Ezért kell közbelépni, ha a testvérek bántják egymást

Csak játszanak, majd úgyis kinövik? A testvérek közötti erőszak sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Lehet érzelmi vagy fizikai bántalmazás, melyek végigkísérhetik az áldozat egész életét. De hol húzzuk meg a határt a testvéri rivalizálás és a családon belüli erőszak között? A kutatás eredményeiről a Study Finds számolt be.

Gyakori formája a bántalmazásnak

A jelenség jellemzően azokban a családokban figyelhető meg, ahol három vagy annál több gyerek él. Általában az elsőszülött vagy az idősebb fiú testvér az elkövető, az áldozatok pedig általában a fiatalabb testvérek.

A Warwicki Egyetem kutatói arra voltak kíváncsiak, hogy mi okozza a testvérek közötti agressziót. Hogy ezt kiderítsék, különböző tényezőket vizsgáltak, például a szülők nevelési stílusát, a család felépítését, a társadalmi hatásokat, valamint a gyerekek személyiségét.

„A testvérek közötti agresszió a családon belüli erőszak leggyakoribb formája, azonban a szülők és a szakemberek általában nem veszik elég komolyan, úgy gondolják, hogy ez része a testvéri kapcsolatoknak, és a gyerekek majd úgyis kinövik” – mondja Dieter Wolke, a kutatás vezetője. „Ezzel szemben, egyre több bizonyíték van arra, hogy komoly következményei lehetnek annak, ha a testvérek bántják egymást – mint például a magány vagy mentális problémák kialakulása, sőt egyes kutatások összefüggésbe hozzák a későbbi bűnöző életmód kialakulásával is.”

A kutatás során 6 838, 1991-ben és 1992-ben született gyerek, valamint az édesanyjuk adatait vizsgálták, a testvérek közötti agressziót pedig a következő három csoportra osztották: szóbeli bántalmazás, fizikai bántalmazás és érzelmi bántalmazás. A gyerekeket négy kategóriába sorolták: van, aki csak áldozat, van, aki elkövető, van, aki mindkettő, és van olyan is, aki nem érintett a témában.

Az anyákat arra kérték, amikor a gyerekek ötévesek voltak, hogy figyeljék, milyen gyakran bántják egymást a testvérek. Két évvel később azt vizsgálták, hogy a gyerekek mennyi időt töltenek kézműves tevékenységekkel, például rajzolással. Öt évvel később, amikor a gyerekek 12 évesek lettek, már elég idősek voltak ahhoz, hogy felfogják egymás zaklatásának súlyát. Ekkor meg is kérdezték őket, hogyan emlékeznek, mikor történt az első olyan alkalom, hogy bántották egymást.

Csak az számít, hogy hány gyerek van

A kutatók a család különböző körülményeit is figyelembe vették, mint például a társadalmi és gazdasági helyzet, az anya családi állapota, valamint a háztartásban élő gyerekek száma. Leginkább a mentális egészségre és a családi konfliktusokra hatással lévő adatokkal foglalkoztak. Végül megvizsgálták a gyerekek korai éveiből származó adatokat is, mint például a temperamentuma, a mentális állapota, az IQ-ja, valamint az érzelmi intelligenciája.

Az eredmények szerint a részt vevő gyerekek mintegy 28 százaléka volt érintett, jellemzően a testvérek közötti sértegetés, szóbeli erőszak volt a leggyakoribb. Az érintettek többsége abba a csoportba tartozott, akik nemcsak bántották testvérüket, de ők maguk is áldozatokká váltak.

„A zaklatás jellemzően olyan helyzetekben fordul elő, amikor nem rajtunk múlik, hogy kik vesznek minket körül. Erre egy tipikus példa a család” – állítja Wolke, aki hozzáteszi: „a testvérek egymás mellett élnek, megismerik egymást annyira, hogy pontosan tudják, melyek azok a témák és pontok, amelyekkel fájdalmat tudnak okozni egymásnak”.

A kutatók szerint két fő tényezője van annak, hogy kialakuljon a testvérek közötti agresszió, ezek pedig a család felépítése és a gyerek neme. „Az erőszak nagyobb valószínűséggel alakul ki azokban a családokban, ahol három vagy több gyerek él együtt, ilyen esetekben általában az idősebb testvér zaklatja a fiatalabbat” – jegyzi meg Slava Dantchev, a tanulmány társszerzője, majd kiegészíti: „a lányok és a fiatalabb testvérek gyakrabban válnak áldozattá”.

A rivalizálás következménye

A szerzők szerint az előforduló agresszió a testvérek közötti versengés mellékterméke. Akár anyagi dolgokra vágynak, akár több figyelemre vagy szeretetre, nem mindig jut annyi, amennyit a gyermek szeretne. Ilyen esetekben a dominancia eszközéhez fordulnak, hogy meg tudják szerezni, amire szükségük van.

A kutatás nem talált bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a szülők kapcsolata vagy a társadalmi és gazdasági helyzet hatással lenne a gyerekek közötti agresszió mértékére. „A testvérek közötti zaklatás nem válogat” – emeli ki Wolke. „A jómódú családokban ugyanúgy előfordul, mint a nehezebb körülmények közül kikerülő gyerekek körében, és az egyszülős családokban is pont annyira van jelen, mint azokban a családokban, ahol a szülők együtt élnek.”

A tanulmány szerzői remélik, hogy ezek a megállapítások felhívják a szülők figyelmét a család növelésével járó, potenciálisan problémát jelentő területekre. „Fontos, hogy a szülők megértsék, a különböző erőforrások (anyagi dolgok, szeretet, figyelem) elvesztése hatással van az idősebb gyerekre” – hangsúlyozza Wolke. „Szülőként érdemes ezt a kezdetektől kezelni, akár úgy, hogy több minőségi időt töltünk az idősebb gyermekünkkel, akár úgy, hogy őt is bevonjuk a kisebb gondozásába.” A probléma mögött a legtöbb esetben a testvérek közötti féltékenység és rivalizálás áll. Szülőként ezeket érdemes már a korai szakaszban kezelni, ezzel megelőzve a későbbi, akár komolyabb problémákat.