Ha az emberiség valamiben kiváló, akkor az biztosan az, hogy igen találékonyan rukkol elő hajmeresztőbbnél hajmeresztőbb kínzóeszközökkel. Ez feltehetően már így volt az idők kezdetén is, a középkor viszont kifejezetten hírhedt volt erről.
A (nem is olyan távoli) múltban akár mai szemmel jelentéktelennek tűnő kihágásokért is brutális kínzásnak és halálnak vetették alá a szerencsétlen vétkeseket – a National Geographic magazin fotósa alig több mint száz évvel ezelőtt egy mongol asszony barbár haláltusájával szembesült a sivatag közepén.
Az amerikai kontinens történelmének egyik legsötétebb foltja az Afrikából behurcolt rabszolgák története, akiknek gyakran a legembertelenebb bánásmódot kellett eltűrniük gazdáik részéről. Az engedetlen, lázongásra hajlamos rabszolgákon alkalmazott legkegyetlenebb büntetés – melynek célja a szexuális megalázás volt – azonban még a legdurvább horrorfilmírók fantáziáján is túltesz.
A bűnözőkkel, gyilkosokkal gyakran kegyetlen, olykor pedig egészen különös módokon bánt el az igazságszolgáltatás – keveseket ért azonban annyira furcsa vég, mint a hírhedt marokkói sorozatgyilkost, Hádzs Mohammed Mesfevit, akit bűneiért belefalaztattak a hatóságok.
Augusto Pinochet chilei diktátor rendszere az 1970-es években több tízezer ellenzéki személyt raboltatott el, kínoztatott és gyilkolt meg – az állami terrorgépezet legfélelmetesebb vallatótisztje egy német származású fiatal rendőrnő, Ingrid Olderöck volt, aki gyakran kutyájával erőszakoltatta meg a női foglyokat.
A történelem során az emberek mindig is rendkívüli kreativitást mutattak a különböző, brutálisabbnál brutálisabb kínzási módszerek feltalálásában, melyek segítségével információt szedhettek ki ellenfeleikből, megbüntethették a vétkeseket, vagy bosszút állhattak sérelmeikért. Összeszedtünk 7 különösen kegyetlen és hátborzongató kínzást, melyek némelyikét még napjainkban is alkalmazzák bizonyos országokban.
Megdöbbentek a festői francia kisváros, Poitiers rendőrei, amikor 1901 májusában, egy névtelen feljelentésre reagálva átvizsgálták a köztiszteletben álló Madame Monnier kúriáját, és az emeleti szobában megtalálták az előkelő asszony régóta eltűnt lányát: Blanche Monnier-t édesanyja akkor már negyedszázada tartotta fogságban egy ágyhoz láncolva, mert akaratával dacolva rangon alul kívánt házasodni.
Makrancos Kata nevét mindenki ismeri, aki valaha is találkozott Shakespeare-drámákkal. Ez a kotnyeles és csípős nyelvű hölgy arról volt ismert, hogy miatta szerény húgának több tucat kérőt kellett visszautasítania, csak mert a nővérnek volt illendő előbb kiházasodni. Kata megzabolázásának története szólhatott volna arról is, hogy rátesznek egy nyelvbilincses szájkosarat, és számukra a probléma meg van oldva. Abban a korban ugyanis ez még bevett szokás volt.
Bikaviadalonként legkevesebb hat bika véres lemészárlását nézheti végig a műkedvelő közönség a most induló szezonban Spanyolországban. Madridban egy belépőjegy ára idén hozzávetőlegesen 15 és 115 euró között mozog a hagyományőrző kulturális eseményre, míg néhány spanyol tartomány már évtizedekkel ezelőtt betiltotta ezt a fajta „szórakozást”. A dilemma régóta fennáll: kegyetlenség vagy művészet?
Az ókor és a középkor keresztény szentjei gyakran egész életüket Isten szolgálatára áldozták, önként vállalva az önsanyargatást, a világi élvezetekről való lemondást, olykor a teljes magányt. Egyes szentek még ennél is tovább mentek, és képtelennek ható, bizarr módokat találtak rá, hogyan bizonyítsák végtelen hitüket és áldozatkészségüket: összegyűjtöttünk néhány szentet, akik erősen túlzásba vitték a szenteskedést.
A világ egyik leghátborzongatóbb helyének tartják a Velencétől alig 5 kilométerre található Poveglia szigetét, ahol a régészek szerint a talaj felét elporladt emberi csontok alkotják. A hatóságok által lezárt, lakatlan horrorszigeten a múltban legalább 200 ezer pestises beteg lelte halálát, és nem ez a legdurvább sztori, ami idekapcsolódik.
A történelem tele van gyengekezű uralkodókkal, akik hatalommániájukat és elfajzott vágyaikat élték ki valódi kormányzás helyett, akadnak azonban olyan koronás fők, akik kiváló tehetséggel látták el tisztüket, mégsem voltak híján bestiális perverzióknak: a 15. században élt milánói herceg, Galeazzo Maria Sforza felvirágoztatta városállamát, miközben Itália-szerte rettegve beszéltek rémtetteiről és féktelen brutalitásáról.
