A régi módi, miszerint az apa dolga a pénzkeresés, az anyáé pedig a gyerek ellátása és a háztartási munka elvégzése, mára kikopni látszik. Nem állítjuk, hogy hosszan siratná bárki: ez a rendszer mindegyik felet túlterhelte. Az apák nem tudtak időt tölteni a gyerekükkel, sokszor fürdetésre is alig értek haza, ezt pedig mind ők, mind a gyerek megszenvedték. Apa fáradt, apa nem ér rá, apa dolgozik, apa nincs itthon: nem jó ezt hallgatni egy gyereknek sem, aki ugyanolyan mély kapcsolatot szeretne kialakítani mindkét szülőjével. Nem jó ezt tapasztalni az apának sem, aki aktívan jelen szeretne lenni a családja életében. Azok a nők, akik évekig otthon maradtak a kicsivel, kiestek a munkaerőpiaci pörgésből, emiatt nehezebben tudtak újra elhelyezkedni, addig pedig szinte megőrültek attól, hogy képességeik közül csak azokat használhatták, amelyek a gyerek körüli teendők elvégzéséhez szükségesek. Az apa támogatása nélkül elveszettnek, magányosnak és túlterheltnek érezték magukat.
Ez az a rendszer, amit végre kezdünk magunk mögött hagyni. Ugyan a férfiak még mindig kimutathatóan többet keresnek a nőknél, és az is igaz, hogy az anyákat kisebb arányban alkalmazzák arra számítva, hogy a betegeskedő gyerek miatt többször vesznek ki szabadságot, és nem lehet őket estig az irodában tartani. Még mindig nincs elég négy- és hatórás részmunkaidős munkakör, amelyek betöltésére az anyák ideálisak lennének. Ám mindezen nehézségek ellenére az anyák közül egyre többen dolgoznak, a háztartás és a gyereknevelés terhe pedig kezd megoszlani. Kezdünk rádöbbenni, hogy a férj nem csupán segíteni képes a házimunkában, hanem el is tudja végezni azt, egyenlő munkamegosztásban. Az anya pedig ettől nem lesz rosszabb feleség. Ugyanígy az apa a gyerekre is képes vigyázni, játszani vele, megfelelően gondoskodni róla, kapcsolódni hozzá. S ez nem vesz el semmit a másik szülő iránt érzett szeretetből. Az anyák így képesek aktívan részt vállalni a pénzkeresésben, az apának pedig nem kell(ene) megszakadnia a munkahelyén, és idővel belebetegedni a stresszbe.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden feladatot sikerül egyenlő arányban elosztani. Bár akadnak ellenpéldák, még 2021-ben is a férfiak azok, akik hosszabb munkaidőben dolgoznak, az anyák pedig azok, akik otthon a több terhet viszik azzal, hogy a munkahelyük mellett a gyerekekkel is foglalkoznak. Ebben pedig nagyon hamar felőrlődhetnek, főleg akkor, ha nem egy, hanem kettő, esetleg három gyerek várja őket haza. Nagyon oda kell figyelnie mindkét szülőnek arra, hogy ne egyedül próbálja cipelni a terheket. Hogy segítséget kérjenek a nagyszülőktől, rokonoktól, barátoktól, vagy bébiszittert fogadjanak. A gyereknevelés ugyanis kemény munka, amiben el lehet fáradni, sőt ki is lehet égni. Ezt megelőzendő, az anyának és az apának is tudatosan figyelnie kell a saját energiaszintjére, egészségére, és észrevenni, ha már kritikusan régen pihent.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
Bálint Lilla, a Dívány szerzője új könyvében elmeséli, mi történt az irodalom és a művészvilág híres múzsáival a nagy szerelmek elmúlása után.
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
A fáradt szülő nem jó szülő
Még jobb, ha ebben a házastársa is a segítségére van. Nagyon jó példa erre az a háromgyerekes apa, aki havonta legalább két alkalommal egyszerűen kitessékeli feleségét a házból, hogy annak végre legyen ideje és tere csak magával foglalkozni. A gyerekeik 2, 4 és 15 évesek, azaz folyamatosan akad körülöttük tennivaló. Érzelmileg és fizikailag is kimerítik az anyukát. Ezért férjével együtt úgy döntöttek, hogy pihenőket adnak maguknak – természetesen felváltva. Ám vannak nagyon nehéz időszakok, ilyenkor az apa megmondja a feleségének, hogy haza se menjen este hét előtt. Addig masszíroztathat, pihenhet, találkozhat a barátaival, amíg csak jólesik neki. Kipihentebben tér haza, könnyebben viseli a gyereknevelés terheit, ahogy a férje is, amikor az ő pihenőideje érkezik el.
Mindketten egyetértenek abban, hogy az élet nem foroghat kizárólag a gyerekeik és a házimunka körül. A házastársaknak szükségük van kettesben eltöltött időre, hogy ápolni tudják a kapcsolatukat, de emellett énidőre is, amikor teljesen lelazulhatnak. Amikor a gyerekek távolléte nem arra alkalmas idő, hogy végre felszámolják a hatalmas kupit, és egész nap takarítsanak meg ügyeket intézzenek, hanem arra, hogy szülőből visszaváltozhassanak egy kicsit emberi szükségletekkel rendelkező, fáradt felnőttekké, akiknek pihenésre van szükségük.
