Az apa–lánya kapcsolat igazán egyedülálló. A legtöbb apa a tenyerén hordozza a lányát, aki hamar rájön, hogy egy mosollyal bármikor könnyedén meglágyíthatja az apja szívét. Ő az első számú férfiminta a lány életében, és ez sokkal nagyobb hatással van rá, mint gondolnánk – derült ki Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológus válaszaiból, akit erről a különleges kapcsolatról kérdeztünk.
Milyen jellegzetességei vannak az apa-lánya kapcsolatnak?
Ma már tudjuk, hogy az apáknak ugyanúgy meghatározó szerepük van a gyerekük személyiségfejlődésében, mint az anyáknak, és szerencsére nagyon sok apa ki is veszi a részét a kicsik gondozásából, az első pillanattól kezdve. Az apai minőség, az általa nyújtott érzelmi reakciók, viselkedésminta sokszor nagyon más, mint amit az anya képvisel, és ez így van rendjén, mert ezáltal a gyerek egyfajta sokszínűséget tapasztal a világról.
A klasszikus családmodellben, ahol az anya otthon van a kisbabával, az apa pedig dolgozik, csecsemőkorban az apa a külvilágot képviseli a kisbaba életében, az anya pedig a belső, érzelmi világ megtestesítője, de emellett az apa a gondoskodást ugyanúgy jelentheti a baba számára, mint az anya. Ebben az időszakban nincs igazán különbség az apa–fiú és az apa–lánya kapcsolatokban.
Óvodáskorban a lányok romantikus érzelmeket táplálnak az apjuk iránt, rajta keresztül ismerkednek meg az ellenkező nemmel. Ez az a meghatározó időszak, amikor a kislányok apjuk szeme fényeként tündökölhetnek, jelentős belső erőt, önbizalmat, pozitív énképet építve saját magukról.
Később, serdülőkorban nagyon fontos az apa viszonyulása lánya nőiesedéséhez: a tőle kapott visszajelzések és megerősítések meghatározók a lánygyerek önértékelése szempontjából. Az anyától százszor is elhangozhat, hogy a kamasz lánya milyen szép, de ha ez az apától jön, az sokkal mélyrehatóbb élmény. És ez igaz a kritikára és a negatív megjegyzésekre is.
Milyen hatással van az apa a lánya életére?
Rendkívül nagy hatással van mind a lánygyerek önértékelésének, énképének alakulására, belső erejének és magabiztosságának a fejlődésére, mind a későbbi párkapcsolati választásaira, a férfiakba vetett bizalmára, megküzdési képességére, teljesítményhez való viszonyulására. Az apától ered a "képes vagyok rá", a "meg tudom csinálni" hite, az apától érkező dicséret és elismerés óriási jelentőséggel bír. De az apától, az általa nyújtott mintából és a szülei párkapcsolatából tanulja meg azt is a lány, hogy milyenek a férfiak, mit várhat egy férfitól, egy párkapcsolatban hogyan alakulnak a férfi–női szerepek.
Nagyon sokszor láthatjuk, hogy ahogyan az apa bánik a lányával gyerekkorában, azt a bánásmódot keresi a nő a felnőtt párkapcsolataiban, sokszor még akkor is, ha ez a bánásmód nem volt szeretetteljes. Ebből a szempontból nemcsak az a fontos, hogy az apa hogyan viselkedik a lányával, hanem az is, hogyan bánik az anyával. Összességében az apa nőkhöz való viszonyulása alapjaiban határozza meg, hogy egy lány felnőttként milyen kapcsolati mintákat követ, hogyan tekint magára mint nőre.
De azt azért hangsúlyoznám, hogy nehéz általánosságokat megfogalmazni. Egy apa nagyon sokat adhat a lányának (a fiának is), de a szerepét alapvetően nem lehet külön értelmezni a család egészétől, működésétől, az anya személyétől, az apa és az anya párkapcsolatának minőségétől és a család egyéni jellemzőitől.
Milyen problémákat okozhat egy nem megfelelő kapcsolat?
Ha az apa gyerekkorban érzelmileg vagy fizikailag nem elérhető, az a lánygyerek esetében gyakran oda vezet, hogy felnőttként is az apától meg nem kapott biztonságot, az apai szeretetet keresi a kapcsolataiban. De minden, amit az apai jelenléttől kaphatna útravalóul, csorbát szenvedhet: önbizalma, önértékelése, teljesítményhez való viszonya, a stresszel való megküzdési képessége, a férfiakhoz és saját nőiességéhez való viszonyulása is. Számos pszichés és érzelmi zavar mögött ott húzódhat az apa hiánya vagy a nem megfelelő apai bánásmód. Ha a szülők válása miatt az apa kevesebb időt tölthet a gyerekeivel, az mindenkinek nehéz. De ha ezt a kevesebb időt minőségi tartalommal tudják megtölteni, akkor az értékes és építő lehet, és nem feltétlenül vezet eltávolodáshoz vagy a kapcsolat megromlásához.
Hogyan tud egy apa a lányához kapcsolódni?
Sok apa beszámol arról, hogy nehezen talál közös aktivitást a kislányával, hiszen távol áll tőle a babázás, a csajoskodás. De egy kislány nem csak ennyit tud! A csecsemőkortól kezdve nagyon fontos az apa folyamatos érzelmi és fizikai jelenléte: az ő érintése, gondoskodása, a sok-sok hancúrozás, dögönyözés, mindenféle közös tevékenység, játék, az élet nagy dolgairól való beszélgetés, meseolvasás – igazából kevés olyan dolog van, amiben egy apa ne tudna részt venni. Ahogy érik és fejlődik a gyerek, úgy a beszélgetések is mélyülnek, jönnek a komolyabb témák, amikben ugyancsak fontos, hogy az apa is jelen legyen, meghallgassa a lánya véleményét és elmondja a sajátját. Később is érdemes közös apa–lánya programokat szervezni.
Az apáknak gyakran nehéz viszonyulni a kamaszlányukhoz, hiszen nehéz elfogadni, hogy apa kicsi lánya nővé válik, és már nem fogad el mindent, vagy nem úgy, ahogy korábban. Ehhez nagyfokú rugalmasság szükséges a szülő részéről. De az apa szerepe ekkor is meghatározó, mert nagyon fontos, hogy ebben a viharos időszakban is támasza tudjon lenni a kamaszlányának. Lényeges, hogy az apa hogyan viszonyul lánya nőiesedéséhez, és milyen visszajelzéseket ad neki. Ha az apa nem tudja elfogadni lánya nővé érését, az komoly károkat okozhat a kapcsolatban és a lánygyermek lelkében.
Hogyan segítheti egy apa a lányát?
A biztonságos, támogató, elfogadó kapcsolat minden gyereknek szárnyakat ad. Ezt az apának éppúgy biztosítania kell, mint az anyának. Ha az apa a kezdetektől fogva törekszik az őszinte, bizalmas kapcsolat kialakítására, sok minőségi időt tölt a lányával, és minden téren részt vesz az életében, az az egész életében elkíséri a lányt.
Fontos, hogy biztassa, erősítse, megtanítsa olyan dolgokra, amiket ő tud. Beszélgessen vele sokat, hallgassa meg, és meséljen saját magáról is. Bátorítsa a saját vélemény kialakítására, tanítsa meg neki, hogy lehet nemet mondani, egyet nem érteni. Bánjon tisztelettel más nőkkel, elsősorban az anyával. Mutasson példát abban, hogy egy párkapcsolatban hogyan lehet és kell viszonyulni a másikhoz, hogy egy nő mit várhat egy férfitól.
Ha pedig a szülők elválnak, akkor az is nagyon fontos minta és útmutatás lesz, hogy hogyan lehet egy kapcsolatot normálisan lezárni, rendezni, elengedni, sérelmeken, haragon felülemelkedni. De a helyzet az, hogy ez nemcsak az apa–lánya kapcsolatra, hanem bármilyen szülő–gyerek kapcsolatra érvényes. És ne feledjük, hogy az apák szerepe a kamaszkorral sem ér véget: a felnőtt nőnek is fontos, hogy számíthasson apja támogató jelenlétére élete fontos pillanataiban.
