lakoma - Dívány

Úgy gondolnánk, hogy Mátyás király udvarában is ugyanazok az ételek kerültek az asztalra, amelyeket manapság is fogyasztunk, csak éppen más, hangzatosabb elnevezésük volt a középkori változatoknak. Az igazság az, hogy nehéz dolga lenne annak, aki egy valódi reneszánsz lakomát szeretne összeállítani. A menüsorban ugyanis nem lehetne se krumpli, se paradicsom, se paprika.

A karácsony már a középkorban fontos ünnepnek és az év egyik leginkább várt időszakának számított: a családok együtt ünnepeltek, és gyakran féktelen lakomázásba és dorbézolásba torkolltak az ünnepi vigasságok. Számos, ma ismert karácsonyi hagyomány gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, míg az ünneppel kapcsolatos egyéb szokásokat régen elfeledtük.

Ki ne szeretné az omlós piskótát? Az olasz paradicsomos tésztát? Vagy a tőkehalikrát olajban kisütve? Ez utóbbi talán vita tárgyává válhat eltérő ízlésű olvasóink között, de a kérdés nem az, hogy kinek fut össze a nyál a szájában a rántott májszelet gondolatára, hanem, hogy ki az, aki rájön, mely regényekből kölcsönöztük az irodalmi lakomákat megelevenítő idézeteket.