Szinte minden gyerek imád kuckót, bunkert, kis lakást építeni magának plédek, párnák, dobozok segítségével. Ha van udvarunk, ott még izgalmasabb összehozni egy indián tipit gallyakból vagy rönkökre futtatott növényekből. De miért mániája ez minden kicsinek?
Az emberi ételektől kezdve a mérgező szobanövényekig számos veszély leselkedhet kedvencedre otthonod falai között anélkül, hogy tudatosulna benned, mekkora kockázattal is járnak.
Az még a jobbik eset, ha a pasid csak szex közben akarja megszorongatni a nyakad?
Szextingnek nevezzük az erotikus tartalmú üzenetek, meztelen vagy félmeztelen képek és videók küldését. A szexting azért kifejezetten veszélyes, mert az elküldött képek könnyen illetéktelen kezekbe kerülhetnek, és előfordulhat, hogy a közösségi oldalakon vagy pornószájtokon látjuk viszont őket.
Bár a traumákat legtöbbször szélsőséges, életveszélyes eseményekhez kötjük, korántsem korlátozódnak a természeti katasztrófákra, balesetekre, háborús élményekre, erőszakos támadásokra. Ebbe a kategóriába tartozhat minden olyan tapasztalat, amely az egészséges mentális működést megakasztja, összezavarja. Vannak tehát olyan traumák, amelyek kevésbé észrevehetők, de attól még mélyek, és az egész későbbi életünket befolyásolhatják – hacsak nem teszünk tudatosan a feldolgozásukért.
Azok az ismerőseim, akik házépítésre adták a fejüket, egytől egyig szenvednek. Rengeteg munkával, stresszel jár a folyamat, vészesen fogy a pénz, mindig pont abból nincs, ami igazán tetszik, megbízhatatlan a mesteremberek egy része, könyörögni kell a munkásoknak, nem haladnak a dolgok, óriási a csúszás. A sok-sok hátrány ellenére miért vágnak bele mégis annyian? Miért marad vonzó opció a házépítés a klímakatasztrófa korában, amikor nem igazán kellene tovább növelni az épített felületek mennyiségét a világban?
Ha van, aminek jót tett az elmúlt két év, az kétségkívül a streamingszolgáltatók forgalma. A legtöbb ilyen felületen széles az elérhető filmek és sorozatok választéka, az újdonságok mellett pedig megtalálhatjuk a kedvenc klasszikusainkat is.
Szülőként nehéz megtalálni az arany középutat, amely megengedi a szabad próbálkozásokat, s közben mégis védelmet nyújt a veszélyekkel szemben. A gyerekeinket fokozatosan ugyan, de meg kell tanítanunk arra, hogy észleljék a veszélyeket, és ne csak az irányításunk alatt működjenek. Ezt pedig kommunikációval, megfelelő következményekkel és állandó, játékos emlékeztetéssel már kisgyermekkorban is el lehet kezdeni.
Az állatorvos elmondja, mire érdemes figyelned, hogy mindkettőtök számára kényelmes és biztonságos legyen az utazás, és az autóban se essen kár.
Kérdezz meg egy többgyerekes szülőt, mit ne vigyél ajándékba: plüssállatot. Óvodáskor körülre ugyanis már hegyekben állnak a különböző macik, kutyák, lovak, extrém mesefigurák, a lényeg, hogy puha plüssből legyenek. Miért, miért, miért kell belőle még a százegyedik is?
A játékboltba lépve, a polcok között ténferegve nemcsak a saját gyerekkorunkból ismerős klasszikusok újabb verziója köszön szembe, de aranyosabbnál aranyosabb és menőbbnél menőbb játékok közül választhatunk. A bőség teljes zavara.
Mi vesz rá egy gyereket a lopásra? A kétségbeesés és a szűnni nem akaró bizonyítási vágy. Vágyik valamire, amit nem kap meg, és ezért elvenni igyekszik. A lopott tárgy azonban csak szimbólum, a valódi szükséglet az érzés, hogy ő maga értékes.
