A Tarzan-rajongók évtizedek óta keresik a választ arra a kérdésre, hogy vajon van-e valóságalapja az Edgar Rice Burroughs amerikai író által megteremtett regényfigurának. De nem csupán a főhős, hanem már a történet megszületése is érdekes és izgalmas, miatta a szerzőt többen plágiummal is megvádolták.
Talán sokan vagyunk, akik eljátszottunk már azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne írni egy regényt. Van, aki meg is valósítja, van, aki még csak keresgeti a témát, mert miről is szóljon egy jó könyv? Szexről, romantikáról, valami utópisztikus kalandról, esetleg egy gyilkosságról? Mennyire legyen fikció, vagy elfér benne a valóság? Ezernyi kérdés, bár Nancy Crampton-Brophynak valószínűleg nem volt ennyi.
„Vitte magával a fürdőszobába, a vécére, a munkahelyi raktárba, a boltban a tejespulthoz, mindenhova. Formára filigrán érzés, de masszív. Nagy, kerek fejű hiány, amiről nem szokás beszélni [...]” – írja a negyvenes nők gyermektelenségéről Szaniszló Judit nemrég megjelent könyvében. A három generáció sorsát felölelő családregény, a Leli élete változatos eszközökkel mutatja meg a mindennapok költőiségét, miközben olyan témákat sem hallgat el, amiket máig hajlamos tabusítani a társadalom. Mi van akkor, ha nemi erőszakból, nyitott hátgerinccel vagy egyáltalán nem születik gyerekünk? Ha közben Falustyánban élünk a ‘40-es években, egy miskolci lakótelepen 30 évvel később vagy napjaink Budapestjén? Az élet esetlegességéről és egymásba csúszó szerepeiről kérdeztem a Petri-díjas írót.
Neked is visszhangzik édesanyád kérdésáradata a szombat esti tévé elől, miszerint azt és amazt hogy csinálták, és az hogy lehetséges, hiszen ez nonszensz? Hát, igaza volt, a filmekben és sorozatokban annyi ilyen pillanat van, hogy össze is állítottuk a 10 leggyakoribb valótlanságot. Lapozd végig galériánkat!
Legyen szó egy jó könyvről, izgalmas filmről vagy tévésorozatról, imádjuk a fikciós történetek fogyasztását, melynek egyik oka, hogy előszeretettel éljük bele magunkat különböző képzeletbeli karakterek helyzetébe. Egy nemrég megjelent tanulmány szerint ez nem csupán élvezetes tevékenység, de hasznos is – segít ugyanis a kötődési problémákkal küzdőknek kapcsolatokat kialakítani.
A szolgálólány meséje című, Margaret Atwood regénye alapján készült sorozatot nem azért nézem, mert élvezem, hanem hogy emlékeztessem magam rá: ma mindennél nagyobb önáltatás azt hinni, hogy "á, ez velünk nem történhet meg". Pedig dehogynem.
