A futás az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység, és jelen helyzetben talán nem véletlen, hogy az eddig városban futók egy része is a zöldebb, távolabb eső terepek felé indul. Olyan magától értetődőnek tűnik, hogy ha eddig is futottunk, akkor most fussunk ott, ahol kisebb a tömeg, távolságot lehet tartani, sőt csicseregnek a madarak, nemde? Nos, meg fogjuk látni, hogy nem feltétlenül ilyen egyszerű ez a váltás. Segítünk végiggondolni, mi mindennel kell számolnunk, ha a városi, kényelmesebb hobbifutásról a terepfutásra váltanál.
Időbeosztás
Szerencsés az, akinek a lakóhelyétől ugyanannyi időre van a legközelebbi erdő vagy rét, mint amerre elindult mindeddig a házak között, vagy a lakott területen, vagy a legközelebbi futókör felé véve az irányt. A többség számára azonban a terepfutás jelentős plusz közlekedéssel töltött időt is jelent, azaz gondosabban meg kell tervezni az edzéseket. Így aztán a futás egyik nagy előnye, a „bárhol, bármikor elindulok” bizony már kútba is esett. Érdemes tehát előre végiggondolni, hogy miként fogjuk megvalósítani a rendszeres mozgást, ha a megszokottnál több fáradozásba kerül eljutni a helyszínre.
Cipő
Ha igazán profin akarjuk űzni, akkor idővel rengeteget költhetünk a felszerelés apróbb-cseprőbb és nagyobb tételeire, azonban már egy tesztidőszakban sem tudjuk kispórolni a megfelelő cipő kiválasztását. A terepfutócipő talpa ugyanis bordázott, jobban fogja a talajt, kiképzése alkalmas a kisebb-nagyobb egyenetlenségekkel való megbirkózásra. A felsőrész általában ellenállóbb a nedvességnek, sárfelverődésnek, mint a városi futócipők. Ez első hallásra talán kényeskedésnek tűnhet, de egy harmatos reggelen vagy csúszós erdei talajon átázott cipőben futni nem csupán kellemetlen és megfoszt a jó élménytől, de balesetveszélyes is.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Alapfelszerelés
Ha kezdünk hozzászokni a terephez, idővel fel fogjuk ismerni, hogy sokkal körültekintőbben kell elindulnunk, mint az eddigi kényelmes futásainkra. Naptej, szúnyog- és kullancsriasztó, a fények szűréséhez és szemünk védelméhez a megfelelő napszemüveg, innivaló – itt kezdődik a lista. Ha kutyával futunk, akkor az ő itatóedénye, mindezeknek egy megfelelő hátizsák. Az időjárásnak megfelelő réteges ruházat, no és ha már felbátorodtunk, akkor a tájékozódáshoz és teljesítményünk méréséhez szükséges óra beszerzését sem fogjuk sokáig megúszni.
Visszalépni kezdő szintre
Mindenki, aki többé-kevésbé rendszeresen fut, saját ismerős közegében tisztában van tempójával, állóképességi szintjével, futástechnikájával, teljesítőképességével. Terepre váltva mindezt újra kell szokni, tanulni. Nem kell kihívásokat jelentő hegyi futásba belefogni ahhoz, hogy néhány környezeti tényező máris megnehezítse a dolgunkat:
- Egyenetlen felületek, a talaj átlagostól eltérő állapota (csúszós vagy száraz, poros);
- Tereptárgyak: kövek, gyökerek; pocsolya az úton;
- Ellenszél, páratartalom, légnyomás;
- Akármilyen csekély szintkülönbség, néhány emelkedő és lejtő.
Érdemes tehát kezdetben visszavenni a magunkkal szembeni elvárásokból, és előbb inkább óvatosan megtapasztalni teljesítményünk változását. Az sem baj, ha nem rögtön körrel kezdünk, hanem oda-vissza futással, melynek idejével és közben saját testünk reakcióival is könnyebben kalkulálunk. Terepen a megszokott kilométernyi, bejáratottnak vélt futásunk teljesen más jelleget fog ölteni.
Más fizikai és szellemi igénybevétel
A terepfutás változatossága teljesen eltérő lesz az eddig megszokott, homogén futásoktól. A terep adottságai függvényében másként dolgoznak az izmok, más-más terhelés éri az ízületeket, gyakrabban lesz szükségünk dinamikus egyensúlyi képességeinkre. Ahogy egyre érdekesebb útvonalakat vállalunk be, úgy lesz egyre változatosabb a saját ritmusunk, és ezzel párhuzamosan természetesen egyre inkább kiismerjük azt is, miként osszuk be erőnket.
A terepfutás ritkán szól a szépséges tájban gyönyörködésből, sokkal inkább a feszült figyelemről, hogy mi következik a lábunk előtt. Mindemellett fokozottan kell figyelnünk a környezetünkre is: felbukkanhatnak kerékpárosok, lovasok, más futók, s ezeket az interakciókat megfelelően kezelni kell. Összességében, amíg újak vagyunk, mentálisan sokkal fárasztóbbnak fogjuk érezni az eddigiekhez képest. Ahogy egyre tovább képesek leszünk tartani a fókuszt, egyre jobban urává válunk a helyzetnek. Addig azonban nem csupán a fizikai síkon történő fáradásra, de a mentálisra is számítanunk kell.
Sérülésveszély
A természetben, terepen futás során számolnunk kell azzal, hogy jelentősen megnő a sérülések lehetősége. Az egyenetlen talaj, a tereptárgyak mint akadályok kerülgetése vagy átugrása számos veszélyes helyzetet teremt, és ha csak egy pillanatra elveszítjük a fókuszt, már kész a baj. Akár idegi, akár fizikai fáradtság is nehezedik ránk, sokkal nagyobb a rizikó annál, mintha egy szépen kialakított egyenletes felületű területen történik ugyanez. Nem utolsósorban arra is gondolnunk kell, hogy az a kellemes élmény, hogy csak elvétve találkozunk egy-egy lélekkel, rémálomba fordulhat, ha balesetet szenvedünk, és nincs aki segítsen. Érdemes tehát saját biztonságunk érdekében gondoskodni arról, hogy mindig legyen, aki tudja, hogy elmentünk futni és merre járunk; de még jobb, ha nem indulunk neki egyedül, hanem keresünk magunk mellé futótársat.
Sok futó még mindig úgy gondolja, hogy a futás önmagában elegendő. Holott ha fejlődni szeretnénk, valamint megelőzni a sérüléseket, akkor érdemes keresztedzésekben is gondolkodni. Különösen igaz ez akkor, ha a terepfutást választjuk, amelyben a core-nak és az ízületek stabilizáló izmainak sokkal nagyobb szerep jut, mint a városi futás esetén. Nem érdemes kihagyni a bemelegítést sem, a futóedzés végén pedig a nyújtásra is hangsúlyt kell fektetni, hogy szervezetünk a következő futásig megfelelően regenerálódni tudjon.
