Miután lefutottam a félmaratont, a főszerkesztőnk megkért, írjam meg, miért is jó futni. De hát egyáltalán nem jó futni – vágtam rá azonnal. Eltart egy darabig, míg az ember kikeveredik a verseny utáni futásundorból, na.
De állítólag van remény, több futót megkérdeztem, és nem vagyok egyedül azzal, hogy a verseny után egy héttel még nem annyira érzem a bugit a lábamban. Mondjuk, erre az érzésre gondolhattam volna akkor is, amikor (még a félmaraton teljesítése előtt) beneveztem a Dívány négyfős csapatával az október 15-én esedékes maratonváltóra, de már mindegy.
Jótékonysági maratonváltó – segíts velünk!
Mindig is törekedtünk arra, hogy felhívjuk az emberek figyelmét az egymás iránti empátiára és törődésre. Tiszteljük és becsüljük a Bátor Tábor Alapítvány elhivatott munkáját; hiszünk abban, hogy az önfeledt nevetés és az élmények hozzájárulnak a beteg gyerekek gyógyulásához; és a mozgás iránti szeretetünk is töretlen.
Éppen ezért úgy döntöttünk, október 15-én, a 32. Spar Budapest Maratonon rajthoz állunk, hogy futásunkkal hozzájáruljunk a súlyos beteg gyerekek élményterápiás táboroztatásához. Nagyon hálásak lennénk, ha egy tetszőleges pénzösszeg felajánlásával támogatnád kampányunkat.
Adománygyűjtési célunk 200 ezer forint, itt tudsz minket (rajtunk keresztül pedig a Bátor Tábort) támogatni.
Október közepéig csak visszatér a futókedvem. De jó lenne, ha annál egy kicsit előbb bekövetkezne a dolog, hogy ne szenvedés legyen az újabb verseny, hanem élményfutás. Szóval minél előbb rá kéne dumálni magam a futásra – ennek apropóján miért is ne engedhetnék a kérésnek, és szedhetném össze, miért jó dolog?! Például ezért:
1. Mert tovább élhetsz
Egy kutatás szerint heti egy óra futás akár hét órával is meghosszabbíthatja az életünket, és ez az évek alatt szépen összeadódik. Ha tehát mondjuk, heti két órát futsz (ez napi kevesebb mint 20 perc), és fiatal vagy, a következő 40 évben pedig tartod ezt a tempót, akkor összesen hat hónapot töltesz majd futással, viszont 3,2 évvel élhetsz tovább, vagyis 2,7 évet nyersz tisztán.
És ha most azzal jönnél, hogy oké, tovább élsz, de minek a plusz évek, ha a futás mellékhatásaként lábfájósan, sántikálva kell őket leélni, itt a bizonyíték, hogy a futás egyáltalán nem nyírja ki a térdeidet.
2. Mert segít a fogyásban
Bár a futásnak remek egyéb hatásai vannak az ember életére, a legtöbben mégis azért vágunk bele, hogy segítsen lefogyni. Persze nem csodaszer: megfelelő intenzitással és rendszerességgel kell ahhoz csinálni, hogy tényleg hasznos legyen alakformáló szempontból. De akkor nagyon az tud lenni. Itt van öt kérdés, ami segít eldönteni, hogy jól csinálod-e, illetve nullkilométeres futóként ezek a tanácsok is jól jöhetnek a kezdetekhez.
3. Mert kitartóbb és erősebb leszel tőle
Már eleve az az elhatározás, hogy te bizony futni fogsz, elindít valamit. Mert persze amikor először nekiindulsz, már néhány perc kocogás is kimerít, és baromi cikinek érzed, hogy ennyire nem bírod. De azért kitartasz, kíváncsi vagy, mi az, ami miatt ennyire sokan rákattannak erre a hülyeségre.
Idővel egyre többet kocogsz bele a sétáidba, aztán már csak néha belesétálsz a kocogásaidba. És továbbra is kitartasz. Aztán egyszer csak azon kapod magad, hogy le tudtál egyben futni néhány kilométert. Aztán meg, hogy egészen sokat. És végül nem is pontosan érted, hogyan, de éppen érmet akasztanak a nyakadba egy félmaraton után. A futás kitartásra nevel, mert csak akkor jönnek az eredmények, ha ragaszkodsz ahhoz, hogy ez neked menni fog. (És ne feledd, már az is eredmény, hogy elindulsz otthonról kocogni!)
És nemcsak kitartóbb, de erősebb is leszel tőle. Az előző hónapok tapasztalatai alapján az a jó hírem van, hogy az állóképességed javításához még csak nem is kell gyorsan futnod – sőt az a jó, ha minél lassabb vagy. A testi állóképesség mellett pedig lelkiekben is sokat erősít a futás az emberen – segít, hogy legyőzd önmagad, és segít, hogy életed legnagyobb mélypontjain is túl tudj lendülni.
4. Mert felér egy jó terápiával
Ha már az előző pont végén a lelki dolgokat emlegettem: a legnagyobb meglepetés számomra az volt a futással kapcsolatban, hogy amilyen egyszerű maga a mozgásforma, olyan bonyolult – és gyakran egymásnak ellentmondó – érzéseket vált ki az emberből. Nagyon nehéz és nagyon jó. Nagyon utálatos és imádni való.
Elképesztőeket lehet csatázni agyban saját magaddal, legyen szó arról, hogy reggel a szundi gomb nyomkodása helyett rávedd magad arra, hogy futni menj, vagy akár arról, hogy a félmaratont ne add fel a huszadik kilométernél. Emellett a futás kőkeményen tükröt tart, segít ráeszmélni, mennyire kicsinyes dolog olyasmiken hisztizni, mint hogy aznap esik az eső, vagy hogy másokkal csapatban együtt kell működnöd.
Persze a dolog nem csak a küzdelemről szól: a futás boldoggá tesz, csökkenti a stresszt, segít a depresszió leküzdésében. És akkor még nem is beszéltünk a futók eufóriájáról. Na meg arról, milyen jó érzés, amikor felismered, hogy nyugodtan elengedheted a teljesítménykényszert és magad másokhoz hasonlítgatását. Hiszen a futást saját magadért érdemes csinálni, saját magadnál leszel általa egyre jobb és jobb.
5. Mert szuper érzés a futók közösségéhez tartozni
A különböző versenyeken és a mostanában nagyon népszerű közösségi futásokon könnyen megtapasztalhatod, milyen érzés sok szimpatikus emberrel osztozni ezen a fura hobbin. De akkor is hozzánk tartozol, ha egyedül szeretsz futni, és sosem nevezel versenyre. Miben nyilvánul meg olyankor? Például abban, hogy bárhol, bárkivel tudsz egy jót beszélgetni, amint kiderül, hogy ő is szokott futni. Vagy abban, amikor egy biccentéssel vagy mosollyal üdvözlitek egymást vadidegenként is valakivel, csak azért, mert vasárnap reggel mind a ketten futni mentetek.
+1: És még jótékonykodhatsz is vele
Jó dolog segíteni másokon, ha pedig ezt a hobbijával is össze tudja kötni az ember, az már csak a hab a tortán. Mi most próbáljuk ki először a dolgot, de van olyan magyar futónagykövet is, aki eddig hatvanmillió forintot futott össze halmozottan sérült gyerekek megsegítéséért – a vele készült interjúnkat itt olvashatod.
