Füllentettél már olyat, ami kimentett egy helyzetből? Esetleg olyat, amit még most is cikinek tartasz, de egyszerűen nem volt jobb ötleted abban a pillanatban, amikor megtetted? És olyat, amire, míg élsz, emlékezni fogsz?
Regényt lehetne írni az utazással kapcsolatos illemszabályokról, no és azokról a történetekről is, amelyek tömegközlekedési eszközökön esnek meg velünk. Noha regény írására most nem is vállalkozunk, néhány rutinos közlekedő megosztja velünk az időnként rémisztő, mulatságos vagy épp meghökkentő sztoriját.
Végeláthatatlan dallamok, pattanásig feszült idegszálak, kínos beszélgetések – valljuk be, valahányszor ügyet intéztünk, az ügyfélszolgálati munkatársakkal való „találkozásaink” sosem hagynak hidegen bennünket. Ha azt gondoljuk, csak nekünk, ügyfeleknek vannak kacifántos történeteink, bizony tévedünk: emlékezetes sztorikat maguk az ügyfélszolgálatosok is tudnak mesélni.
Lenyeli a békát – mondjuk arra az emberre, aki elvállal valamilyen kellemetlenséggel járó feladatot, ódzkodva és neheztelve ugyan, de igent mond egy számára kínos dologra, amit aztán különösebb zokszó nélkül tűr. De mi köze a békának mindehhez, és miért nyelik le szegény kis kétéltűt?
