instant leves

Néha mindannyian vágyunk arra, hogy kicsit egyszerűbb logisztikával éljük túl a napot, ilyenkor igyekszünk időt megtakarítani. Talán a főzés az a tevékenység, amiről a legkönnyebben lemondunk, hiszen sokkal egyszerűbb a már elkészített fogásokat leemelni a boltok polcairól, ha éppen nincs időnk a lábos mellett állni órákig. 

Egy-egy nemzet gasztronómiai kultúrája mindig is az adott társadalmi berendezkedésekhez és szokásokhoz igazodott, a helyi jellegzetességek a helyben termelt alapanyagoktól függtek. Az elmúlt évtizedekben azonban nemcsak az információáramlás gyorsult fel, hanem szinte minden hozzáférhetővé vált bárhol a világon. A gyors és hatékony szállítmányozás elterjedésével, az információs forradalom vívmányaival pedig nem csupán a termények, hanem a különböző kulturális szokások is hozzáférhetővé váltak szerte a világon. A jellegzetes helyi étkek mellett immár bárhol ehetünk pizzát vagy rament, de beülhetünk egy pörköltre is a világ bármely nagyvárosában. 

Egy tasaknyi ebéd

A felgyorsult életmód pedig nem csak nemzetköziségében hatott arra, milyen ételeket fogyasztunk rendszeresen, a gyorsan elkészíthető, gyakorlottságot nem igénylő előfőzött, fagyasztott, instant élelmiszerek forradalmát éljük, és egyre többet emelünk be mindennapi étkezési szokásaink közé.

Bár a korai instant élelmiszerek a katonák és az űrhajósok számára készültek, ezek modern, mindenki által fogyasztható változatai egy japán üzletembernek köszönhetőek, aki megfigyelte, hogy az utcai árusoknál rengeteg tésztaétel fogy. Momofuku Ando addig kísérletezett, amíg sikerült olyan, sokáig eltartható száraztésztát létrehoznia, ami forró víz hatására fogyasztásra kész élelmiszerré válik. Már csak a megfelelő fűszerek kellettek hozzá, illetve némi olaj, hogy az állagát is vonzóvá tegye. A hetvenes években induló üzlet hatalmas piaci rést talált, és a szigetország után az egész világot meghódította.

A kis pakkok összetétele a mai napig hasonló, a levesek ízét adó porokat kisebb tasakokban csomagolják a tészták mellé, sok esetben elkülönítve egyes összetevőket, ezzel pedig valamennyire befolyással lehetünk az ízvilágukra. A porok összetevői között azonban számos olyan anyagot, elsősorban ízfokozót találunk, melyek túlzott fogyasztása a kutatások szerint ártalmas lehet az egészségre. Hogyha egy átlag ázsiai tésztaleves összetevőit végigböngésszük, megdöbbentően sok adalékanyagot találunk. Az ízfokozók, mint például a mononátrium-glutamát, a dinátrium-guanilát, a dinátrium-inozinát, a maltodextrin és különféle aromák is megjelennek a felsorolásban. Ugyan a sóbevitel fontos, és a nátrium fentebb felsorolt származékai is egyfajta sók, de közel sem azonosak a konyhasóként ismert nátrium-kloriddal. Ráadásul a zacskós ételekben méretükhöz képest a mennyiségük is magasabb, mint amire szükség volna.

Az angol székhelyű Consensus Action on Salt and Health (CASH) tudományos munkatársai közel hatszáz ilyen típusú készételt vizsgáltak abban a kutatássorozatban, mely a Nagy-Britannia-szerte igyekszik alátámasztani a sófogyasztás veszélyeiről alkotott elméleteket. Céljuk a kormány egészségügyi politikáját és a közvéleményt az egészséges étkezés irányába terelni.

A kutatás eredményeképp kiderült, hogy a brit üzletekben forgalomban lévő zacskós levesek átlagos sótartalma 1,6 gramm volt – több, mint amennyit a legtöbb házi koszt tartalmaz, ráadásul némely tasak egy felnőtt ember teljes napi sószükségletét fedezné önmagában már akkor is, ha semmi más sósat nem enne.

Sóra szükségünk van, de nem mindegy, mit eszünk

Az asztali só, azaz a nátrium-klorid az élethez elengedhetetlen ásványi anyag, melyet naponta pótolnunk kell, hiánya kiszáradáshoz és az anyagcserénk leállásához vezet. Só kell az izmaink megfelelő működéséhez is. Szakértők szerint egy átlagos felnőtt ember napi nátriumszükséglete 2 gramm, ennek felét – amennyiben legalább egyszer saját készítésű főtt ételt fogyasztunk – már fedeztük is. A probléma a készételekkel van, ugyanis a kenyér és egyéb péksütemények, édességek, felvágottak, sajtok és csipszek is mind magas sótartalommal bírnak. Ezek egy része az úgynevezett ízfokozó. 

A legtöbb instant leves és melegíthető készétel ugyanis mono-nátrium-glutamátot tartalmaz a konyhasó helyett. Ha ezekből rendszeresen fogyasztunk, megnő az olyan betegségek kialakulásának kockázata, mint a rák vagy a migrén, ráadásul függőséget is okozhat. Ha hungarocell poharakba csomagolva vásároljuk, még az Alzheimer-kór kialakulásának esélyét is növelheti.

Az európai típusú zacskós levesek mérsékeltebb mennyiségű tésztával készülnek, hiszen az európai leveskultúra más összetételű fogásokhoz szokott. Mivel több a folyadékszükségletük, így jóval több vízzel készítjük a őket. De nem csak ezért egészségesebbek keleti társaiknál. A vízelvonás után a kapott száraz por speciális csomagolásba kerül, ami nem engedi, hogy nedvességet vegyen fel a környezetből, ezért sokkal kevesebb tartósítószerre van szükség a csomagolásukhoz is.

Minden ember életében előfordulhat azonban olyan helyzet, amikor életmentő lehet a sóban gazdag, zacskós élelmiszer. Egy betegség, fokozott izzadással és ásványi anyag-vesztéssel járó lázas állapot vagy sportolás után a gyors, könnyen fogyasztható meleg étel sópótlásra is megfelelő lehet – alkalmanként fogyasztva. A legbiztosabb választás azonban még mindig a megfelelően megválogatott hozzávalókból készülő húsleves.