Tippek a sikeres szóbeli felvételihez leendő középiskolásoknak

Ilyen előzmények után még a korábbinál is nagyobb szerepe lehet a szóbeli vizsgáknak: azok, akik valamit eltoltak az írásbelinél, most szépíthetnek, hiszen a személyes találkozón bőven tudják bizonyítani rátermettségüket.

Szülőként szerencsére túlestem már a felvételi lázon, de önkéntesként épp benne vagyok egy gimibe készülő nagylány felkészülésében, és most lettek nyolcadikosok azok a gyerekek is, akiket ötödikes korukban tanítottam, és akiknek a szüleivel részben ma is kapcsolatban vagyok. Látni, hallani mindenfélét, többnyire azt, micsoda óriási izgalom és sok félelem övezi ezt az időszakot.

Ebben a cikkben összeszedtük a szóbelikkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és tippeket adunk ahhoz is, hogy a lehető legtöbbet lehessen kihozni a felvételi napjából. 

Korábban már írtunk egy összefoglalót arról, hogyan lehet a megfelelő lelki és mentális állapotba kerülni az írásbeli nagy napja előtt, itt elolvasható, milyen tippeket adtunk az előző napi programtól az induláson és a reggelin át egészen a levezetésig:

Az abban foglaltak gyakorlati része (érdemes-e a vizsga előtti nap tanulni, mi legyen nálunk, miért fontos reggelizni) ide is érvényes, ebben a cikkben pedig kifejezetten a szóbeli sajátosságaira fókuszálva adunk újabb ötleteket.

1. Miért kell szóbeli? 

A középiskolai felvételi eljárásban csak az írásbeli vizsgaelem központi (ennek tartása egyébként - bár az iskolák döntő többsége szervez ilyet - szintén nem állami előírás). Arról, hogy írnak-e elő szóbeli vizsgatevékenységet, és ha igen, akkor pontosan milyen típusút, az intézmények már jórészt saját hatáskörükben dönthetnek. Bár vannak intézmények, ahol egyáltalán nincs ilyen vizsgarész, és a gyerekek felvételi pontja például az írásbelin elért eredmény és a felvételit megelőző két félév tanulmányi eredményein alapul, a legtöbb helyen szerveznek, ha mást nem, legalább egy kis beszélgetést.

Most, hogy a gyerek végre túl van a megterhelő írásbelin, a hétvégi vagy délutáni előkészítőkön, miközben sok egyéb iskolai feladata is van, felesleges nyűgnek tűnhet még egy megmérettetés, mégis érdemes kitartani kicsit, mert a szóbeli a legtöbb esetben tényleg jó lehetőség arra, hogy iskola és gyerek kicsit jobban megismerhesse egymást.

Csupán hozott pontok (főleg mivel a különböző iskolákban szerzett jelesek között óriási eltérés lehet), vagy egy egyszeri vizsgaszituációban nyújtott teljesítmény alapján nehéz megítélni, valójában mennyire való az adott iskola a gyereknek, és vannak olyan tinik is, akiknek a szóbeli teljesítőképessége messze meghaladja az írásbelit. Akárhogy is, inkább tekintsünk lehetőségként a szóbelire, ahol a gyerekünk végre valóban bemutatkozhat. 

2. De ha nem központi, honnan tudjuk, mi a követelmény?

Nincs központi előírás: ahány iskola, annyiféle szóbeli lehetséges, még ha jellemző típusok vannak is: tantárgyi tematikájú szóbeli, kötetlen beszélgetés vagy alkalmassági vizsga, esetleg interaktív feladat vagy workshop.

Fontos! Arról, hogy egy adott iskolában pontosan mi a követelmény, az intézmények honlapján megtalálható felvételi tájékoztatóban találhatók meg az információk, a felkészüléshez ezt kell a lehető legalaposabban áttanulmányozni. Idén február 19. volt a jelentkezés határideje, és mivel a gyerekek több intézményt is megjelölhettek (és érdemes is volt így tenniük), előfordulhat, hogy február vége és április közepe között több különböző típusú megmérettetésen kell majd helytállniuk, minden esetben az adott iskola követelményei szerint. 

Azokban az intézményekben, ahová nagy a túljelentkezés, könnyen lehet, hogy a szóbeli ugyanakkora megpróbáltatás lesz, mint a központi írásbeli: van, ahol témakörökből, érettségiszerűen kell készülniük a gyerekeknek. Szülőként akkor teszünk jót, ha a gyerekünkkel együtt, lehetőségeit és képességeit figyelembe véve már a jelentkezésnél kiszűrjük azokat az intézményeket, amelyek számunkra nem reális követelményt támasztanak, és ha választottunk, a lehető legalaposabban áttanulmányozzuk a követelmények leírását.

3. Mit várnak tőle? 

A szóbeli vizsga sok szempontból inkább hasonlít állásinterjúra, mint a gyermek által vizsgaszituációként megismert szóbeli feleletre. Elsősorban azért, mert az intézmények többségében nem kifejezett szaktárgyi anyagot kérnek számon, hanem a gyerek személyisége és képességei, készségei lesznek elsődleges szemponttá. Még egyszer fontos leírni ugyanakkor, hogy ha az iskola tantárgyi felvételit ír elő, ehhez kapcsolódóan jellemzően ad pluszinformációt is, így az ilyen jellegű felvételikre mindig a tájékoztatóban foglaltak alapján történjen a felkészülés! Ezekben az esetekben, jellemzően a magasabb elvárást támasztó, hajtósabb vagy valamilyen szempontból speciális gimnáziumokban sokszor szerveznek felvételi előkészítőt is, ezzel segítve a sikeres felkészülést.  Segítheti aminél pontosabb tervezést ez az oldal is, ahol a felvételi eljárásban már részt vett szülők és diákok osztják meg konkrét tapasztalataikat.

Ha ilyen jellegű számonkérés nem lesz, és a tájékoztatóban olyasmit olvasunk, mint „Elbeszélgetés, rátermettség vizsgálata, stb.” , valószínű, hogy amennyire lehet, a szóbelin a gyerekek karakterét szeretnék megismerni, megnézni, hogy mennyire jó a szóbeli kifejezőképességük, tájékozottak-e a világ dolgaiban, mennyire vannak birtokában azoknak a képességeknek, amik a vizsgáztatók szerint a sikeres középiskolai tanulmányokhoz szükségesek. Amennyiben nem tantárgyi felvételit írnak elő, hanem a sok helyen gyakori kötetlen vagy tájékozódó beszélgetést tüntetik fel, akkor mindenképpen érdemes állásinterjúsan készülni, például arra, hogy ahogy ott is, itt is vannak sztenderd kérdések, amikre érdemes előre átgondolni a választ. 

4. Gyakori kérdések

Ha történt már meg veled olyan, hogy állásinterjún lefagytál egy olyan kérdéstől, mint „Ön kreatívnak tartja magát?” vagy  „Mik a legrosszabb tulajdonságai?”, pontosan tudod, milyen szorongatók tudnak lenni a legegyszerűbb, saját magunkra vonatkozó kérdések is. Az ember nem akar nagyképűnek tűnni, miközben nem jó az sem, ha alulértékeli magát, a vizsgahelyzetben viszont nemcsak jól válaszolni, de sokszor még válaszolni is nehéz. Még a sokat olvasó gyereket is meg lehet fogni egy minden átmenet nélkül érkező „És te melyik irodalmi alak bőrébe bújnál?” kérdéssel, ha nem számít rá, hogy lesz ilyen. Mi azt mondjuk, számítson ilyen és ehhez hasonló kérdésekre: 

• Mit olvastál legutoljára?
• Milyen könyveket szeretsz?
• Mi a kedvenc könyved? Ki a kedvenc hősöd?
• Milyen zenéket hallgatsz?
• Mit láttál színházban legutoljára? 
• Mit csinálsz a szabadidődben?
• Mi a kedvenc filmed, filmélményed, film, amit utoljára láttál?
• Mesélj magadról egy kicsit!
• Mik a legjobb/legrosszabb tulajdonságaid?
• Szerinted milyen a jó/rosszt tanár?
• Mesélj a családodról!
• Hogy telik egy napod?
• Miért szeretnél nálunk tanulni?
• Milyen könyv szereplőjének a bőrébe bújnál?

A sort hosszan lehetne folytatni, annyi biztos, hogy a legutóbbi kulturális élményekkel kapcsolatban jó, ha van válasza a tininek, és az sem hátrány, ha nem jön zavarba a saját magára vonatkozó kérdésektől sem. Fontos az is, hogy az ilyen és ehhez hasonló kérdésekre nem elég megnevezni a kedvenc könyvet vagy a legutóbbi színielőadást, ki kell tudni fejteni, miért tetszik, vagy épp miért nem tetszik stb. 

5. Tudni az új iskoláról, és nem szidni a régit

Az iskola kíváncsi arra is, hogy a gyerek hol hallott az intézményről, amibe jelentkezik, hogy vajon csak jobb ötlet híján, esetleg szülői nyomásra, vagy valóban belső motivációból írta a lapra az adott iskolát. Érdemes ezért alaposan átgondolni és csokorba szedni, mik a felvételi motivációi gyerekünknek, és nem árt képben lenni az iskola történetével, szerkezetével sem. Ha azt mondjuk, azért jelentkeztünk ide, mert nagyon szimpatikus volt számunkra az adott iskola, fontos, hogy ki is tudjuk fejteni, hogy a választható szakok, az aktív közösségi élet vagy más tetszett meg. 

Előfordulhat, hogy a gyereket a régi iskolájáról kérdezik, természetesen nem azért, mintha a bizottság tagjainak ne lenne elég információja az iskolákról, ahonnan a gyerekek jönnek. Inkább arra kíváncsiak, hogyan nyilatkozik róla. Még ha nem is volt felhőtlen a viszony az előző sulival, ha alapvetően több rossz, mint pozitív élménye van is a gyerekünknek, fontos, hogy inkább semlegesen nyilatkozzon: a korábbi iskola szapulása nem kelt jó benyomást.

Sokszor kérdeznek olyat is, hogy mi az a plusz, amit az iskolába jelentkező gyerek tudna hozzátenni az iskola életéhez. Egy jó nevű gimnáziumban, ahová jó képességű gyerekek százai szeretnének bekerülni, az iskola könnyen válogathat, így szempont lehet az is, hogy olyan gyerekeket vegyenek fel, akik építik majd az iskolai közösséget. Füllenteni nem kell, sőt nem is szabad, de érdemes kidomborítania a gyereknek, ha jó közösségi ember például – viszont ha ilyet mond, akkor erre példát is kell majd hoznia. 

6. Tartalomhoz a forma

Lehet akármilyen felkészült, igyekvő és alapvetően tök jó fej a kamaszunk, egy vizsgahelyzet mindenkinek nehéz, és sokszor egy baki is elég ahhoz, hogy aláássa a gyerekről kialakult jó képet. Ezek szerencsére kivédhetők, ha néhány apróságra figyelünk.

A megfelelő öltözet kardinális kérdés lehet, és bár vannak intézmények, ahol lazábban, máshol kicsit szigorúbban kezelik az ilyesmit, a legjobb, ha ebben is az állásinterjú-szabályt követjük. Ott – azt mondják – eggyel elegánsabban menjünk, mint ahogy egyébként dolgozni szoktunk, és ez most is igaz lehet. Menjen a gyerek egy fokkal elegánsabban, mint ahogy egyébként suliba jár: például póló helyett ingben, de ugyanúgy farmerrel. Ha szeret kiöltözni, akkor meg rajta: azzal, ha túlöltözik, biztos nem fog mellé. 

Amikor kamasz az ember, sokszor a legalapvetőbb normákról is hajlamos elfeledkezni, jó benyomást kialakítani a felnőtt vizsgáztatókban nem mindenkinek megy könnyen. Ezért nem haszontalan akár otthon elpróbálni az olyan sarkpontokat, mint a megérkezés: a hangos és a napszaknak megfelelő köszönés máris jó antré, ahogy fontos a szemkontaktus és az udvarias elköszönés is.

Fontos az is, hogy a gyerek ne csak elszenvedője legyen a felvételinek, hanem érdeklődjön, kérdezzen, akkor is, ha valamit nem ért, és akkor is, ha valami felkeltette az érdeklődését, és igyekezzen nem tőmondatokban válaszolni, hanem kicsit részletesebb, kifejtős válaszokat adni az egyes kérdésekre. 

7. Szülőként hogy segíthetünk?

Amellett, hogy szánunk egy kis időt a felkészülésre, a fentiek átbeszélésére, a legjobb, amit tehetünk, hogy támogatásunkról biztosítjuk a gyerekünket. Bár gyereknek és szülőnek is fontos egy ilyen esemény, ha kicsit távolabbról nézzük, egy mindössze 15-20 perces beszélgetésről van szó, ami elsülhet így is, úgy is, és a gyerekünk értékét nem az fogja meghatározni, hogy hogy teljesített ezen a megmérettetésen. Semmi nem dől még el, ha most esetleg nem is sikerül a vágyott iskolába bejutni, később még van lehetőség váltani, ha úgy hozná a sors. 

Az elmúlt egy évben egyébként is sok dolog másképpen alakult, mint ahogyan azt korábban megszoktuk. A gyerekek egy része sokat hiányzott, több hónap otthoni tanulás nem tudta pótolni a személyes interakciókat, nem volt mód a korábbi évekhez hasonlóan gyakorolni erre a megmérettetésre, és most is van olyan intézmény, ami online formában szervezi meg a szóbeliztetést. Ne várjunk csodát, vagy emberfeletti teljesítményt a gyerekünktől, remélhetőleg a felvételi bizottságok sem állítanak megugorhatatlan követelményt. Az esemény után pedig vezessük le az izgalmakat valamilyen neki is kedves programmal.