Miután előző cikkünkben áttekintettük a gerincoszlopunk görbületeinek változásait, ideje másik irányból is megszemlélni testünk tartóoszlopát: szemből nézve magunkat vagy gyermekünket, további aszimmetriákat fedezhetünk fel, melyek a köznyelvben „gerincferdülés” néven ismeretesek: ez az oldalirányú gerincferdülés vagy scoliosis.
Szerzőnkről
Dávid Enikő pilatesoktató, személyi edző, fő profilja a pilatesalapú funkcionális edzések gerinc- és ízületi problémák esetén; valamint a várandós torna és a szülés utáni regeneráló edzések. Oktatóképzések vezető tanáraként osztja meg tudását a leendő edzőkkel.
Leggyakrabban a gerincferdülés fogalma tizenévesekkel, fiatal felnőttekkel kapcsolatosan merül fel, ám maga a folyamat már egyre korábban kezdődik, és a felnőtt lakosság szinte egészét érinti valamilyen mértékben. A gerincferdülés kialakulásának megelőzésében nagy szerepet játszhat a prevenció, de alapvetően a mozgásszegény életmód felszámolása, a folyamatos egészséges sportolás lenne az igazi, élethosszig tartó megoldás.
Mikor veszítjük el a szimmetriánkat?
Eredendően jobb és bal oldalunk szimmetriájával születünk (persze ez sem minden esetben igaz sajnos, hiszen a méhen belül is kialakulhatnak már izomegyensúlyt érintő problémák), születésünket követően pedig minden tartós féloldali használat a szimmetria felborulásához vezet.
Ez a folyamat valahol már a jobb kéz, bal kéz használatának dominanciájával elkezdődik, de természetesen ebből még önmagában nem alakulna ki ártalom. Ha a kicsi gyerek szabadon és sokat játszik, megismeri saját testét és annak használatát, akkor a mozgásfejlődéssel lehetővé válik számára valamennyi irányú mozgás kivitelezése, annak koordinációja, és az ahhoz szükséges izomzat kialakulása. Sajnos a gyerek számára manapság egyre kevesebb a tér, egyre kevesebb a szabad játék, amelynek során a testével, képességeivel kísérletezhet, és a különböző képernyőket használó kicsik ijesztően korán elkezdik a mozgásszegény életmódot.
Az iskolakezdés egyre nagyobb nyomás minden tekintetben, a gerincre is: még jelentősebben redukálódik a szabad mozgás, a gyerekek napi sok órára a padba kényszerülnek, cipelik az egyre riasztóbb méretű iskolatáskát és egyéb szükséges holmikat. Sajnos ez a két tényező, azaz az egyre kevesebb mozgás és az egyre fokozódó terhelés a gerincre nagyon szerencsétlen kombináció: így aztán a tinédzserkori gyors növekedést egyre kevesebb eséllyel tudja a gyenge izomfűző lekövetni, így a pubertáskor végére kialakul a gerincferdülés. Köszönhetően a szűrővizsgálatoknak és az intézményi háttérnek, ekkor még a legtöbb iskolás gyerek hozzájut a szükséges korrekcióhoz, gyógytornához.
No de ugorjunk pár évet az időben: felnőttként ugyanezek a tényezők mentén alakulhat ki a gerincferdülések jelentős része: mozgásszegény életmód, gyenge izomfűző, fokozott aszimmetrikus testhasználat a mindennapokban. Csak hétköznapi példát említve: ha például megszokásból a telefont jobb vállunk és fülünk közé fogva telefonálunk, ha mindig egyik oldalon cipeljük a nehéz válltáskát vagy laptoptáskát, a jobban terhelhető lábunkkal rollerezünk, a karba kívánkozó gyereket mindig a bal oldalunkra csapjuk fel – berögződött féloldalas szokásainkért később fájdalmas árat fizetünk.
Core – izomfűző – erőközpont
A gerincünket körülvevő és azt stabilizáló izomcsoportok alkotják a törzsünk „magját”, azaz a „core”-t, a központot. Szemléletes kifejezéssel ezeket izomfűzőnek is hívjuk, hiszen aktívan bekapcsolva ez tartja stabilan a gerincoszlopunkat: ezáltal felel a helyes testtartásért, illetve a gerincünk több irányú és megfelelő mértékű mozgásáért egyaránt. A pilates módszere ugyanezt „erőközpontnak” nevezi, rávilágítva arra, hogy a gerincet stabilizáló izmok működése létfontosságú a teljes testünk egészséges mozgásának, erejének, teherbírásának szempontjából.
Mely izmok látják el ezt a feladatot?
A legmélyebben a gerincnél futó gerincfeszítő izmok, a hasizmok rétegei (nevezetesen a haránt hasizom, külső és belső ferde hasizom, egyenes hasizom), az ágyéki szakaszon a négyszögletű ágyékizom, sokbahasadt izmok, alulról a medencefenék izmai, felülről pedig a rekeszizom.
Tetézi a bajokat, ha a fenti hosszú távú ártalmakon túl valóban valamilyen sérülés történik, és a sérült oldalunkat elkezdjük kímélni: legyen az egy térd- vagy bokasérülés, vagy egy lesérült izom, ha a másik oldallal kompenzáljuk ezek kieső munkáját, az csak az egyensúly további felborulásához vezet, és az átlagos felnőtt már végképp olyan lesz, mint egy patchwork: végigtekintve a két oldalt kicsit itt görbül, aztán a másik oldal amott lóg ki, az egyik ízület emitt gyengébb, a másik amott. Az oldalirányú ferdülések korrekció nélkül háromdimenziós elváltozássá bővülhetnek, a csigolyák csavarodhatnak, illetve a gerinc S alakú ívei is fokozódhatnak vagy épp elsimulhatnak. Minél régebb óta tart ez a folyamat, annál nehezebb beleavatkozni.
Mi a teendőnk gerincferdülés esetén?
A vizsgálatot követő diagnózis segít eldönteni, hogy adott mértékű gerincferdülés milyen terápiát kíván. Súlyosabb esetben remek gyógytornák, illetve manuális terápiák állnak rendelkezésre, amelyek az elváltozások függvényében megfelelően egyénileg testre szabhatók. Enyhébb gerincferdülésnél elegendő lehet az izomfűző megerősítése, azaz olyan mozgásformák, sportok választása javasolt, amelyekkel a gerinc körüli izomzat újra erőssé és ruganyossá válik, helyén tartva ezáltal a gerincoszlopot, kellőképp ellenállva a hétköznapi használat kihívásainak.
