen jelentős fejmozdulatokat tenni, a fejünket csavarni közben. 

Ha a kormány magassága, illetve a tőlünk való távolsága módosítható, akkor a fentiek szerint beállított helyzetünkhöz igazítsuk a kormány elhelyezkedését. A cél az, hogy leengedett vállakkal, kényelmesen tartott karokkal érjük el, ne kelljen fokozott tónussal tartani a vállövet vagy a nyakunkat. 

A legtöbb autóban ma már a biztonsági öv magassága is állítható: a számunkra megfelelő magasság az, ha nem a nyakon és a vállon fekszik fel, hanem a kulcscsontunkon és szegycsontunkon ível át.

Érdemes rászánni az időt és a figyelmet, hogy ezeket a beállításokat a lehető legoptimálisabbra igazítsuk, esetleg kísérletezzünk a testhelyzetünkkel, hogy a legjobb pozíciót megtaláljuk. A helytelenül beállított ülés derék- és hátfájdalmakat eredményezhet, merev vállat és nyakat, alsó végtagi görcsöket, esetleg fejfájást, szemünk megerőltetését, hosszú távon pedig porckorongsérvet is okozhat. Ne fogadjunk hát el velejárónak semmilyen kényelmetlenséget, fájdalomérzetet, hanem igyekezzünk javítani az autóbeli környezetet is, mint életterünk fontos képviselőjét.