gyerek fejlődés lassú

Ez a fajta szülői szorongás végigkísérheti az egész gyerekkort. Eleget eszik-e, megfelelő pózban alszik-e, miért nem emeli a fejét, ha más babák már igen? Ma 4 hetes, akkor a szakirodalom szerint a súlyának ennyinek kéne lennie, a látásának meg úgy kéne működnie. Hat hónapos korára meg kell kétszereznie a testsúlyát. Miért nem fordult még át? Miért nem mondta ki az első szavát az első születésnapján? Soha nem lesz szobatiszta, csak mert 2,5 évesen pelenkás? Mi van, ha nem óvoda- , később meg nem iskolaérett? Rengeteg a kell, a kellene, egy egész elváráshalmaz várja azt a gyereket, aki a mai modern korban világra mer jönni. 

Szögezzük le, az egészséges mértékű szülői aggodalom és odafigyelés igenis szükséges a gyereknevelésben. Vegyük észre, ha valami nem úgy működik, ahogy az ennyi idős babáknál, gyerekeknél szokott, ne féljünk kérdezni az orvostól, s ha kell, szakemberhez fordulni. Ugyanakkor sokkal több aggódó és versengő szülő létezik, mint ahány ténylegesen beteg vagy fejlesztésre szoruló gyerek. Ez egyrészt annak tudható be, hogy mindannyian ahhoz ragaszkodunk, hogy a csemete úgy fejlődjön, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, s ha nem így tesz, abban saját szülői kudarcunkat látjuk, és szégyenkezünk. Pedig ez egyáltalán nincs jó hatással sem a gyerekre, sem ránk.

Lassan fejlődik a gyerek. Na és?

Tudomásul kéne vennünk, hogy az élet sokszínű, mindannyian egyediek vagyunk, és a természet nem olvassa a szakkönyveket. Tehát bizonyos eltérések teljesen normálisak azonos korú gyerekek között. S igen, előfordul, hogy a baba nem abban az ütemben fejlődik. Lassabb a tempója, mint a többieké, de ha az orvos nem lát okot arra, hogy kivizsgáltassuk, akkor egyszerűen hagyhatunk a kicsinek több időt és lehetünk türelmesek. A nagyobbacskáknál előfordul, hogy lassú a feldolgozási képességük. Ezt főleg egy folyton időhiánnyal küzdő, teendőkkel zsonglőrködő, kapkodós típusú szülőnek lehet nehéz elviselni. Suzie Glassman ilyen anyuka, így nagyon nehéz volt megbirkóznia azzal, hogy a lánya tempója miatt mindenhonnan elkésnek. 

A gyerek lassú fejlődése nem biztos, hogy bajt jelez

Mindannyian ismerünk olyan gyerekeket, akik pár perc alatt felöltöznek, maguktól cipőt-kabátot húznak, és már mehetünk is. Nos ők vannak kevesebben. A legtöbb gyerek mélázik, gondolkodik, minden mással foglalkozik, csak azzal nem, hányra és hova kéne odaérnünk. Suzie Glassman lányával még tízéves korában is küzdelem volt elindulni, az anyuka úgy fogalmaz, hogy sikítani tudott volna, amikor ő kapkodott, lánya meg közben olyan sebességgel készülődött, mint egy napozgató lajhár. Ugyanez a probléma áll fenn akkor is, ha a testvérek egyike gyors, idővel versengő típusú, a másikuk viszont lassú. Iszonyú stressz tud így felhalmozódni, ha nem értjük meg, hogy nem vagyunk egyformák.

Mérjük fel a család dinamikáját!

Ahhoz, hogy minél harmonikusabb legyen az együttélés, érdemes átgondolni, melyik családtag milyen tempóval él és miért. Ítélkezés nélkül. Ugyanis a gyorsaság nem az egyetlen előny ezen a világon. Dr. Ellen Braaten, a témában jártas szakember arra kér minden szülőt, hogy mérje fel, kinek milyen a feldolgozási sebessége, azaz milyen tempóban észleli és dolgozza fel az információt, illetve milyen ütemben képes rá reagálni. A leggyakoribb eltérés a gyors szülő és a gyermek lassú feldolgozási sebessége között feszül. Az egyik anya egy olyan Facebook-csoportban keresett szakembert, aki segít lassú feldolgozási sebességű gyermekével élnie. A szülő nagyon csalódott volt, mert a gyereknek szinte egy örökkévalóságba telik megírni a háziját. Nagyon sokat változott a viszonyuk, amikor az anyuka szakember segítségével megértette, hogy gyermekének milyen kimerítő az élete, hogyan dolgozik másoknál keményebben, hogyan próbál minden erejével odafigyelni és cselekedni. Rájött, hogy türelmesebbnek kell lennie, hiszen ami neki, gyors típusú felnőttnek könnyű, az a lányának nagyon is nehéz.

A másik gyakori kombináció a szakember szerint az, amikor a szülő és a gyermek is lassú feldolgozási sebességgel rendelkezik. Ez első hallásra jól hangzik, ám mindketten csalódottak lehetnek, ugyanis szinte mindenhonnan elkésnek. A lassúbb gyereknek ráadásul napirendre, rutinra és extra támogatásra van szüksége, amit a hasonló habitusú szülő nem feltétlenül tud neki biztosítani.

A lassú gyerek nem buta

Az iskolában aztán további gondok adódhatnak. Már most sokkal gyorsabb tempóban tanítanak, mint 20-30 évvel ezelőtt, tekintet nélkül a gyerekek eltérő befogadási képességeire. Egy lassabb hatéves nem tanul meg karácsonyra olvasni, ami miatt akár butának is bélyegezhetik. Pedig senkinek nem kellene karácsonyra olvasni tudni, teljesen téves út ebbe belehajszolni a kis elsősöket. Ahogyan az sem segít, hogy aki nem tudja tartani a tempót, azt megbélyegzik, azaz a maradék önbizalmát is elvehetik. Pedig pár év múlva lehet, hogy semmi különbség nem lesz a gyors és a lassú, de alapos típusú gyerek olvasási képessége között. Az intelligenciának, a kreativitásnak, egy sor képességnek nem feltétele az extra sebesség. Persze előfordul, hogy a lassabb haladás mögött diszlexia vagy ADHD (a szakember szerint a lassabb gyerekek hatvan százalékánál fordul elő ADHD és egyharmaduknál diszlexia), esetleg szorongás áll. De még ez sem jelenti azt, hogy az adott gyerek értelmi képességeivel baj van. 

Türelem, türelem

Szülőként azzal segítünk a legtöbbet, ha megtanulunk időt adni a lassabb gyereknek. Az otthoni teendők és a tanulás esetén is. Minél inkább hajszoljuk őket, annál erősebben szoronganak, míg végül azt sem képesek megcsinálni, amit nyugodt lelkiállapotban gond nélkül tudnának. Beszéljünk az óvodai, iskolai vezetőkkel, hogy legyenek tekintettel a gyerekünkre, és próbálják erősíteni, ne pedig elvenni az önbizalmát. Minél kisebb rajta a nyomás, annál nyugodtabb és reakciókészebb a gyerek, annál gyorsabban képes fejlődni. A lassú feldolgozási sebesség nem javul megalázás, sürgetés vagy épp büntetés hatására, a gyerek ugyanis nem szándékosan rosszalkodik. Viszont lehet, hogy segít neki, ha vele kicsit korábban kelünk, és végigmegyünk egy listán, miket kell megcsinálnunk ahhoz, hogy időben el tudjunk indulni. Lehet, hogy iskoláskorban másmilyen tanulási módszerre vagy extra korrepetálásra lesz szükség. A szakember az ütemtervet is melegen ajánlja, ami átláthatóvá teszi a teendőket és hagy időt a gyereknek arra, hogy váltson a feladatok között. Ezeket érdemes konkrétan megnevezni, azaz ahelyett, hogy felszólítanánk, hogy „tedd rendbe a szobád!” inkább mondjuk el, hogy „légy szíves, vesd be az ágyad, utána pakold el a játékaidat a tárolókba”. Az a szülő, akinek szintén lassabb a tempója, türelmesebben segíthet a gyereknek mondjuk, a házi feladatával, míg a gyorsabb szülő vagy testvér másképp teheti magát hasznossá. A lényeg, hogy ítélkezés nélkül építsünk fel egy olyan családi rendszert, ami az erősségekre épít, és mindenkiből kihozza a legjobbat.