film 47 - Dívány

Főhőseink egy ősi kincs nyomába eredtek. Megállíthatatlanok, elpusztíthatatlanok.

Az űr sötétjében felbukkan egy hajó, rajta főhősünk, aki az emberiség jövőjéért harcol.

Az emberiség örök célkitűzése volt, hogy fejlődjön.

Soha ne gyere vissza! Ne gondolj ránk! Ne fordulj vissza, felejts el minket! – Egy ilyen tanácsot meg lehet tartani harminc évig is. De van, amikor muszáj visszamenni.

Filmvadász-sorozatunkban általában képet vagy színészt kell megtippelnetek, most rendhagyó módon pár idézettel érkeztünk.

A mesevilág oly rejtelmes és izgalmas, hogy bármi megtörténhet benne.

„Láttam, láttam sok olyat, amit ti emberek el se hinnétek. Lángban álló hadihajókat túl az Orion-csillagképen, láttam C-sugarakat csillogni a sötétben a Tannhäuser kapu mellett. Ezek a csodás pillanatok eltűnnek az időben, akár a könnyek az esőben... Ideje meghalni.”

A tengeren az az úr, akinek a leghatalmasabb vitorlájába kap bele a szél.

Mai feladványunk tárgya egy népszerű magyar animáció.

Pokol az óceánon, ezért bánkódott élete végéig a fiatal lány.

- Egyébként nagyon jó volt az ágyban. - 84 éves volt, Monseigneur Gustave. - Volt már öregebb is. Mikor fiatal vagy, marhasültet eszel, de ahogy mennek az évek, át kell állnod az olcsó húsra. Ami nekem nem gond, mert azt is szeretem.

Valahogy mindig kiderül, hogy annak van a legtöbbje, akinek semmije sincs.