Szülőként persze ez komoly próbatétel, ezért aztán vannak, akik az első pillanatban beavatkoznak, inkább biztonságba helyezik a gyereket. Pedig ezzel csak ártanak, különösen, ha babakorban fogják vissza a gyereküket, mert ami kimaradt, azt nagyon nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk utólag pótolni. Tehát valójában azzal teszünk jót, ha engedjük kísérletezni, mert így ismeri meg a testét és a képességeit – írja a Fatherly.
Legyen biztonságos a környezet!
A gyerekek kíváncsiak, és szeretnek mindent felfedezni a házban, ezért az a legjobb, ha minden általuk elérhető helyiséget gyerekbiztossá teszünk. Tegyük el a polcokról a törékeny dolgokat, helyezzük át a növényeket (különösen a mérgezőket), az evőeszközös fiókra tegyünk gyerekzárat, és a konnektorokba is tegyünk biztonsági dugót. Nagyjából 3 éves korig lesz ezekre szükség, akkor lesz már elég nagy a gyerek ahhoz, hogy megértse, vannak dolgok, amelyek veszélyesek számára.
Engedd felfedezni!
Ha azt szeretnéd, hogy magabiztos legyen, ne rettenjen meg az új helyzetektől, akkor engedd meg neki, hogy felfedezze a házat, a játszóteret. A korlátozások helyett inkább biztassuk és támogassuk – természetesen csak akkor, ha biztonságos. Az állandó „fejezd be”, „ne csináld”, „mássz le onnan” helyett inkább legyünk a közelben, hogy be tudjunk avatkozni, ha szükséges.
Ne dramatizáld túl az apró sérüléseket!
Rossz látni, ha elesik és megüti magát, de fontos, hogy az ilyen eseteket ne reagáljuk túl, mert általában ezek nem súlyos sérülések. Ne rohanjunk oda azonnal, hanem várjuk meg, hogy ő hogyan reagál. Lehet, hogy csak körbenéz, leporolja magát, és már szalad is tovább.
Mindenféle kalandra szükség van
Vannak gyerekek, akiknek egy kalandpark jelenti az izgalmat, míg másoknak az, ha új emberrel találkoznak, esetleg egy olyan közösségbe csöppennek, ahol nem ismernek mindenkit. Tehát a fizikai kalandok mellett ne feledkezzünk meg a szociálisakról sem. Felnőttként ezekre a tapasztalatokra is nagy szüksége lesz.
Mutasd meg, hogy nem is ijesztő!
Ha fél valamitől, akkor ezen próbáljunk meg változtatni, de természetesen csak apránként. Ha például fél a lovaktól, akkor vigyük el állatsimogatóba, ahol vannak pónik, hogy lássa, nem bántanak. Ha pedig velük megbarátkozott, akkor jöhetnek a nagyobb lovak. A végén még az is lehet, hogy fel akar rájuk ülni. A lényeg, hogy lássa: amitől először megijedt, az lehet, hogy nem is olyan félelmetes, és ez segít neki abban, hogy felnőttként rugalmasabb legyen.
Mennyire félős a "normális" gyerek?Kényes ügy a szekrényben lakó vámpíré. Nem jó, ha lelakatoljuk a szekrényt, de az sem, ha elbagatellizáljuk a dolgot.
Tovább olvasom
