ökológiai gyász - Dívány

Most kell világot látni, amíg még lehet – suttogja sokunkban egy belső hang a globális felmelegedés idején, amikor Földünk számos csodája elenyészni látszik. Ugyanakkor nincs még egy olyan, magánszemélyek által kivitelezhető egyszeri cselekedet, ami jobban szennyezné a környezetünket, mint az utazás. Ami régen egyszerű kaland volt, ma önző fogyasztásnak tűnik. Elítélhető, ha valaki mégis repülőre ül? Kínálkoznak megoldások az etikus otthonmaradáson kívül?

Mi a közös az észak-kanadai eszkimókban és az ausztráliai farmerekben? Mindkét nép megélhetése, identitása, tradíciói szorosan kapcsolódnak a talajhoz, ami a klímaváltozás hatására most teljesen kicsúszott a lábuk alól. Az ökológiai gyász olyan erős lelki fájdalom, mint amikor egy szeretett hozzátartozóját veszíti el valaki. Az évek múlásával pedig egyre több embert fog érinteni.