Az egyes nemzetekre vonatkozó sztereotípiákkal mindannyian találkoztunk már, és tapasztalhatjuk is a bőrünkön, hogy mit gondolnak rólunk más népek, csupán a hovatartozásunk alapján. De vajon mennyi igazság van ezekben az előítéletekben? Ezt a témát jártuk körbe.
Mint ahogy korábban a Dívány is hírül adta, idén október óta Kaliforniában a nagyáruházaknak már nemi megkülönböztetés nélkül kell árusítaniuk a gyerekeknek szánt termékeik nagy részét. Mégis: ha gyerekjátékokról van szó, a boltok még mindig előszeretettel használják a „játékok fiúknak” és „játékok lányoknak” címkéket.
Hajlamosak vagyunk (férfiak és nők egyaránt) a férfiak szexuális működéséről nagyon leegyszerűsítően gondolkodni. Nemcsak azt vesszük alapvetésnek, hogy egy férfi rengeteget gondol és állandóan készen áll a szexre, de azt is, hogy a szexből elsősorban a testiség érdekli: vonzó partnerrel szeretne hamar, számára kielégítően túlesni a dolgon. Olvasóinknak azonban talán már nem kell bizonygatnunk, hogy a valóság ennél sokkal árnyaltabb.
Amikor az iskolai lövöldözés elkövetője egy kertvárosi fehér fiatal, az amerikai híradások gyakran az agresszív videójátékokkal hozzák összefüggésbe a bűncselekményt. Ha viszont a lövöldöző afroamerikai, akkor alig kerül szóba ilyesfajta külső magyarázat. Miért e furcsa kettősség? És milyen következményekkel járhat?
A biológiai nemek alapján tulajdonított személyiségvonásokra, viselkedésformákra és nemi szerepekre vonatkozó sztereotípiák több szempontból is károsak, és a gyerekek már egészen fiatal korban találkoznak velük. De most tényleg baj, ha a lányokat főleg babázni tanítjuk és Csipkerózsikát olvasunk fel nekik, Pistikének pedig megengedjük az erőszakos játékot, csak mert fiú?
