Akár újévi fogadalomként vagy visszatérő elhatározásként születik meg egy fittebb, karcsúbb test vágya, akár egészségügyi okból szabadulnál a súlyfeleslegtől, netán kedvenc ruhadarabodat állítanád újra csatasorba, a legfontosabb kérdés, hogy hogyan csináld. Böjtölés, diéta és edzés jönnek szóba, táplálékkiegészítők, fogyasztószerek és felszerelések kínálják magukat. A különféle módszerek persze különféle alapelvek szerint működnek, azaz, mindenki másban látja a tuti megoldást. Sok elképzelés azonban már alapjaiban is téves, legyen szó speciális étrendről, edzésprogramról vagy éppen kifejezetten e célra kifejlesztett felszerelésről. A New Scientist összeállításában orvosok és fiziológusok döntik le a legelterjedtebb mítoszokat.
#1 – Izzadás
Az izzadás a zsír, ahogy sír – tartja a mondás. Edzés közben eszerint minél jobban megizzadunk, súlyfeleslegünknek annál sanyarúbb sors jut osztályrészül, avagy a mi szenvedésünk a zsírszöveteink szenvedése, ami nekünk fáj, az fáj minden hurkának, zsírpárnának, muffintopnak és narancsbőrnek is. Iparág is épült erre: a különféle izzasztóövek és -dresszek széles választéka áll készen arra, hogy verejtékezésünket egy új szintre emelje. Lépcsőzőgépezés közben azután szinte érezzük, ahogy pórusainkon át távozik vagy két ruhaméretnyi plusz, az öltözőbe érve pedig a mérleg is minket igazol. Legalábbis jobban szeretjük a zsírégetéssel, semmint a vízveszteséggel magyarázni a testsúlycsökkenést.
Pedig leginkább sajnos erről van szó, mondja dr. Declan O’Regan, a londoni Imperial College kutatóorvosa. Jórészt genetikai örökségünkön múlik, hogy mennyit izzadunk, ráadásul minél fittebbek vagyunk, annál több verejtékkel reagál a szervezet az igénybevételre – teszi még hozzá a szakember. Az izzadás elsődleges funkciója ugyanis a test hűtése, nem csupán edzés, de például szaunázás vagy éppen egy júliusi buszozás során. A verejték mennyisége így azután semmiképpen sem jó fokmérője a felhasznált energiának, még akkor sem, ha az intenzív edzés azért jó eséllyel izzadással (is) jár. Fogyni pedig előbbitől igen, utóbbitól aligha lehet.
#2 – Zsírégető edzés
A logika, mely alapján a visszafogottabb kardióedzéseket zsírégető (fat burning) edzéseknek hívják, a következő: mivel a szervezet a szénhidrátokból viszonylag gyorsan képes energiához jutni, a magas intenzitású edzések közben elsősorban ezekhez a forrásokhoz nyúl. A zsírból ehhez képest jóval lassabb folyamat energiát előállítani, melyhez mérsékeltebb igénybevétel az optimális. Ez egyébként alapvetően tényleg így van: az alacsonyabb intenzitású edzések során arányaiban valóban több zsírt égetünk, mint ha keményen csapatjuk – mondja Chris Easton, a University of the West of Scotland adjunktusa. Összességében azonban mindkét energiaforrásból kevesebbet használunk fel a lazább tréningek során, így, ha a zsírégetés a célunk, mégiscsak megéri jobban odatenni magunkat.
#3 – Éhgyomorra
Az edzésmunkához energiára van szükség, az energiához pedig szénhidrátra. Vagy ha az nincs, akkor zsírra. Annyi tehát a feladat, hogy a szervezetnek ne álljon a rendelkezésére szénhidrát, vagyis kénytelen legyen a zsírraktárakhoz nyúlni. Kísérleti eredmények igazolják ráadásul, hogy amennyiben az ember szénhidrátbevitel nélkül áll neki mozogni, a teste valóban a zsírszövet lebontásával kezdi biztosítani az ahhoz szükséges energiát.
Nem mindegy, milyen edzésről van szó. Valaki le tud sétálni éhgyomorra egy órát, és eközben lebont némi zsírt is, esélyes azonban, hogy megreggelizve ennél jóval többre lenne képes. Az éhgyomros edzéssel ezért egyúttal be is korlátozod a lehetőségeidet. Akkor van tehát csak értelme, ha az edzésintenzitás betervezett maximuma reggeli nélkül is teljesíthető.
