Miközben home office-ban az ember próbál a 100%-hoz legközelebb álló, lehetőleg kétjegyű százalékban teljesíteni munkáltatója felé, a hőségriadót valójában egy árnyas strandon igyekszik a gyerekekkel átvészelni, mert közben szülőként is szeretne legalább értékelhető teljesítményt nyújtani. Míg ezen emészti magát, a kicsinyek közül az egyik csak néha-néha tűnik ugyan fel a homokozóban, még így is sokkal megnyugtatóbb látvány, mint az alig idősebb, aki maga akar már egyedül a vízben pancsolni. De kár is volna azon filozofálni, melyikhez csatlakozna inkább az ember lánya, miközben jobb kézével a laptopon gépel az ölében, balban pedig a legkisebbet lovagoltatja a combján, és együtt énekelnek. Persze, mindez nem velem történt, csak a szomszéd mesélte, de az biztos, hogy 78 nap ebből, bizony sok(k)!
Ezt már senki nem vitatja! És azt sem, hogy a szülőnek is kell tehát egy kis regenerálódás. Erre leginkább már csak akkor tud egy kis időt kiszakítani, amikor a gyermek(ek) le vannak kötve valamilyen oktatási intézmény áldásos tevékenysége által, legalább napi 6-7 órában.
Hogy lehet ennyi idő alatt visszatalálni magunkhoz? Van megoldás?
Egy szeptemberi görbe nap reményében, részleteiben főpróbát tartottam, mibe öljem majd drága időmet, hogy a lehető leghatékonyabban regenerálódjak (a családomnak).
Otthon nem megy
A legnyilvánvalóbb állapotjavulást az alvás pótlása eredményezne, ezért eljátszottam a gondolattal, hogy délelőtt ledőlök otthon, és alszom egy-két órát. Megléptem. A mosógép fehérzaja éppen kellően monoton volt ahhoz, hogy a többéves alvási restanciát azonnal mély álomra váltsa. Egyszer csak azt álmodom, hogy csenget a postás. Visszaalszom a rémálmomból, és megint ugyanazt álmodom. Kikászálódom azért, hátha valóban történik, ajtót nyitok, de nem. Nem jött a postás. A futár jött. A férjem megint rendelt valamit, amiről nem tudtam, a futár pedig azt nem tudta, mennyire rosszkor, fatálisan rosszkor csenget. Közben a mosógép is lejárt, visszafekvés helyett tehát a teregetés időszerű.
Külső helyszín
Nincsenek nagy igényeim, egy árnyas fa alatt a fűben egy jó pléden, micsoda kéj lenne már azt is? Irány a Margitsziget, vagy csak egy közeli park. Ha legalábbis nem emlékeznék a barátnőm történetére, aki megpróbálta, és mielőtt észrevette volna, hogy épp csak annyira lógott le a haja a pokrócról, hogy egy fűbe ásított rágógumi éppen beleragadt hosszú tincseibe, már két kutyus nyalta arcon, két focilabda találta nyakon és egy tollaslabda hullott csukott szemeire, vagyis ettől elég hamar elment a kedvem.
Wellness
Lépjünk szintet! Merjünk nagyot álmodni! Végül is, a samponom is megmondta: megérdemlem! A borsos belépőt ugyan kifizetem őszinte mosolyt magamra erőltetve, de oda mégsem megy az ember egyedül. Hogy kikapcsolódás szele legyen, barátnővel megyek, családtagok kizárva. Igen ám, de mi történik? Alig ázunk pár perce a vízben azon frusztrálódva, hány pluszkilót jelentett a nyár, azon kapjuk magunkat, hogy a téma a gyerekek iskolakezdése, családterápia, házassági kisokos, heti világgazdasági áttekintés a családi költségvetésről, nevezetesen, hogy a nyaralás véreztette-e jobban ki a családi kasszát, vagy a szeptemberi tanévkezdésre felkészülés, vagy a kettő együtt, esetleg mi legyen az ebéd holnap? Nem nyugodtam ettől sem meg.
Shopping
Mégiscsak nőből vagyok. Már a Szex és New York előtt kiderült rólam is, hogy okoz némi beteges gyönyört a beszerzés öröme, különös tekintettel egy-egy magunkra aggatható ruhadarab vagy kiegészítő megszerzése. És bár súlyosan elítélendő környezetvédelmi szempontból minden terápiás jellegű fast fashion szenvedélybetegségnek hódolás, sajnos van az a lelkiállapot, amikor az ember kísértésbe esik. Gyalog mentem, hogy ne kapjak se a parkolóhely-vadászattól, se a parkolási díjtól szívrohamot még a vásárlás előtt, meg különben is extra kikapcsolódás szemlélni a szabad embereket, önként választott programjaik végzése közben a kellemes, nyári melegben, és az önfeledten eltévedt turistákat útba igazítani is. Két órával később, a fülemen is csomag lóg, mintha a karácsonyi nagybevásárlást intéztem volna, amikor egy kirakatban véletlenül megpillantom a tükörképem.
A rengeteg csomag mögül némi zavarral az arcomon nézem magam, bosszant, hogy rengeteg pénzt költöttem már megint, de közben vigasztal is a tudat, hogy minden gyerek és a férjem is hogy fog örülni azoknak a meglepetéseknek, amiket, a magam két ruhadarabján kívül, a rekreációs énidőmben, természetesen kinek, ha nem nekik vettem volna…?
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
