Ismerős az érzés, hogy valaki odavet neked valamit, egy szót, egy mondatot, és mintha megütött volna, úgy fáj? Lefagysz, megszégyenülsz, földbe gyökerezik a lábad, vagy éppen felrobbansz belül. Talán mindenkinek volt már része ilyenben. Vannak viszont olyanok, akik ezt napi szinten megélik.
A szülők által alkalmazott verbális abúzus különböző formái közül az egyik leggyakrabban előforduló, amikor a családban az egyik gyerek válik bűnbakká.
„Hát miért nem lehet visszajönni védekezni, bazmeg?” „Kapjátok már össze magatokat! Mindenki egyszerre menstruál, vagy mi a f*sz van?” „Lehet, hogy elkezdtetek egyszerre nővé válni, és kész. Akkor abba kell hagyni a kézilabdát.” Mit tesz egy 15 éves lány, ha rendszeresen ilyeneket mond az edzője? El kell tűrnie, hogy így beszéljen vele az a felnőtt, akinek az utasításait kis kora óta vakon követni szokta? Mihez legyen lojális: a trénerhez, a társakhoz vagy a saját méltóságához? És ki lesz ő azután, ha csak úgy elsétál onnan? Ezt a sokunk számára ismerős alapproblémát jeleníti meg érzékeny eszközökkel Szabó Szonja rövidfilmje. A Vércsék a nemzetközi fesztiválokon való szereplést követően most bárki számára ingyenesen megtekinthető.
Az érzelmi bántalmazást nem az adott helyzet szüli. Hiába próbálunk a bántalmazó kedvére tenni, megváltozni, remélve, hogy akkor majd abbahagyja. Az érzelmi bántalmazás egy beépült viselkedésforma. A szokást kell felülírni, a reakciómódokat átalakítani ahhoz, hogy meg tudjon változni a bántalmazó.
