Szuperintelligens gyerekek tehetséggondozására épül a Mensa Suli+ programja

Van egy hely a főváros szívében, ahol a tanév minden második szombatján kiemelkedően magas intelligenciájú gyerekek tanulnak, gyakorolnak, játszanak együtt, és ahol egyéni érdeklődési körüknek megfelelően mentorálják őket. Merthogy az ő útjukat is egyengetni kell. Erről beszélgettünk a projekt egyik ötletgazdájával, Bogdán Richárddal.

A kezdetek

„Az elmúlt évek során rengeteg szülő megkeresett minket azzal, hogy az ő gyereke kiemelkedően tehetséges, mit kezdjen vele, hogyan kezelje a helyzetet. Másfelől sok Mensa-tagnak, köztük nekem is általános iskolás korú gyerekeim vannak, és annak ellenére, hogy az enyémek nem is járnak rossz iskolába, napi szinten szembesülök a magyarországi oktatási rendszer hiányosságaival. Ezekből a tapasztalatokból született meg az ötlet, hogy amivel a közoktatás nem tud érdemben foglalkozni, azt rendszerbe foglaljuk. Ám mivel a Mensa csak 17 éves kor felett fogad tagokat, ez egyfajta szürkezóna volt, és ezt a szürkezónát szerettük volna kifehéríteni, amihez remek inspirációt és mintát jelentett számunkra a Mensa csehországi egyesületének tehetséggondozó programja” – kezdi mesélni Bogdán Richárd, a Mensa HungarIQa volt elnöke, aki jelenleg elnökségi tanácsadóként tevékenykedik az egyesületben.

„Egyéves előkészítő munkát követően dr. Gyarmathy Éva pszichológussal, Fuszek Csilla tehetséggondozási szakemberrel és dr. Kovács Kristóffal, a Mensa felügyelő pszichológusával közösen végül 2017 szeptemberében meghirdettük a programot, először csak a mensás szülők körében, egyfajta teszt gyanánt. Azért a 10-11 éves kort lőttük be alsó korhatárként, mert ahhoz, hogy hatékonyan tudjuk működtetni a foglalkozásokat, a gyerekeknek már bizonyos alapkompetenciákkal rendelkezniük kell. Ahogy a Mensa-tagság felvételijénél, a Mensa Suli+ esetében is egy IQ-tesztet kellett kitölteni a jelentkezőknek, ám itt nem volt meghatározva egy egzakt ponthatár, hanem azt mondtuk, hogy valamennyi jelentkező közül a 12 legjobbat vesszük fel. Emlékeim szerint egyébként az utolsó helyen végzett diák is 95 százalék felett teljesített” – mondta el Bogdán Richárd. Azóta is minden ősszel, így idén októberben is újabb évfolyammal bővül a hároméves Mensa Suli+ program.

Mi mindent csinálnak a gyerekek?

A találkozókra minden második szombaton, a Mensa HungarIQa hatodik kerületi székhelyén kerül sor, ahol minden alkalommal más-más témakört dolgoznak fel a diákok egy-egy szakavatott előadó segítségével.

„A foglalkozások általában mentális aritmetikai gyakorlattal kezdődnek, például szorobánnal dolgoznak a gyerekek, majd a számolásokat már fejben végzik el. Ezt odáig lehet fokozni, hogy egyszerre két matematikai műveletet hajtanak végre fejben a diákok, amivel nagyon jól fejleszthető a munkamemória. A húszperces bemelegítést egy hatvanperces előadás követi, ami a tudatos táplálkozás és genetika témakörtől kezdve a képzőművészeten és közgazdaságtanon át a programozásig szinte bármi lehet, ami a gyerekek és a 21. század igényeinek egyaránt megfelelnek.”

Témaköreinkkel az iskolarendszer hiányosságaira próbálunk reflektálni,

hogy a gyerekek ne csak a múlttal, hanem napjaink legfontosabb kihívásaival is közvetlen kapcsolatba kerüljenek. A húszperces szünetet húsz perc zsonglőrködés követi, ami egyrészt lazításnak is jó, másrészt igen hatékony figyelemmegosztási gyakorlat, hiszen segít az egyensúlyrendszeren keresztül a mozgás és az észlelés összehangolásában, a kontrollfunkciók fejlesztésében, és így a kognitív működés megalapozásában. És persze fejleszti a mozgáskoordinációt is – akárcsak a dobolás, mely szintén kiváló módja a homloklebeny edzésének.

„Az előadás második része már egy interaktív munkafolyamat: van, hogy programozni, van, hogy tőzsdézni tanulnak a diákok, és ki is próbálhatják magukat egy virtuális platformon, játékos formában. Elképesztő, hogy ezek a 10-11 éves fiúk és lányok megértik a tőzsdézés alapjait, ami az én generációmból sokak számára a mai napig teljesen idegen dolog, hiszen a mi mindennapjainknak annak idején ez nem volt része. De fontos tárgy a retorika is, melynek alapjait mind elméletben, mind gyakorlatban megtanulhatják a gyerekek: azt, hogy hogyan tudnak magabiztosan kiállni és prezentálni, hogyan tudják összeszedni, rendszerezni a gondolataikat, valamint megfelelő hanghordozással, gesztikulálással felkelteni és fenntartani közönségük figyelmét” – magyarázza Bogdán Richárd.

Mint azt a tehetséggondozó program főszervezője elárulta, a képzést háromévesre tervezték, ám a koronavírus-járvány az ő számításaikat is keresztbe húzta, ezért a legelső évfolyam számára, amelynek a tagjai idén tavasszal végeztek volna, októberben kezdődik a „ráadás”. 

„A képzés első két éve alatt igyekszünk beazonosítani, hogy van-e olyan terület, amiben egy-egy tanuló kiemelkedően tehetséges, és amennyiben ez sikerül, az érdeklődési területüknek megfelelő mentort keresünk számukra, akivel az általuk közösen meghatározott projekten dolgozhatnak. A legnagyobb meglepetés számunkra az a kislány volt, aki közlekedésszervezést választott, ami rendkívül komplex gondolkodást igényel, és nem is volt olyan egyszerű megtalálni számára a megfelelő szakembert. A harmadik év tehát a mentorprogramról szól, aminek tapasztalatairól és végeredményeiről sajnos még nem tudok beszámolni, februárban ugyanis mi is leálltunk, pontosabban az online térbe kényszerültünk, ezért ősszel újraindítjuk a mentorálast, és a tervezett három év helyett négy év alatt fog végezni az első évfolyam.” 

Hogyan függ össze tehetség és intelligencia?

Az intelligencia és a tehetség nem feltétlen egymást fedő fogalmak. Ennélfogva a szakértők vagy a pedagógusok között sincsen teljes egyetértés a fogalommeghatározásban, hiszen több irányból is megközelíthető a tehetség kérdése. A tulajdonságorientált megközelítés szerint a különleges tehetségű tanulók nemcsak magas színvonalú teljesítményre képesek, hanem intellektuális kreativitással, speciális elméleti és vezetői képességekkel is rendelkeznek. A teljesítményorientált modell követői számára viszont kizárólag a tanulók elért eredményei bizonyítják valamely különleges tehetség meglétét.

A többszörös intelligencia elmélet szerint létezik nyelvi (verbális), logikai, képi-térbeli, mozgásos (testi), zenei, természeti, társas, valamint személyes (önismereti) intelligencia. Az érzelmi intelligencia jelentősége pedig azért kiemelkedő, mert mindent áthat. 

„Az információfeldolgozás alapján megkülönböztetjük a fluid és a kristályos intelligenciát. A fluid intelligencia – vagyis hogy mit kezdünk egy új információval – az, amit mi a Mensánál mérünk. A kristályos intelligencia pedig azt mutatja meg, hogyan használjuk fel a már meglévő ismereteket. A tehetség és az intelligencia kapcsolata igen bonyolult kérdés, mert attól még, hogy valakinek magas a zenei intelligenciája – azaz a zenében tehetséges –, nem biztos, hogy a fluid intelligenciája is magas. Nem tudni például, hogy ha Beethoven ma élne, Mensa-tag lehetne-e vagy sem. Nagy valószínűséggel a fluid intelligenciája is magas volt, az ugyanis egyfajta háttértámogatás az egyéb intelligenciákhoz, de ez nem száz százalékig biztos” – mondta a Mensa Suli+ főszervezője. 

És ha már itt tartunk, fontos megkülönböztetni az okos és az intelligens jelzőket, ezek ugyanis a köznyelvben gyakran összekeverednek. Mint arra Szakály Attila, a Mensa HungarIQa egyik legelső tagja tavalyi cikkünkben felhívta a figyelmet, a Mensa tagjai átlagon felüli intelligenciával bírnak, de ettől még nem feltétlenül okosak: „Az intelligenciát úgy érdemes elképzelni, mint egy éles kést. Ám ezzel a késsel minden egyes ember a személyiségétől függően azt kezd, amit akar. Van, aki nem használja, nem kamatoztatja, és az élete semmiben sem tér el a nagy átlagétól, ő így érzi jól magát. Aki viszont jól forgatja ezt a kést, azaz jól hasznosítja a képességeit, az akár komoly eredményeket is elérhet az életben.”

„Ami biztos – folytatja Bogdán Richárd – hogy a kiemelkedően magas intelligenciájú gyerekek a normális oktatási rendszerben nagyon nehezen tudnak érvényesülni, ezért olyan fontos, hogy folyamatosan biztosítva legyen számukra egy olyan ösztönző tanulási közeg, ahol nem devianciaként, hanem értékként tekintenek kivételes tehetségükre, és ahol kibontakoztathatják kompetenciáikat.”

„Nem az a cél, hogy megtaláljuk az új Mozartot vagy Einsteint”

Tévedés azt gondolni, hogy az átlagon felüli képességekkel rendelkező gyerekek élete tündérmese, sőt, minél nagyobb az intellektuális szakadék köztük és kortársaik között, annál nagyobb a valószínűsége a beilleszkedési nehézségeknek és végső soron a boldogtalanságnak. A kiemelkedően intelligens gyerek is vágyik az elfogadásra és a közösséghez tartozás érzésére, és ha ezt nem tudja megszerezni, mert furcsának tartják és mert nem ugyanaz az érdeklődési köre, mint a kortársainak, akár tartósan visszavonulót is fújhat a társas érintkezésektől. A boldogtalanság másik forrása az, hogy bár a tehetségük egyértelműen megmutatkozik, ezek a gyerekek fizikailag és lélekben az életkoruknak megfelelően működnek. Egy felnőtt intelligenciája egyesül bennük egy gyerek pszichéjével, gyerektestben, fejlődésük pedig nem mutat egységes képet, nem ugyanabban az ütemben zajlik.

A két legnagyobb kihívás egy oktatási intézményben a nagyon gyenge képességű gyerek – és a nagyon tehetséges.

„Mi a profilunkból adódóan utóbbiak felkarolásával foglalkozunk. A célunk nem az, hogy új Mozartokat meg Einsteineket képezzünk ki, hanem hogy támogassuk a gyerekeket egyéni fejlődésükben, másfelől pedig az, hogy egy szabad hozzáférésű kezdeményezés révén a társadalom, az emberiség javára fordítsuk az intelligenciát. A Mensa Suli+ programban hasonló felfogású, hasonlóan gondolkodó gyerekek tanulnak együtt, akik tudják követni egymás gondolatmenetét, jól megértik egymást társaikkal, ezért felszabadultak, motiváltak maradnak, nem mellesleg a hasonlóan magas intelligenciájú gyerekek találkozása szociális készségeiket is fejleszti, önbecsülésükre is jó hatással van” – összegezte Bogdán Richárd.