Áldásy Ignác valódi remeteként élt az Arany Sas Fogadóban: nem engedett be takarítót, csak két vendéget fogadott, még az áramot sem hagyta bevezettetni otthonába, és azt sem tudta, mi történik a nagyvilágban. Hogy miért választotta 50 évre a magányt, sosem derült ki.
1978-ban a szibériai vadonban kutató szovjet tudósok egy hattagú családot fedeztek fel, akik mindentől és mindenkitől elzárva 1936 óta éltek a fagyos tajgán.
1931 májusában különös dolog történt a manhattani Herald Sqaure Hotelben: a személyzet segélykérő hívást kapott egy 93 éves hölgytől, aki évtizedek óta a szálloda egyik luxuslakosztályában élt, zárt ajtók mögött, teljesen elvágva magát a külvilágtól. A személyzet nagy részének fogalma sem volt róla, hogy a rejtélyes hölgy a hotelben lakik – de ki volt Ida Wood, a furcsa milliomosnő, aki negyedszázadon keresztül élt remeteként?
Az ókor és a középkor keresztény szentjei gyakran egész életüket Isten szolgálatára áldozták, önként vállalva az önsanyargatást, a világi élvezetekről való lemondást, olykor a teljes magányt. Egyes szentek még ennél is tovább mentek, és képtelennek ható, bizarr módokat találtak rá, hogyan bizonyítsák végtelen hitüket és áldozatkészségüket: összegyűjtöttünk néhány szentet, akik erősen túlzásba vitték a szenteskedést.
A koronavírus-járvány idején kis túlzással élve azt mondhatjuk, hogy a világ egyik fele a társakkal való összezártságtól, a másik fele a magánytól szenved. A tartós egyedüllétnek azonban pozitív hozadékai is lehetnek, amiről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy a történelem folyamán mindig akadtak olyanok, akik önként mondtak le emberi kapcsolataik jelentős részéről. Milyen különleges élménnyel gazdagodott Montaigne, Thoreau vagy az „olasz Robinson Crusoe”? Az alábbiakban ismert remeték életébe nyerhetsz bepillantást.
