Ezért több az alvajáró gyerek, mint felnőtt

Meglehetősen bizarr jelenet, amikor a gyerekünk az éjszaka folyamán zavarodott és üveges tekintettel belép a szobánkba, komoran mormol valamit magában, és kérdéseinket (többnyire) figyelmen kívül hagyva tevékenykedni kezd. Hasonlóan rejtélyes jelenet, amikor reggel a gyerekszobába lépve egy pocsolyát találunk, azonban semmi nyom nem köti a gyereket annak kialakulásához. Száraz nadrág, száraz ágynemű és semmi emlék arról, hogy bármi is történt volna az éjszaka folyamán. A gyerek valószínűleg alvajárt. A felnőttkori alvajárást általában a stressz okozza, így felmerülhet bennünk annak gondolata, hogy a holdkóros gyerek is lelki nehézségekkel küzd, ám ez a ritkábbik eset.

Mindazonáltal egy alvajáró gyerek már önmagában aggodalomra adhat okot, ha arra gondolunk, hogy a mi és a saját maga tudta nélkül mászkál a lakásban, miközben még az ébrenléti állapotában is állandó felügyeletet igényel. Szülőként érthető módon kezdünk tehát aggódni, amikor hasonló jelenettel találkozunk, s a legjobb, amit tehetünk, hogy utánajárunk, mit tudunk tenni annak érdekében, hogy a gyereket biztonságban tudjuk testileg és lelkileg egyaránt. Ehhez pedig meg kell értenünk, hogy miként is működik az alvajárás. Mi idézi elő, és mit tehetünk a megszüntetése érdekében?

Mi az alvajárás?

Az alvajárás (szomnambulizmus) alapvetően az alvási zavarokhoz sorolandó rendellenesség, egyfajta alvás és ébrenlét közötti állapot, amely akaratlan (nem tudatos) motorikus és verbális tapasztalatokkal jár. Egy alvajáró ember ébernek tűnik: nyitva tartja a szemét, felül, járkál, értelmesen beszél, sőt bármely egyéb berögzült tevékenységet (főzés, autóvezetés) is képes folytatni.

A gyerekek esetében persze ritkán kell tartanunk az utóbbi példáktól, ugyanakkor ők is képesek minden olyan tevékenységre, amelyet már annyira begyakoroltak, hogy különösebb gondolkodás nélkül is el tudnak végezni. Ilyen lehet például a vécére menés, az öltözködés vagy ezeknek részfolyamatai. Alvajárás során elképzelhető ugyanis, hogy míg az agy irányító, döntéshozatallal foglalkozó területe az alvás következtében inaktív, addig a mozgásközpontja aktív marad, így minden mozdulatsor, ami nem igényel komolyabb koncentrációt, gond nélkül végrehajtható. Az alvajárás során végzett tevékenységek különlegessége, hogy miután az ember/gyerek nincs tudatában annak, amit csinál, reggel nem is emlékszik semmire. Sőt, a történések pillanatában kizökkenteni sem könnyű, hiszen az alvajárás leggyakrabban a mélyalvás (non-REM) fázisában játszódik le. Ilyenkor nem álmodunk, és általában mozgásképesek sem vagyunk, hiszen ez a test teljes regenerálódásának időszaka. Az alvajárás ennek a folyamatnak mond ellent, s teszi fel a kérdést: hol történik a zavar és a rendellenes működés? Bár a kutatók a mai napig vizsgálják az összefüggéseket, bizonyos feltételezéseik megismerése máris közelebb vihet minket a jelenség megértéséhez.

Az alvajárás a gyerekek természetes fejlődésének velejárója lehet

Ami egyértelmű tény, hogy az alvajárás sokkal gyakoribb jelenség gyermek-, mint felnőttkorban. Általában 4 és 16 éves kor között szokott előfordulni – ez alatt az időszak alatt sem kifejezett rendszerességgel –, a kamaszkor végeztével a gyerekek többsége teljesen el is hagyja. Ezt a folyamatot ismerve a szakemberek eltérő okokat vélnek a gyerekkori és a felnőttkori alvajárás hátterében. Míg a felnőtteknél rendszerint a túlzott stressz, inszomnia, esetleg depresszió következtében alakulhat ki a leggyakrabban ez a rendellenesség, addig a gyerekeknél a még nem teljesen fejlett agyi működést vélik felelősnek.

Az alvási ciklusok folyamán két fázis váltakozik: a mélyalvás (non-REM) és a gyors szemmozgás fázisa (REM). A két periódus közötti váltás pedig komplex agyi folyamatot igényel, hiszen a csere következtében nemcsak az agyi központok aktivitása változik, hanem általuk az egész test működése is (izomlazítás, hormonfelszabadulás, stb.). Ha azonban nincs meg az ehhez szükséges rendezettség és összhang az agyi központok között, a mélyalvásból való váltás során könnyen alakulhat ki alvajárás, azaz a két fázis közötti részben éber, részben alvó állapot. Miután a gyerekek növekedése alatt a különböző agyi területek eltérő ütemben fejlődnek, előfordulhat, hogy hiányzik a szükséges agyi együttműködés (pl. időzítés) a zökkenőmentes folyamathoz. 

A gyerekek védelmében

A gyerekek alvajárását tekintve tehát ritkán van okunk aggodalomra, hiszen rendszerint csupán a még éretlen agyuk áll a viselkedés hátterében, ami idővel magától rendeződik. Talán okoznak nekünk pár kellemetlen éjszakát (vagy reggelt) azzal, hogy holdkóros állapotukban a szoba közepére (vagy a szekrényebe) pisilnek, esetleg üveges tekintettel, szótlanul, de határozottan bemasíroznak a szobánkba a frászt hozva ránk, de ez legyen a legnagyobb baj.

Az alvajárás első előfordulása esetén persze érdemes pár biztonsági intézkedést tenni annak érdekében, hogy a gyereket is biztonságban tudjuk. Zárjuk a bejárati ajtót, s gondoljuk át azokat a tevékenységeket, amelyeket a gyerek már valószínűleg zsigerből elvégez, de esetleg veszélybe kerülhet az éjszaka folyamán. Az alvajáró gyereket óvatosan ébresszük, vagy csak terelgessük vissza a szobájába aludni! Amíg nem mondható rendszeresnek az alvajárás, egyéb teendőnk nincsen. Ha viszont gyakran előfordul, akkor fontos, hogy szakértői segítséghez forduljunk, akivel közösen feltérképezhetjük a holdkórosság valódi okát (szorongás, idegrendszeri rendellenesség, stb.), és orvosolni tudjuk a problémát. Mert a nyugodt, kielégítő alvás mind a test, mind a szellem megfelelő működéséhez szükséges, fejlődésükhöz pedig különösen.