Mitől lesz a gyerek számára öröm a mozgás?

Középiskolásként keveselltem a heti 2-3 tesiórát, hiszen ott sikerült ténylegesen levezetni a felgyülemlett feszültséget – persze csak módjával – és pótolni a sok ücsörgés okozta mozgáshiányt. Miután letudtuk a kötelező köröket, közkívánatra két csoportra oszlott az osztály, és az óra második fele izgalmas röplabda- és focimérkőzésekkel telt. Ehhez persze kellett a tanárunk rugalmassága is, aki mindig lelkesen motiválta a brigádot, és az olyan helyzeteket is megértően, türelemmel kezelte, amikor valamelyikünk éppen nem volt a topon. Ez a játékos közeg kedveltette meg velem a sportolást, és alakított ki bennem egy egészséges versenyszellemet.

Természetesen az sem mindegy, milyen mintát hozunk otthonról: egy tunya szülő nyilván nem fogja átadni az utódainak a mozgás szeretetét, de versenyeztetni sem kell feltétlenül a gyereket ahhoz, hogy egészséges életmódra neveljük. Arról, hogy mi lenne a megfelelő és hatékony hozzáállás az iskolában és otthon, Igás Andor testnevelő tanár, edző és családapa osztotta meg velünk a gondolatait.

A példamutatás kevés

„Egy testnevelő tanár olyan helyzetben találkozik a gyerekekkel, amilyenben még a szüleik is csak nagy ritkán, pedig ez az egyik legősibb tevékenységünk: a játék. Ebben a műveletben készíti fel magát az életre szinte minden emlősállat. Játék során tanulunk meg emelt fővel veszíteni, tovább küzdeni a fáradtságban, felfedezni az erősségeinket, elfogadni a saját és társaink gyengeségeit. Vagyis a játékos tanulás és testfejlesztés a pszichés fejlődés meghatározó tényezője” – mondta a Díványnak Igás Andor, aki eddigi pályafutása során tanított általános iskolásokat, kollégiumi nevelőként foglalkozott speciális iskolásokkal, három éve középiskolai pedagógusként tevékenykedik, emellett egy feltörekvő sportág, a gyorstollas kiskunhalasi sportkörének szakvezetője, edzője és játékosa.

Szerinte az, hogy egy testnevelő tanár elhivatott, pozitív beállítottságú és egészséges életmódot képvisel, a példamutatáshoz elengedhetetlen, de korántsem elegendő feltétel.

„Ahhoz, hogy kivívjuk a fiatalok figyelmét és tiszteletét, hogy együttműködésre ösztönözzük őket és átadjuk nekik a sport szeretetét, nagyfokú kreativitásra, jó szervezőkészségre, fegyelemtartásra és humorra is szükség van. Ha partnerként kezeled a diákokat, ha aktívan kiveszik a részüket egy-egy sportprogram lebonyolításából, sokkal nagyobb eséllyel alakul ki náluk a belső késztetés a mozgásra. A modern pedagógiában már elsődleges szempont a tanulók bevonása, és a Magyar Diáksport Szövetség is remek testnevelő tanári továbbképzéseket szervez az újszerű szemléletmód  elsajátításához: ilyen például az aktív órakezdés, a fesztiválszerű feladatkiosztás, feladatkártyák használata, tantárgyközi kapcsolódások erősítése” – magyarázta a pedagógus.

Bizalom, biztatás és egy kis csalás

„Fontos, hogy a diákjaim tudják, elfogadom őket minden nehézségükkel együtt. Ha bíznak a tanárban, akkor parancsok helyett elég kérni, fegyelmezés helyett kérdezni, és persze a megfelelő biztatásnak is óriási ereje van, főleg, ha a gyerek önbizalmának megerősítéséről van szó” – véli Igás Andor. Persze előfordul, hogy egy-egy szokatlan módszer lesz a nyerő.

„Néhány éve egy ügyes magasugró tanítványomat készítettem fel egy versenyre. Gyakorlás közben elérkezett egy magasság, amivel nem tudott megbirkózni. Az akkori motivációs tárházam teljes garmadáját bevetettem, de nem sikerült elhitetnem vele, hogy át tudja ugrani a lécet, ezért egy kis csaláshoz folyamodtam, amit azelőtt soha nem csináltam. Úgy tettem, mintha állítanék a léc magasságán, majd odakiáltottam a lánynak, hogy lejjebb raktam 3 centiméterrel. Ő aztán nekifutott, és elsőre átugrotta, de úgy, hogy 5 centivel feljebb is tehettem volna – árulta el az edző. – A csalásomat persze be kellett neki vallanom, így ezt a trükköt nála már nem tudtam később bevetni, de számára is tanulságos volt: ha elhisszük, hogy képesek vagyunk rá, meg is tudjuk valósítani.”

Mi van, ha a gyerek túlsúllyal és alacsony önértékeléssel küzd?

Magyarországon minden negyedik gyerek túlsúlyos, ez az állapot pedig általában együtt jár az önbizalomhiánnyal, a kisebbrendűség érzésével vagy akár a testmozgáshoz való negatív hozzáállással is.

„Az elhízás az egyik legnagyobb kihívás a pedagógus számára is. A mindennapos testnevelés közelebb vitt minket a megoldáshoz, de az iskolák nagy részében megfelelő helyszín, eszközök és humán erőforrás hiányában csak apró elmozdulás látszik. Egy testnevelő tanár segíthet abban, hogy a gyerek megtalálja a számára legszimpatikusabb mozgásformát, de el is riaszthatja a mozgástól, ha nem megfelelő motivációt alkalmaz. Azon túl, hogy a diákok egyéni igényeit és fejlődését nyomon követve rendszeres visszajelzéseket ad a diákok számára – ami persze egy-egy nagyobb osztály vagy csoport esetében nem olyan egyszerű –, egy jó tanár érzékenyíteni tudja a gyerekeket az őket érintő fontos, gyakran kínos témák közös megvitatásával, hogy ne csak a saját, de társaik érzelemvilágát és látásmódját is minél közelebbről megismerjék” – fűzte hozzá Igás Andor. 

Évek múltán nemcsak annak marad nyoma a fiatalok életében, hogy pontosan mit is csináltak egy-egy általános vagy középiskolai tanórán, de annak is, hogyan érezték magukat, hogyan élték meg azt a tevékenységet. 

A szülő is partner legyen, ne egy José Mourinho

Szép dolog, ha a szülő sportol és ezzel példát mutat, de még szebb és fontosabb, hogy játsszon a gyerekével, hogy szervezzen minél több közös programot a szabadidő aktív eltöltésére. 

„Mindig arra kérem a szülőket, hogy sportcipőben érkezzenek, ha órát látogatnának. Több diák mesélte egy-egy ilyen nyílt nap végén ragyogó arccal, hogy nem is emlékszik, mikor fogócskázott vele utoljára az anyukája vagy az apukája. A közös játék és az őszinte beszélgetések az alapja a mozgás megszerettetésének” – fűzte hozzá az edző. 

Hogy mivel támogathatod és ösztönözheted a gyereket a sportolásra, és mi az, amit semmiképp ne tegyél? Íme, néhány hasznos tipp Janis B. Meredith edzőfeleségtől és sportanyukától: 

• Kérdezd meg egyszer, de ne faggasd. Hogy ment az edzés? Hogy érezted magad a játék során? vagy Mit szeretnél elérni a sportolással? Mi az, ami miatt szereted ezt csinálni? Egy-két kérdés az érdeklődés jele, a gyakori faggatózás viszont már felér a nyomásgyakorlással.
• Mutass érdeklődést a gyerek által űzött sport iránt: amikor, csak tudsz, legyél jelen a mérkőzésein, játsszatok együtt, szervezzetek házi bajnokságokat. A lényeg, hogy jó móka és ne kényszer legyen a mozgás. 
• Ne hagyd, hogy a szorongásod beleszóljon a gyerek dolgaiba, ha nem akarsz a belső motiváció kialakulásának útjába állni. Ne az legyen a gyerek számára a sportolás és küzdelem célja, hogy téged boldoggá tegyen.
• Hagyd, hogy élvezze a játékot, számon tartsa az eredményeit, a győzelmeit és a fejlődését, hiszen a sikerélmények még motiváltabbá fogják tenni. 
• A kemény munkáért dicséret jár, de véletlenül se éreztesd a gyerekkel, hogy a szeretetedet csak kiváló teljesítménnyel érdemelheti ki, és az állandó jutalmazás sem jó ötlet. 
• Hagyd, hogy önállóan döntsön és szembenézzen döntései következményeivel, hiszen ezekből az élményekből tanul a legtöbbet.

Bármit is teszel, ne hibáztasd magad, ha a gyerek nem elég motivált vagy nem a megszokott formáját hozza. Nem attól leszel menő szülő, ha a te gyereked az osztályelső vagy a diákolimpiai bajnok csapatának kapitánya. Inkább próbáld megérteni, mire vágyik, és támogasd, hogy elérje a céljait.