Merev és görcsös combhajlítók? Így tedd rendbe őket!

Az emberek többsége mondhatni nem közelít a mozgásszervi problémáihoz anatómiai pontossággal, azonban van egy olyan problémás terület, amely nemcsak hogy elég sokaknál megjelenik, de még lokalizálni is tudják: ez a túl kötött, merev izomzat a combunk hátulsó oldalán.

A magyarul combhajlítóknak elnevezett izomcsoportot alapvetően a biceps femoris, a semimembranosus és a semitendinosus alkotja. 

Ezeknek az izmoknak az egyik alapfeladata a térd behajlítása (flexiója): ha összehúzódik, miközben a túloldal, a combfeszítők (quadriceps femoris) nyújtásba kerülnek, akkor a térd behajlik. Ennek ellentétes mozdulata a térd kinyújtása (extenziója), ekkor a combhajlítóknak nyúlniuk kell, míg a combfeszítő összehúzódik, azaz dolgozik.

Ideális esetben ezek az egymással ellentétesen működő izmok tónusukat és funkcionalitásukat tekintve egyensúlyban vannak, de amint valamely irányú mozdulat túlsúlyba kerül, a balansz is megbomlik. Az előzőekből logikusan következik, hogy minden olyan mozdulat, amely a térd hajlításával jár, kontrakcióra bírja a combhajlítót, márpedig nem nehéz egy kisebb listát összerakni ezekből – járás, futás, ülés –, amiket amúgy is hosszú órákon keresztül napi szinten végzünk. Sajnos olyannyira, hogy szinte lehetetlen kellő odafigyelés nélkül ellensúlyozni ezt az egyoldalú terhelést, és ebből a rossz használatból adódóan a combhajlítók bizony megrövidülnek, merevvé és fájdalmassá válhatnak. Tipikus jelek a járás, futás közben jelentkező fájdalom (esetleg görcs), de az is lehet, hogy azt vesszük észre magunkon, hogy nem tudjuk kinyújtani teljesen a térdünket, mert a combunk hátulsó oldala, mint egy rövid póráz, megfogja a mozdulatot. 

A combhajlító túlterhelésének okai

# sok ülés

Ha órák hosszat ülünk, a combhajlítók görcsösek lesznek – persze ez csak egy az ülőmunka számtalan negatív hatása közül. Igyekezzünk rendszeresen felkelni, átmozgatni magunkat, illetve segíthet a mostanában egyre divatosabb, gerincergonómia szempontjából kétségtelenül előnyös álló íróasztal használata is. Ezzel megelőzhetjük a hasizmok és a combhajlítók rövidülését, elmerevedését, és bár elsőre talán fel sem tűnik, de ezeknek a medence helyzetére tett hatásuk miatt bizony jelentős szerepük van a hát- és derékfájdalmak kialakulásában. A combhajlítók nyújtásának klasszikusa a kinyújtott láb visszafeszített lábfejéhez történő hajlítás akár ülésben, háton fekvésben vagy állásban. 

# gyenge farizom

Rendszerint a testünk úgy működik, hogy minden gyenge és hamar fáradó, feladatát ellátni képtelen izomra jut egy „nagy testvér”, amely átveszi a másik által el nem végzett munkát, saját magát túlterhelve a kompenzálásban. Tipikusan a gyenge farizmok helyett a combhajlító kapcsol be, ha a csípő extenziója (például lépéskor a láb hátrafelé vitele) lenne a cél. Ha nem akarjuk hagyni, hogy ezekben a mozdulatokban a combhajlító domináljon, akkor bizony a farizom erősítésére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, lehetőleg olyan jól kontrollált gyakorlatokban, ahol a farizom önállóan tud dolgozni, leválasztva a szívesen bekapcsoló combhajlítóktól.

# rossz tartás

Ha gyenge a gerincet tartó stabilizáló izomzatunk, a core, és nem tudunk a mindennapokban helyes tartást felvenni, akkor valószínűleg a medencénk kibillen a semleges helyzetéből úgy, hogy előretoljuk a hasunkat és hátra a fenekünket. Ilyenkor berövidülnek az ágyéki szakaszon az izmaink, a gyenge combhajlítók pedig megnyúlnak, persze ettől még ugyanúgy el is merevednek. Ebben az esetben sejthető, hogy az amúgy is megnyúlt gyenge izmok további nyújtása nem feltétlenül célravezető: éppen az izmok erősítése lesz a cél, a megfelelő gyakorlatok révén.

# a négyfejű combizom túlzott használata

Az szinte természetes, hogy a hajlítók és feszítők nem egyformán terhelhetők, azonban vannak olyan esetek, amikor ez az arány még inkább felborul. Különösen futóknál megfigyelhető, hogy a túl erős, túl aktív combfeszítő annyira dominál, hogy a fenti esethez hasonlóan elhúzza a medencét, a combhajlítókat nyújtásba kényszerítve. Amennyiben olyan sportot űzünk, amely rendszeres, hosszú távon is garantálhatjuk magunknak a probléma fennállását, sőt sajnos még a sérülés kockázatát is növeljük.

# sérülés

Előfordulhat, hogy valaha megsérültek az izmok a combunk hátulsó részén, és a látszólagos gyógyulást követően az éveken, évtizedeken át fennálló, hegesedésből következő mozgástér beszűkülése az izomrostok rövidülésével jár együtt, vagyis emiatt is merev lehet a combhajlító. Számos technika létezik már ezeknek a letapadásoknak a fellazítására: gyógymasszázs, SMR henger, professzionális fascialazítás. Persze a legjobb lenne a megelőzés, azaz ha fenti esetek bármelyikét tapasztaljuk magunkon, kezdjünk el foglalkozni vele!

• Amíg még nincs nagy baj, nyújtsuk rendszeresen a megrövidült hajlítóizmokat. 
• Erősítsük a core-t, az erőközpontunkat, hogy a gerincstabilizáló izomzatunk elég erős legyen a gerincoszlopunk ívének helyesen tartásához. 
• Bármilyen sportot is űzünk, igyekezzünk keresztedzést beiktatni, hogy a vezetett gyakorlatok révén egyenletesen erősítsük minden izmunkat, hiszen ez az izombalansz a szabadon választott sportokban rendszerint nem jelenik meg. Hiába a szívünk csücske a futás például, hosszú távon kontraproduktív, ha nem foglalkozunk azokkal az egyensúlytalanságokkal, amelyeket kedvenc sportunk okoz a testünkben. 
• Ne feledkezzünk el a bemelegítésről, átmozgatásról, bármibe is fogunk. 
• Ha már a diszkomfortérzet fájdalommá fokozódik, forduljunk orvoshoz, gyógytornászhoz, manuálterapeutához, gyógymasszőrhöz, edzőhöz.