hátrányos helyzet - Dívány

Galamb Alex története akár egy népmese is lehetne. A nélkülöző, szegény család legkisebb gyermeke elmegy szerencsét próbálni, amely során, noha sok akadállyal is kell szembenéznie, végül elnyeri méltó jutalmát: pék lesz, majd egyetemre jár, feleségül kéri a mátkáját, születik három gyermekük, és boldogan élnek. Alex még csak 26 éves, de a saját történetével már több tucat, hozzá hasonló sorsú gyermeknek mutatta meg, hogy a szegénységből kitörni nagyon is lehetséges. Galamb Alexszel, a Sütni jó! Alapítvány alapítójával beszélgettünk.

Több tízezer olyan gyermek van Magyarországon, akinek idén sem kerül ajándék a karácsonyfa alá, sőt a legtöbbjük otthonában ezen az ünnepen sem lesz fenyőfa. Ahogyan meghitt, szeretettel teli családi este sem. Mert ami a mi csemetéinknek természetes, arról a mélyszegénységben élő gyerekek legfeljebb csak álmodni tudnak.

A meséknek és a mesélésnek kulcsszerepe van a gyerekek érzelmi intelligenciájának és problémamegoldó képességének fejlesztésében, és abban, hogy már egész pici korban megtalálják belső erőforrásaikat. Azokat a meséket szeretjük átadni nekik, melyeknek erkölcsi tanulsága van és olyan fontos üzeneteket vagy értékeket közvetítenek – nyíltan vagy szimbolikusan –, amelyek hozzájárulnak az életben való boldoguláshoz. Egy gond van a klasszikus tündérmesék zömével: a bennük szereplő árva kislány, szegénylány, hercegnő vagy királykisasszony funkciója jóformán kimerül abban, hogy szép legyen és várja a hős herceget, aki megmenti, feleségül veszi és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

„Ősemberek voltunk, mamutokra vadásztunk, és barlangrajzokat készítettünk a kívánságainkról” – mesélik mosolyogva a Juszt-is teszünk! Alapítvány önkéntesei arról a foglalkozásról, amelyet legutóbb tartottak a bódvalenkei gyerekeknek. Miért utazik valaki több száz kilométert azért, hogy Edelényi járásban, egy 250 fős faluban töltsön időt a helyiekkel? És miért ajánlja szívből másoknak is ezt a tevékenységet? Erről beszélgettünk Kocsis Zsófiával és Szil Tolmival, akik az elmúlt évek legnehezebb és legörömtelibb pillanataiba is beavattak minket.

Az elmúlt hetek egyik legfelkapottabb közéleti témája a Meseország mindenkié című mesekönyv fogadtatása volt. A témáról mindenkinek volt véleménye, a vita pedig egy idő után messze túlmutatott az eredetileg 1500 példányban nyomtatott gyűjteményes köteten.

Két fehér harmincas nő egy budapesti kávézóban arról beszélget, hogyan váltsák meg a világot. Végül két zsák adományként szolgáló játékkal a csomagtartóban elindulnak a fővárostól 210 km-re fekvő festői szépségű, ám szegénységgel küzdő faluba, a borsodi Perére. Hogy sült el a dolog? Mi történt a következő öt évben, egészen napjainkig? Minderről az InDaHouse egyik alapítóját, Benkő Fruzsinát kérdeztük.