gyerekek jogai

A gyerekjogok a gyakorlatban azt jelentik, hogy a felnőtteknek miket kötelességük megtenni a kiskorú (18 éves kor alatti) érdekében. Amikor döntéseket hoznak, muszáj azt nézniük, mi a gyereknek a legjobb. Függetlenül attól, hogy ő milyen családban él, honnan származik, milyen a vallása vagy épp a neme. A gyerek jogai nem függhetnek semmitől, sem attól, hogy viselkedett aznap, sem a szülő jóindulatától. Minden kiskorúnak joga van hozzá, hogy ismerje a szüleit, és hogy azok gondoskodjanak róla. Ahhoz is, hogy egészséges legyen, azaz megkapja a fejlődéséhez szükséges táplálást, testének és lelkének védelmét, hogy iskolába, óvodába járjon, továbbtanuljon. Joga van ahhoz, hogy meghallgassák, amikor elmondja a véleményét, vagy kifejezi az érzéseit, sőt az őt érintő döntéshelyzetekben is van szava. 

Kinek kell védeni a gyereket és a jogait?

A szülőknek, a családnak, az oktatási intézményeknek, a bíróságoknak, az államnak: mindenkinek. S hogy mit veszünk ehhez alapul? Az 1989-es Gyermekjogi Egyezményt. Ez a nemzetközi megállapodás garantálja, hogy a világ minden országában ugyanazokat a jogokat tartsák be. Magyarország 1991-ben írta alá, ezért ezek a szabályok nálunk is érvényesek. Hogy minél több kiskorú megérthesse a jogait, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány gyermekjogi követeket foglalkoztat. 14–17 éves önkéntesek, akik kutatnak, tanácsokat adnak, edukálnak, és kiállnak a gyerekjogokért. Erre többek között azért is van szükség, mert sok esetben a felnőttek nem tartják be a játékszabályokat, és megsértik a gyerekek alapvető jogait. Nézzük, melyek a legproblémásabb területek:

1. A gyereknek joga van kapcsolatot tartani a szüleivel

A legideálisabb az, ha a gyerek szerető, teljes családban nő fel, amiben a szülők gondoskodnak róla, és felnevelik. Mindezt úgy, ahogy az a gyereknek a lehető legjobb. Ebben az állam és alapítványok is támogatják a felnőtteket. Csakhogy megtörténhet, hogy a szülők elválnak, s dühükben a gyereket eszközként használják a másik megleckéztetésére, akadályozására. Pedig ehhez nincs joguk. Egyetlen gyereket sem szakíthatnak el a szüleitől. Még ha nem is él velük, joga van a rendszeres kapcsolattartáshoz. Tehát amikor a szülők a láthatáson azon vitatkoznak, kinél mennyi időt tölt a kicsi, épp azt felejtik el, hogy nem a szülőnek van joga látnia a gyerekét, a gyerek joga látni, kapcsolatot tartani mindegyik gondviselőjével. Ezen túl joguk van ahhoz is, hogy érzelmi támogatást, figyelmet és megfelelő tájékoztatást kapjanak a válás során. Ebbe beletartozik az is, hogy egyik szülő sem választhatja el a gyereket, viheti külföldre a másik szülő tudta és engedélye nélkül. 12 éves kor felett pedig a gyereknek abba is beleszólása lehet a bíróságon, melyik szülőjével kíván élni. 

2. A gyereknek joga van ahhoz, hogy ne verjék

Az államnak biztosítania kell minden gyerek védelmét. Azaz sem az intézményekben, sem a családban nincs senkinek sem joga megütni a kiskorút, vagy bármilyen módon testi fenyítéssel élni vele szemben. Azt, hogy a tanár nem ütheti meg a gyereket, nagyon jól tudjuk, de az úgynevezett atyai pofonokat még mindig elbagatellizáljuk. Pedig senki sem lett vagy lesz jobb ember attól, hogy megverik, viszont a traumát egész életében viheti tovább, s szülőként akár a minta követőjévé is válhat. 1997 óta azonban hazánkban törvény tiltja az akár enyhébb fokú fizikai és pszichés bántalmazást is. Mindent, ami sérti az emberi méltóságát. Minden szülőnek kötelessége úgy nevelni a gyerekét és dolgozni a saját lelki fejlődésén, a dühe kontrollálásán, hogy sem indulatból, sem úgynevezett nevelési célzatból ne bántsa őt. Ideje lenne ezt észben tartanunk. Hazánkban évente 30 gyermek hal meg bántalmazás vagy elhanyagolás miatt. A családon belüli bántalmazás több mint hétezer gyermeket érint, miközben hatalmas a látencia. 2005 óta zéró tolerancia van érvényben ezzel kapcsolatban, mégis minden második gyerek úgy véli, hogy egy pofon vagy egy ütés nem számít erőszaknak. Vajon kitől tanulták ezt?

3. A gyereknek joga van ahhoz, hogy ne érje szexuális abúzus, online formában sem

Minden gyereket – nemtől függetlenül – védelem illet meg a szexuális kizsákmányolás és bántalmazás ellen, s ebbe a körbe beletartozik a pornográfia is. Legyen szó akár a szülőről, akár az óvónőről, rokonról vagy akár az edzőről, egy felnőttnek sincs joga a gyerek testét használni. Létezik a bugyiszabály, amit kicsi korától megtaníthatunk a gyereknek, ez annyit tesz, ahogy amit a fehérnemű véd, ahhoz a területhez nem érhet senki, kivéve ha a szülő vagy az orvos szigorúan gyógyító céllal teszi ezt. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a gyereknek joga van azt mondani, hogy az edző nem masszírozhat meg, mert nem akarom, joga van azt mondani, hogy nem öleli meg a nagypapát, joga van ahhoz, hogy ne fényképezzék le meztelenül, s nem kényszeríthetik arra sem, hogy ő küldjön magáról intim jellegű fényképet. Joga van visszautasítani bárki szexuális közeledését, legyen az akármilyen tekintélyszemély: igazgató, pap, orvos, edző, rokon, másik gyerek. S hogy kiből lesz áldozat? Abból, akit otthon a szülei nem tisztelnek, akinek nem hagyják meg a döntési szabadságát, az önbizalmát. Aki azt hiszi, hogy őt lehet bántani, mert otthon ezt tapasztalta. S hogy hányan vannak? A 2020-as év statisztikáiból kiderül, hogy a 0–13 éves gyerekek ellen elkövetett harmadik leggyakoribb bűncselekmény a szexuális erőszak. Abban az évben 222 esetre derült fény, de a szakértői becslések szerint huszonnégy ilyen bántalmazásból csak egy derül ki. Szorozzunk.

4. A gyereknek joga van kifejezni a véleményét és részt venni a döntéshelyzetekben

Ismét egy olyan terület, ahol nem szeretjük, hogy a gyereknek jogai vannak – ám ettől azok még érvényesek. Minden őket érintő ügyben joguk van elmondani a véleményüket, amíg nem sértik mások jogait. A felnőtteknek kötelességük ezt meghallgatni és megfontolni. A szólásszabadság nem 18 éves kortól érvényes, hanem a születéstől. Azaz a gyereknek joga van a nyilvánosság előtt is elmondania a véleményét, vagy hogy klubot, szervezetet hozzon létre a társaival. Vagyis a magyar családoknak figyelembe kell venniük a döntéshelyzetekben a gyerek véleményét, s ugyanez igaz a bíróságokra, intézményekre is. 

5. A gyerek jogai az internet és a közösségi oldalak világában

A kamaszok 74 százaléka napi több mint három órát használja az internetet, 40 százalékuk négy óránál is többet. Majdnem felük átélt már online zaklatást, ami általában kéretlen csetelésekben, fényképküldésekben, kortársaktól érkező bántó kijelentésekben nyilvánult meg. A 14 éven aluli gyerekek harmadától kértek már meztelenül készített fényképet. Tehát a gyerekek jogai nagyon könnyen sérülnek az online térben, így mi, szülők, vagyunk a felelősek azért, hogy a veszélyekre és a lehetséges megoldásokra felhívjuk a figyelmet. Ne posztoljunk a gyerekünkről hiányos ruházatú fényképet, sőt ha nem akarjuk növelni a digitális lábnyomát, akár semmilyet se, amin felismerhető. A reklámok a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány elmondása szerint nemcsak növelik a gyerekek digitális lábnyomát, de zaklatásnak és visszaélésnek is kitehetik őket. Nagy vitákat gerjeszt elvált szülők esetében, hogy ki mit osszon meg a közösségi média felületein a gyerekről. A szülők azonos jogokkal rendelkeznek e tekintetben, a jogszabályok ugyanis abban bíznak, hogy a gyerek érdekeit tartják szem előtt, s nem saját erőfitogtatásukat. Talán mondanunk sem kell, hogy más gyermekéről nincs jogunk fényképeket készíteni és megosztani a szülők engedélye nélkül. 

6. A gyereknek joga van ahhoz, hogy játsszon és pihenjen

Lassan vége az idei tanévnek, a gyerekek mást sem hallanak, mint hogy tanuljanak, csinálják meg a házi feladatukat, tartsanak ki a különórán vagy az edzésen, javítsanak az év végi jegyeiken. Kevesen tudják, hogy a gyerekek alapvető jogaihoz hozzátartozik a pihenés, a szabadidő és a játék is. Az oktatásnak a tananyag átadásán túl a személyiség, a tehetség fejlesztése is célja lenne. Sőt, dolguk felhívni a gyerekek figyelmét a jogaikra is a kötelezettségeik mellett.