A holokauszt egyik legelső és legborzalmasabb tömeggyilkossága Ukrajnában történt, ahol a megszálló német egységek és a velük kollaboráló helyi lakosok két nap leforgása alatt több mint 30 ezer zsidót öltek meg – Babij Jar tragédiáját később, a szovjet időkben diszkrét elhallgatás övezte.
Az európai nagyhatalmak afrikai gyarmatosítási törekvéseit gyakran durván erőszakos tettek és tömeges kegyetlenkedések kísérték – a korszak egyik legnagyobb szégyenfoltja a Nyugat-Afrikába, Csádba indított francia Voulet–Chanoine-küldetés.
A második világháború előestéjén kutyák és macskák százezreit altatták el vagy ölték meg egyéb módokon Anglia-szerte gazdáik – de miért gondolták úgy, hogy szükség lehet a kisállatok borzalmas és tömeges elpusztítására?
A tudomány szerint komplex összefüggésrendszer vezet a tömeggyilkosságokhoz. Bizonyos aspektusait viszont kiemelten kéne kezelni a megelőzés érdekében.
Az első világháborút követően a katonák, hadirokkantak visszatérhettek asszonyaikhoz. Ahogy a háború pokla megnyomorította a férfiak lelkét-testét, úgy az asszonyok is megváltoztak. Erős és függetlenségre vágyó nők kapták vissza tehetetlen vagy éppen a régi életre visszarendezkedni kívánó, erőszakos uraikat. A tiszazugi asszonyoknak akkorra már volt egy bejáratott megoldásuk az ilyen jellegű problémáikra.
A Harmadik Birodalom fennállása alatt a nácik és szövetségeseik 6 millió „alacsonyabb rendűnek” tekintett zsidó személyt, köztük 1,1 millió gyermeket gyilkoltak meg szisztematikusan Németországban és az általa irányított, megszállt területeken – a népirtásnak az európai zsidóság kétharmada áldozatul esett. A holokauszt nemzetközi emléknapjának alkalmából kilenc kevésbé ismert, de annál sokkolóbb tényt elevenítünk fel.
