„Boldog 18. szülinapot utólag is, kislányom! Tudnál kölcsönadni százezret?”

Magyarországon minden évben 8-10 000 gyereket emelnek ki a családjából, és 140 000 olyan gyerek él az országban, akinél körülményei miatt fennáll a családból való kiemelés lehetősége. A gyermekvédelem egyfajta szükséges rossz, amit hibátlanul csinálni nem lehet, de aminek minden pillanatban a megtört sorsú gyerekek életkörülményeinek és kilátásainak javítása kell hogy legyen a célja.

Az SOS Gyermekfalvak által készített ötrészes videósorozat gondozottak személyes történetein és az ellátórendszerben dolgozó szakemberek segítségével enged bepillantást a gyermekvédelmi ellátórendszerbe, és mutat rá a jellemző hiányosságokra is. 

1. A kiemelés

A családból való kiemelés (még ha bántalmazás vagy elhanyagolás miatt következik is be), rendkívül traumatikus élmény az érintett gyerekek számára. Az eljárás van, hogy közvetlen veszélyt, például a gyerek súlyos fizikai vagy lelki elhanyagolását, bántalmazását szünteti meg, de olyan is előfordul, hogy az intézkedéshez közvetve a gyerek rossz szociális körülményei vezetnek el. Bár a gyermekvédelmi törvény tiltja a gyerekek családból való kiemelését pusztán szociális alapon, a szakemberek kezében kevés az érdemi alternatíva.

Azoknak a családoknak az esetében, ahol generációk óta húzódó mintázatba rendeződik a súlyos depriváció, a mélyszegénység, a rossz életkörülmények és az ebből eredő hátrányok, a helyi szakembereknek nagyon nehéz nem kiemelniük a gyerekeket. A gyerekvédelmi intézkedések nagyobb része az ellátórendszeren keresztül érkező jelzések alapján indul el, mintegy 20-25 százalékuknál pedig valamilyen állampolgári bejelentés (például a szomszéd jelzése) alapján kezdődik eljárás. 

2. Beilleszkedés

A családjukból kiemelt gyerekek első intézményi benyomásai nagyon komoly nyomot hagynak a személyiségükön. Az itt szerzett benyomások egész életükre beléjük égnek, mert érzelmileg nagyon törékeny állapotban kerülnek be. Akármilyen trauma is érte őket otthon, az érzelmi megterhelés óriási, hiszen ők úgy vannak „benn”, hogy ott „kint” nekik családjuk van. Teljesen normális ezért, ha a bekerülő gyerek tiltakozik, ha őrjöng, ha a kamasz szökik. A beilleszkedésben nemcsak a gyerekekkel dolgozó szakemberek, de a kortársak is nagyon sokat segíthetnek, és nagyon sokat jelent az is, ha testvérek együtt maradhatnak a gondozás keretein belül is. 

A kiemelt gyerekek számára sajnos a legtöbbször nem a kiemelés az utolsó költözés. A gyermekvédelemben töltött éveik során a legtöbben több intézményben megfordulnak, illetve több nevelőszülőhöz is kerülhetnek. Bár a 12 éven aluli gyerekek számára a törvény előírná a nevelőszülői ellátást, harmadukat mégis gyermekotthonban helyezik el, mert jelenleg nincs elegendő nevelőszülő a hálózatban. A gyerekek átlagosan 5,5 évet töltenek gyerekvédelmi gondoskodásban, az  évek előrehaladtával a családjukba való visszagondozásuk esélye egyre csökken. 

 3. Élet állami gondozottként

Néhány évtizeddel ezelőtt a családjukból kiemelt gyerekek nagyobb intézményekben, úgynevezett gyermekvárosokban éltek, ezekben az intézményekben személyes figyelem alig jutott egy-egy gyerekre. A gyermekvárosokat a rendszerváltozás után kezdték el felszámolni, helyüket a barátságosabb lakásotthonok és a még mindig épülő nevelőszülői hálózat vette át. A nevelőszülők a gyerekeket jellemzően rövidebb időszakokig nevelik intézményi keretek között vagy saját otthonukban, és az ellátás célja, hogy a gyerekek sorsa véglegesen rendeződjön, például örökbefogadás útján.

Míg azonban az örökbefogadásra általában éveket kell várni, nevelőszülőből hiány van, és a gyerekeknek sokszor újabb traumát jelent, hogy többször kell átélniük a nevelőszülőtől való elválás élményét. Pedig a legtöbbjükkel megtörténik. A nevelőszülőség ugyanis munka, amiben dolgozva ki lehet égni, amiből nyugdíjba kell menni.

4. A nevelőszülő

Móricz Árvácskájának idejében szinte bárkiből lehetett nevelőszülő, az „állami gyereket” sokszor csak munkaerőként vették magukhoz a vidéki családok. Ma sokkal szigorúbb feltételeknek kell hogy megfeleljenek a leendő nevelőszülők, ezért a jelentkezőknek csak kisebb része alkalmas a feladatra. A leendő nevelőszülőknek felkészítő tanfolyamon is részt kell venniük, ahol a gyerekek mélyebb megértéséhez, és a leggyakrabban felmerülő problémák megoldásához kapnak fogódzót.

Előfordul, hogy egy nevelőszülő akár tíz vagy több évig, felnőtté válásáig gondoskodik egy-egy gyerekről, de a nevelőszülői hálózatból ma is sokan hiányoznak. Míg az örökbefogadásra nagyon nagy igény van, a nevelőszülői munkára jóval kevesebben vállalkoznak, és jellemzően sokkal nagyobb a szakemberhiány az ország gazdagabb régióiban. A nevelőszülői ellátásnak az észak-magyarországi vagy éppen a Bács megyei régióban sokkal nagyobb hagyománya van, mint például Budapesten vagy a nyugati régióban, pedig a munkájukra itt is nagyon nagy szükség lenne. 

5. Kirepülve

Egy saját családjában, jó körülmények között nevelkedő 18 éves fiatalnak jellemzően legalább öt, de inkább tíz éve van elindulni a felnőtté válás útján. A gyermekvédelmi gondoskodásban élő fiataloknak nagykorúvá válásuk után sokkal hamarabb meg kell kezdeniük a számukra egyébként jelentősen nehezített önállósodást. Azok, akik még tanulnak, vagy bár dolgoznak, de nem keresnek eleget az önálló megélhetéshez, 25 éves korukig utógondozói ellátást igényelhetnek. 

Azok a fiatalok, akik legalább öt évet eltöltöttek a gyerekvédelmi rendszerben, életkezdési támogatást kapnak, aminek összege maximum 1,6 millió forint lehet. Az összeg egyszerre hatalmas és nagyon csekély. Hatalmas, mert a rendszerből kikerülő fiatalok jelentős része nincs felkészülve arra, hogyan kezelhetne ennyi pénzt, és csekély, mert családi támogatás nélkül önálló lakás vásárlására aligha elég ennyi. Gyakori, hogy a nagykorúvá vált gondozottak családtagjai 18 éves koruk után előkerülnek és pénzt kérnek a gyerekektől, gyakran úgy, hogy előtte évekig nem is érdeklődtek irántuk. A gondoskodásból kikerült fiatalok egy része (még ha eleinte szorong is a rá váró kihívásoktól és attól, hogy nincs hova visszamenni) teljes értékű felnőtt életet tud élni az óriási hátrány ellenére, amiben kiemelkedő jelentősége van a velük foglalkozó nevelőszülőknek is.