isten hit tanulmány eredmény iskola

A magyarok 67, az amerikai lakosság nagyságrendileg 63 százaléka tartja magát katolikus vallásúnak – a számadat persze nem árulkodik arról, közülük hányan gyakorolják is vallásukat. Több felmérés viszont érdekes összefüggést figyelt meg az amerikai diákok vallásossága és a tanulmányi eredményeik közt. Azok, akik inkább hisznek Istenben, jobb tanulmányi eredményeket produkálnak, mondják.

A hit egyenlő a jó iskolai eredménnyel?

A Pew Research Center felmérése szerint a vallásos amerikaiak körében a vallásosság mértéke nem mutat nagymértékű változásokat, egy tizenévesek körében végzett felmérésből ugyanakkor kiderül, hogy a 13 és 17 év közöttiek hasonlítanak leginkább a szüleikre vallásosságukat tekintve. De mi a helyzet a tanulmányi eredményeikkel?

A Horwitz-tanulmány eredményei

Az elmúlt 30 év során szociológusok és közgazdászok számos tanulmányt végeztek, amelyek következetesen pozitív kapcsolatot mutatnak ki a vallásosság és a tanulmányi sikerek között. A rendszeresen vallást gyakorló serdülők jobban teljesítenek az iskolában, mint azok, akik nem – derül ki dr. Ilana M. Horwitz legújabb tanulmányából, amelyet a Stanford's Graduate School of Education végzett. 

Sok kutató azonban megkérdőjelezik az ok-okozati összefüggést és azt, hogy a vallásosságnak a tanulók teljesítményére gyakorolt látszólagos hatása valóban a vallás miatt alakul-e ki, vagy más mögöttes tényezők eredménye. Horwitz eredménye alapján azonban úgy néz ki, hogy az intenzíven vallásos tinédzserek – akiket egyes kutatók „ragaszkodók csoportjának” neveznek – az átlagosnál nagyobb valószínűséggel érnek el jobb eredményt érettségi idején, és magasabb szintű felsőfokú tanulmányokat végeznek. 

Az istenhit ilyen formáit azonosították gyerekeknél

Horwitz a vallási ragaszkodás öt különböző szintjére osztotta be a tanulókat, a legvallásosabbtól a legkevésbé vallásosig: a ragaszkodók, az alkalmazkodók, az elfogadók, az elkerülők és az ateisták. Horwitz tanulmánya azt találta, hogy a legvallásosabb gyerekek érték el a legjobb tanulmányi eredményeket. 

míg az „elkerülők” – nevükhöz híven – „kerülik a vallási részvételt és a vallás életükben betöltött jelentőségének kérdéseit is.” Az ateista (istentagadó) csoporttal ellentétben, ők hisznek Istenben, de sokkal kevésbé vesznek részt a vallási szertartásokon és az imatevékenységekben.

A tanulmányok rávilágítottak arra is, hogy az olyan szokások, mint a lelkiismeretesség és az együttműködés, kapcsolatban állnak a tanulmányi sikerekkel, részben azért, mert a tanárok nagyra értékelik a tiszteletet. Ezek a tulajdonságok hasznosak egy olyan iskolarendszerben, amely a tekintélyelvűségre támaszkodik, és jutalmazza azokat, akik betartják a szabályokat.

Minél inkább hiszel Istenben, annál sikeresebb vagy?

Horwitz úgy találta, hogy a „ragaszkodók” folyamatosan jobb osztályzatokat kaptak, mint az alkalmazkodók, az elfogadók és az elkerülők, miközben a szakadék a ragaszkodók és az elkerülők között volt a legnagyobb. A ragaszkodók átlagos eredménye 3,21, míg a tartózkodóké mindössze 2,92 volt. Még érdekesebb, hogy Horwitz azt állapította meg, hogy a vallásosságnak a tanulói osztályzatokra gyakorolt hatása a legmélyebben a közepes jövedelmű családokra, és a legkevésbé a magas jövedelmű családokra volt hatással.

Kutatása során Horwitz a National Study of Youth and Religion (NSYR) által 2002 és 2003 között gyűjtött felmérési adatokat használta fel. A felmérésben 3290, állami középiskolákból származó serdülő vett részt. Horwitz emellett interjúkat készített 30 diákkal, hogy megértse a vallásosság és a tanulmányi teljesítmény közötti összefüggéseket.

Horwitz részletez még néhány különösen érdekes interjút, megjegyezve, hogy a ragaszkodók gyakran meséltek a szorgalmasságról és a lázadás elkerüléséről, míg az elkerülők ezeket nem említették.

Horwitz az elkerülőkről szóló leírása így szól: „Az elkerülők vagy nem meséltek lelkiismeretességről és együttműködésről, vagy épp lázadásról számoltak be, például ruhát loptak el a bevásárlóközpontból vagy gúnyolódtak a tanáraikon, pedig tudták, hogy ez helytelen.”

Horwitz tanulmánya azt a lehetőséget is tárgyalja, hogy a lelkiismeretes és együttműködő serdülők talán jobban vonzódnak a valláshoz, megmagyarázva a tudományos teljesítmény, tanulmányi eredmények és a vallásos meggyőződésük ereje közötti összefüggést. Azonban úgy ítéli meg, hogy egy ilyen magyarázat nagyon valószínűtlen, mivel a vallás a serdülők életének nagy részében nem önkéntes alapú, hanem sokkal inkább szülői vagy egyéb mintán alapul.

Hogyan nyújthat betekintést ez a tanulmány az oktatási eredmények, a tanulás javításába?

Tekintettel arra, hogy más kutatások is azt mutatják: a gyerekek nagyobb valószínűséggel tartják meg a hitüket, ha vallási intézménybe járnak, amelyek erős és koherens világnézetet ápol, a vallásközpontú oktatás már önmagában is javíthatja a tanulók teljesítményét. 

amelyeket otthon oltottak ki, és erre az iskolában csak még jobban ráerősítettek.

Ha a vallásosságot a serdülők otthoni életének csak egy aspektusaként akarjuk kezelni, Horwitz arra hívja fel a figyelmet, hogy a családi minta és nevelés mélyreható hatásokat gyakorolhat a tanulók tanulmányi teljesítményére. Egy olyan korszakban, amikor a vallásos elkötelezettséget gyakran egyenlővé teszik a tudatlansággal, Horwitz írása új perspektívát vezet be a vallásosság fontosságáról és a társadalmi tőkét növelő és fenntartó képességéről szóló vitába.