Az olvasás egy csoda, és a csodáknak mindig lesz helyük a világban
Könyvek a majomkenyérfa kaspója alatt. Könyvek a kanapé háttámláján. Könyvek az éjjeliszekrényen. A vírus felbukkanása óta rohamosan szaporodnak körülöttem a könyvek, ezzel egy időben a szükség is elviselhetetlen méretűre növekedett bennem, hogy megbeszéljem valakivel azt a sok-sok élményt, amit a regények adtak nekem. Milyen különös elképzelés az olvasásra közösségi élményként gondolni, hasított belém. Talán az elszigeteltségben töltött egy év vagy talán a visszahúzódó természetem miatt egy pillanatra megfeledkeztem róla, hogy a történetmesélés és -befogadás eredendően közösségi élmény volt. De vajon mennyit változott azóta az olvasás közösségi jellege? Olvasunk-e egyáltalán manapság annyit, mint azelőtt? És mi lesz a könyvek jövője?