Ha valaki lelkesen újságolja neked, hogy hétvégén teljesítménytúrázni megy, nem érted, hogy miért rója valaki napkeltétől napnyugtáig technikai öltözetben, szigorú arccal a kilométereket az erdőben ahelyett, hogy normálisan kialudná magát? Én is szkeptikus voltam addig, amíg el nem mentem egy ilyenre múlt hétvégén. Tény, hogy korán kellett hozzá kelni (hello, miracle morning!) de ettől eltekintve mindenben megcáfolta az előítéleteimet.
A résztvevők meglepő változatosságot mutattak: húszas hipszterektől kezdve a harmincas terepfutó lányokon és középkorú baráti társaságokon át a vérprofi, komplett outdoor üzletet magukon cipelő nyolcvanéves bácsikig. És megdöbbentően sokan voltak: a reggeli távolsági busz megtelt, a pilisszántói kocsmában, ahonnan indult a buli, szabályosan tömeg volt.
Megkérdeztem a Pilisi Szirtek teljesítménytúra (ezen indultam, a 18 kilométeres távon) szervezőit, Köck Rolandot és Molnár Zsoltot, hogy jól látom-e, hogy milyen népszerű ez a műfaj. "Összesen 350-en kirándultak velünk, ez elég jónak számít: a Pilisi Szirtek túrán még nem voltak ennyien. Általában úgy látjuk, a teljesítménytúrázás egyre népszerűbb. Az utóbbi pár évben ugrásszerűen megnőtt a szervezett túrák és a résztvevők száma is. Hogy minek köszönhető ez a növekedés, azt nem tudjuk, de valószínűleg az, hogy olcsó és különösebb felszerelést nem igényel ez a mozgásfajta" – mondták.
Az ő túráikat nagyon ajánlom egyébként, jól szervezett volt, könnyen követhető itinert adtak, és mindenki kedves volt a rajtnál, a célnál és az egyes ellenőrzőpontokon is. A következő szervezésükről itt találsz infót.
Pontosan mi az a teljesítménytúra?
A feladat: egy adott távot adott időn belül megtenni az előre megadott ellenőrzőpontok érintésével. Egy átlagos teljesítménytúrán semmi erőltetett menetelésre vagy emberfeletti teljesítményre nincs szükség. Általában több távból lehet választani, vannak könnyebb, kezdőknek is ideális útvonalak és profikra szabott verziók is. A túráknak általában van egy kisebb nevezési díja (kb. 500-2000 forint között), ha előnevezünk olcsóbb, de a helyszínen is lehet jelentkezni. A nevezési díjért cserébe az útvonalat tartalmazó itinert adnak, az egyes ellenőrzőpontokon pedig általában édesség, zsíros vagy májkrémes kenyér, szörp vagy tea várja a kirándulókat.
Kinek, és miért jó ez?
Teljesen kezdő kirándulóknak: Elsőre lehet hogy hülyeségnek hangzik, hogy teljesen kezdő kirándulóknak ilyesmit javaslok, pedig szerintem egy jól megválasztott túra hatalmas sikerélményt adhat. Meg biztonságérzetet is, hiszen a pontos térkép és a részletes szöveges útleírás miatt sokkal kisebb eséllyel téved el az ember, mintha csak úgy nekiindulna az erdőnek. De vigyáznak az indulókra olyan szempontból is, hogy az ellenőrzőpontokon vagy telefonon szólni kell, ha mégsem fejeznéd be a túrát, hogy tudják, nem vesztél el.
Hasznos tippek kezdőknek
- Mindig a képességeidnek megfelelő túrát válaszd! A túrák kiírásánál mindig ott találod a távot, a szintkülönbséget, a szintidőt. Minél hosszabb a táv, nagyobb a szintkülönbség és rövidebb a szintidő, annál nehezebb túrával van dolgod. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy mikor van a rajt (reggel oda is kell érned, ugye) és hogy körtúráról van-e szó, vagy máshol van a rajt és a cél. Utóbbi főként akkor jelenthet problémát, ha autóval érkezel.
- Nagyon nem mindegy az útvonal! Oké, hogy a megadott táv teljesítése a lényeg, de nagyon nem mindegy, hogy merre kell menni. Rengetegféle helyen rendeznek túrákat a Budai-hegységtől az Őrségig, válassz olyat, ahol szívesen gyalogolnál.
- Öltözz rétegesen és kényelmesen! És mindig legyen nálad esőkabát, sosem lehet tudni mikor jön egy zuhé, és baromi rossz vizesen caplatni. Valóban kényelmes, jól bejáratott, ha lehet, a bokádat jól tartó cipőben menj. A cuccaidat pedig mindenképp hátizsákban vidd, az oldaltáskákat felejtsd el. Lehet, hogy a munkahelyedig nem húzza a válladat, de az ötödik kilométertől garantáltan megérzed, ha nem egyenlően oszlik el a teher.
- Mindig vigyél magaddal enni és innivalót! Tök jó, hogy elvileg adnak kaját féltávnál, vagy a célban, vagy hogy elméletileg lesz az út során egy forrás, ahol lehet majd inni. De előfordulhat, hogy elfogy a kaja, vagy éppen kiszáradt a forrás. Kopogó szemekkel, szomjasan már nem akkora buli legyalogolni a hátralévő kilométereket.
- Ne hidd, hogy a többiek jobban tudják! Attól, hogy most vagy először ilyen túrán, még lehet, hogy jobban tudod értelmezni az útleírást, mint mások! Mi most az első adandó alkalommal eltévedtünk volna, ha nem az itinernek hiszünk, hanem a többi – öltözékükből ítélve nálunk jóval profibbnak tűnő – túrázónak.
Aki nem szeret egyedül lenni: A túrák népszerűségéből fakadóan biztosan akad társaság, szóval aki szeret ismerkedni, és az ismerőseit nem tudja rávenni egy ilyen kalandra, az bátran benevezhet. De azoknak a bizonytalan kezdőknek is jó lehet a műfaj, akik félnek az erdőben, mert itt garantáltan nem lesznek egyedül.
Azoknak, akik szeretik, hogy van egy cél: Én például a természetjárást önmagában nem találom olyan izgalmasnak, de ez a játék nagyon tetszett, és szinte észre sem vettem, hogy le is jártuk a 18 kilométert – ezzel szemben a másnapi izomlázat a seggemben azt határozottan észrevettem, közel 800 méter szintkülönbség az közel 800 méter szintkülönbség.
És persze a haladó túrázóknak is: A legdurvább teljesítménytúrákat persze nem a kezdőknek szervezik, komoly kihívások (éjszakai túrák, hatalmas szintkülönbségek, durván hosszú távok) is akadnak köztük. Aki sokat túrázik, és valami plusz kihívásra vágyik, a kínálatban biztosan megtalálja.
Miért és kinek nem jó?
Aki maga szereti kiválasztani az útvonalat: Tekintve, hogy a teljesítménytúra lényege a megadott útvonal teljesítése, nem kérdés, hogy aki utálja, ha megmondják neki merre menjen, annak eszébe se jusson benevezni egy ilyenre.
Akit nyomaszt, ha valamit megadott időre kell csinálnia: Aki szeret minden tavaszi virágnál megállni fotózni, hosszasan piknikezni, látnivalókat útba ejteni, az ne teljesítménytúrázzon, a szintidő miatt ilyesmik nem férnek bele. Útközben találkoztunk egy nővel, aki éppen azért adta fel a túrát, mert nagyon idegesítette, hogy mivel a minél jobb időeredményre hajtó fiával nevezett be, nem tudott megállni, és élvezni a madárcsicsergést. Neki tényleg nem ez a műfaj való, és ha tudod magadról, hogy nyomaszt a szintidő, akkor nem is ajánlom hogy ezzel kísérletezz. (Vagy válassz nagyon nagy szintidejű, vagy szintidő nélküli túrát, láttam már olyat is.)
Aki utálja a tömeget, erdőben meg pláne: A teljesítménytúra nagyon nem magányos sport, ha zavar, hogy a nevezésnél pár percet sorba kell állnod, vagy hogy nem leszel totál egyedül az erdei ösvényen, akkor sem ajánlom.
Hol próbálhatod ki?
Én a Teljesítménytúrázók Társaságának honlapján találtam a túrát, amin indultam, és neked is ajánlom, mert óriási kínálatból lehet itt választani, minden hétvégi napra akad három-négy lehetőség. Szerintem mostanában például ezek lesznek érdekesek, ahol kezdőknek megfelelő távok is vannak:
- 9 vagy 20 kilométer a Gyermekvasút vonalán április 9-én
- 15 kilométeres túra kutyákkal a Bakonyban április 22-én
- 1 kilométeres törptúrától a 48 kilométeres kihívásig sokféle táv a Decathlon túranapon a Mátrában április 22-én
- 6 vagy 20 kilométeres mandulavirág túra a Balaton-felvidéken április 29-én
- 18, 30, 50 vagy 74 kilométer az Őrségben május 6-án
